Viták
Kedden P. O.-val jól összevesztünk több mindenen is, főként a kavarásán a Facebook üzenetivel kapcsolatban. Hétfőn is nagyon felidegesített, úgy volt, hogy V. I.-val hármasban elmegyünk moziba, de V. I.-t nem engedték el, ő meg nem akar várni 2 napot, hogy akkor menjünk és el kezdett hisztizni, hogy menjünk. És nem volt képes leállni egy óráig, a végére annyira felidgesített (le is köcsögözött), hogy csúnyákat mondtam neki (hisztis picsa), amire persze még jobban megsértődött. Másnap a Facebook üzeneteivel kapcsolatban vesztünk össze, kiabáltunk egymással, mire ő elkezdi, hogy szakít, ha kiabálok, mire én: "nem érdekel, ha szakítasz, bazd meg". Ezek után le is tiltottam, és indultunk nagyszüleinkhez. Az autóban írt egy sms-t, hogy ha szeretem, feloldom a tiltást. Ő nem látta, hogy nem vagyok fent, így azt hitte, direkt nem oldom fel. Nagyszüleimnél egész este szolgáltatási hiba volt, csak másnapra lett internet, így addig nem tudtam feloldani. Reggel látom, hogy szakítani akar. Ráadásul azt kérte V. I.-tól, hogy csak kettesben menjenek moziba nélkülem. Ahhoz képest, hogy hétfőn éppen azért mondtam, hogy ne menjünk, hogy együtt mehessünk V. I.-val, most engem akartak kitenni, vagyis főleg P. O., V. I. örült volna, ha megyek. Reggel feloldottam P. O.-t, de közben ő tiltott le engem, így nem tudtam neki írni, hogy béküljünk ki. Aztán írtam délután iWiW-en, ott vissza is írt, de nem akart békülni. A végére annyit elértem, hogy meggondolja, és elmehessek velük moziba (mondjuk, ha nem engedi, akkor is beültem volna). Innentől már könnyű dolgom volt, a moziban ki is békültünk. Csakhogy P. O. a trágár leveleimmel egyből rohant anyucihoz és a 22 éves bátyushoz (én bezzeg szinte semmit nem mondtam anyumnak a durva dolgairól, a félévi bukásától a cigizésig). A bátyja meg akarta nekünk tiltani, hogy találkozzunk és hogy akár interneten keresztül is tartsuk a kapcsolatot. Ezt persze nem éppen szép szavakkal "kérte" tőlem, P. O.-val másnap mégis találkoztunk. Jellemző a szerencsémre, hogy sikeresen összetalálkoztunk a bátyjával, aki szerencsére csajjal volt, így nem kezdett el cirkuszolni. Aztán este megint megkaptam tőle Facebookon, hogy ne találkozzunk, illetve megkérdezte, hogy személyesen mondja-e el. Én ezt úgy értelmeztem, hogy nem éppen szépen fog kérni, hanem akár nekem is jön, ezt írtam is P. O.-nak, aki ment vele a bátyjához, hogy ne fenyegessen, ettől a bátyja még idegesebb lett, mivel ő nem úgy értette. Mondhattam bármit, hajthatatlan volt, csak hajtotta a magáét. Hiába ígértem, hogy többet nem lesz ilyen, a válasz a következő volt: "nem először fordult elő, de tényleg nem lesz, mert nem találkoztok". Aztán a végén mégis sikerült meggyőzni azzal, hogy eddig nem múlt ezen a kapcsolatunk, de most igen, és én nem akarom, hogy vége legyen, ezért képes vagyok tenni. Végre leszállt rólam, és nyugodtan talizhatunk P. O.-val, igaz, azt megtiltotta, hogy felmenjek hozzájuk (nem mintha ezek után lett volna kedvem). Pénteken P. O. át is jött hozzánk, és elkezdtem korrepetálni matekból (majdnem megbukott), nehogy jövőre megbukjon. Rémisztő, hogy milyen keveset tud.
Szombaton volt egy családi találkozó, ahol a vendégek kétharmadának a nevét se tudtam. Vasárnap 2 körül értünk haza, fél ötkor találkoztunk is P. O.-val, az utcán (nem volt pénze buszra, hogy hozzánk átjöjjön, én meg nem mehetek hozzájuk, pedig van bérletem).
Valamelyik nap K. D. elnézést is kért tőlem (előzmények a régebbi írásokban) a testvére fiókjából, mert azt hitte, hogy letiltottam, mikor összevesztünk, közben meg ő tiltott le engem, csak fel kellett volna oldania, és tudott volna írni az ő fiókjából. A lényeg, hogy bocsánatot kért a bántó szavai miatt és kibékültünk. Most nagyon rendes és kedves, de én nem bízok benne, nem tudhatom, hogy csak azért akar-e benyalni, hogy P. O.-nak ne mondjak róla rosszakat vagy egyéb szándékai vannak. Na mindegy, majd kiderül, csak vigyázni kell vele. Hétfőn találkoztunk hármasban, én vártam a rendőrlámpánál, hogy együtt menjünk a buszhoz, ő viszont azt hitte, hogy a busznál találkozunk. Én vártam, a busz közben elment vele együtt, mehettem egy másikkal, de az kicsit távolabb állt meg. Aztán megtaláltuk egymást, haza felé már sikerült együtt menni. A találkozón valahogy szóbajött P. O. tömege, amit K. D. egyből kitalált, én meg véletlenül rámondtam, hogy annyi. Ezen P. O. kicsit megsértődött, mert nem kellett volna elmondani. Egyébként pénteken, mikor nálunk volt, rááltt a mérlegre, ami 80 kg-ot mutatott... Ezt azért nem hittem volna, hiszen már három hete fogyókúrázik, talán ment is le 1-2 kg. K. D. egész haza felé úton faggatott a buszon, hogy ki tetszik V. I.-nak, de nem mondtam el neki, hiszen V. I.-nak megígértem, hogy megtartom a titkát. Ráadásul K. D.-ban nem tudok 100 %-ig megbízni, ahogy V. I. sem, és ő elég jól ismeri. Ma végre megkapja a fél éve beígért kerékpárt, úgyhogy tudunk menni együtt kerékpározni, legalább fogy a súlyából. Délután valószínűleg újra átjön hozzánk, mert folytatni kell a tanulást.
P. O. és K. D. titkolnak valamit, ami úgy tűnik, hogy mindkettőjükre nézve rossz. P. O.-t próbálgattam, hogy hazudik-e: megkérdeztem tőle olyan dolgokat, amikről már tudtam, és elmondta ő is, tehát átment a teszten. K. B.-val újra kibékült, annak ellenére, hogy a barátai nagy része - velem együtt - utálják K. B.-t (részletek régebbi írásokban). Ezt úgy tudtam meg, hogy beléptem a Facebook-fiókjába, mivel jelszavának a nevét adta meg... Szombat reggel véreset hányt P. O., a találkozót le is mondta K. D.-val, majd megbeszélte K. B.-val, hogy együtt elmennek strandolni (!). Ezt vallotta be P. O. A levelekből az is kiderült, hogy K. B. akar rólam és V. I.-ról mondani "durva" dolgokat P. O.-nak, amik persze egytől egyig hazugságok voltak. Ezt én is megelégeltem, hiszen nem az első eset. Így azt hazudtam, hogy láttam K. B.-t cigizni egy buszmegállóban, ráadásul fel akart szállni az égő cigivel a buszra, de a sofőr nem engedte. Az a vicc, hogy K. B. még tetézte is magának a bajt, hiszen úgy már biztos, hogy nekem hisznek majd, hogy ő előtte mondta, hogy látott a buszon, tehát ez a része egyezik az én történetemmel. Ezzel még többet elértem, mint amennyit akartam. Nem csak, hogy összevesztek, de P. O. még le is tiltotta K. B.-t, aki így még védekezni se tud. Na mindegy, mondtam én neki, hogy nem éri meg újat húzni velem. Hiszen míg róla elkönyvelték, hogy hazug, nekem hisznek. Hazudni ugyanis úgy kell, hogy ne derüljön ki. Itt például senki sem tudja bizonyítani, hogy hazudtam, tehát biztos, hogy nem fog kiderülni. Ha K. B. rámírna, akkor se szabad a képébe röhögnöm, hiszen az üzenetek már szolgálhatnának bizonyítékként, és elveszteném a szavahihetőségemet én is. Egyébként ezzel a hazugságommal K. B.-n kívül mindenkinek jöt tettem, még P. O.-nak is, hiszen K. B. miatt elvesztette volna több barátját. Csak K. B. meg ne tudja, hogy én találtam ezt ki, mert be tud mocskolni N. G. előtt, akivel így sem túl fényes a kapcsolatom. De erről szerencsére valószínűleg nem tud K. B., így nem fogja kitalálni, hogy pont nála tudna nekem a legtöbbet ártani.
Múlt csütörtökön rendeztek egy fogadást a megye kiváló versenyeredményt elért tanulói számára, ahova engem is meghívtak. Tanáromtól kaptam csokit, és egy Jedlik Ányosról szóló könyvet, ezen kívül egy kitüntető oklevelet a polgármestertől, a kormánymegbízottól, és még sok más embertől, akik aláírták. Haza felé találkoztam alsós tanárnőmmel, ő is gratulált.
P. O. és V. I. összevesztek K. D.-val. K. D. állítólag elmondta V. I. titkát valakinek, és P. O. erről szólt V. I.-nak. De K. D. szerint az illető már régen tudta a titkot és ő csak helyeselt. P. O. szerint K. D. engem is kibeszélt, de persze ezt K. D. tagadja. Igazából egyikőjükben se lehet megbízni, így nem tudhatom, mi az igazság, úgyhogy hagyom az egészet.
K. B.-t végleg sikerült kiütnöm, fél is rendesen tőlem. Tesómnak mondtam, hogy lehet, hogy feltöröm K. B. Facebookját (persze nem tudnám feltörni, ha normális jelszava van, nem pl. a neve), ő meg továbbadta K. B.-nak, aki úgy beijedt, hogy törölte az összes üzenetét a Facebookjából, nehogy elolvassam (legalábbis állítólag).
Apummal voltunk nyaralni Erdélyben, Szovátán. Megnéztük a Medve-tavat, a Gyilkos-tavat, a Békás-szorost, Korondot, a parajdi sóbányát, Tamási Áron szülőházát, Székelyudvarhelyet, és voltunk Csíksomlyón is.
P. O.-val végül is találkoztunk, de most megint haragszok rá, mert a hátam mögött szervezkedik.
Folytatás: http://csb.ewk.hu/hazugsagok-probaido