Cs. B. blog

 

A helyrehozhatatlan hibák

P. O. bevallotta, hogy iskolán kívül nem találkozott a gyermekvédelmis tanárnővel, viszont találkozni akart velem. Elutasítottam.

F. L. azt mondta, hogy már nem haragszik, viszont ne találkozzunk... Pár napja, mikor kérdeztem, hogy miért nem akar találkozni, azt mondta, hogy azért, mert haragszik. Ha így volt (nem egy hazudós), akkor most miért nem akar? Felesleges logikát keresni a lányok ilyenféle gondolkodásában (amúgy biztos van logikája, mert nyert már megyei matekversenyt), bár valószínűleg még mindig haragszik.

F. L. leírta, hogy a lényeg az, hogy ne velem töltse az időt. Elég rosszul esett. Én mondtam, hogy találkoznunk kéne hármasban N. G.-val, hogy személyesen is megbeszéljük azt a ronda levelet, mert ez így nem vezet semmi jóra, de F. L.-ra ez nem hatott. Meg is mondtam, hogy ez semmin sem javít, erre F. L. azt mondta, hogy ő nem akar javítani a kapcsolatunkon. Ez esett a legrosszabbul, mert ez volt a célom eleinte tavaly is (aztán már mást is akartam, nagyon megtetszett), meg idén is. Ehhez képest csak rontani sikerült a helyzeten P. O.-nak és magamnak köszönhetően.

Ezek után feltettem neki a kérdést: "Te még sosem hibáztál és senki se bocsátott meg neked?" Természetesen hibázott, de megbocsátották. Szerinte megbocsátott ő is, csak éppen látni sem akar... Később utaltam véletlenül arra, hogy tavaly tetszett (ha tudnád, amit nem tudsz, lehet, hogy nem haragudnál), de persze, mikor rákérdezett, nem mondtam el neki, ha már tavaly nem mondtam el. Inkább elmondtam neki P. O. ál-e-mail-jét. Nem hatott ez sem. Sokadszorra is megkérdeztem, hogy az a levél szerinte egy életreszóló bűn-e. Nemmel felelt. Az egyértelmű, hogy most nem akar találkozni, de a későbbiekről össze-vissza ír, aztán csodálkozik, ha nem értem. A végén leírja, hogy ő se tudja, hogy később hogy legyen. Nincs kedve velem találkozni és beszélni. Kérdésemre, hogy utál-e, azt válaszolja, hogy eddig se kedvelt annyira (nyilván nem olvasta vissza régi leveleit, amiket nekem írt, mert azokból ez jön le és nem feltételezem, hogy becsapott akkor). 2 éve pedig majdnem minden nap találkoztunk, de leírja, hogy akkor is egyre kevésbé kedvelt. Leírom neki, hogy a tavalyi békülésünkkor a régi állapotot akartam visszahozni, de nem sikerült, erre ő leírja, hogy egyszerűen csak nem bír. Pedig én mindent megtettem... Gyakran az kap meg mindent, aki nem érdemel meg semmit.

Rákérdeztem, hogy a tavalyi "rá nem érések" is amiatt voltak-e, de nem emlékszik (vagy csak nem akar). Szerinte velem nem lehet közölni, ha nem akar találkozni, mert állandóan akadékoskodok (lehet benne valami, de ki örül egy ilyennek).

Megkérdeztem, hogy mit nem bír bennem, a válasz a stílusom volt, bővebb kifejtésben pedig, hogy anyagias vagyok (szerinte 2 éve számonkértem G. M.-tól 5 Ft tartozást, én erre nem emlékszek, 5 Ft-ot meg szerintem nem kérnék számon, mert nem éri meg ennyiért kínlódni, ráadásul az sem esélyes, hogy 300 Ft helyett apróban hozott volna 295 Ft-ot vagy az italszabállyal 310 helyett 305-öt. Most ezerszer ennyit is adnék, ha ezen múlna a barátságunk...), miközben G. M. és N. G. szavazatai miatt lett 300 Ft a havi csapatpénz (átlagoltuk a szavazatokat), aminek a kezelésével engem bíztak meg, és el kellett számolnom a költekezésekkel. Utólag emiatt is anyagis vagyok, mikor csak azt akartam, hogy tudják, hogy mire ment el a pénz (szavaztunk a költekezésekről). Viszont az tény, hogy nem szórom értelmetlenül a pénzt. Emellett szerinte túl komoly vagyok, és állandóan csak a tanulással foglalkozok. Ezt a kritikát eddig csak olyanoktól hallottam, akik nem ismernek közelebbről, és csak az eredményeimről tudnak. Viszont az elmúlt közel 2 évben mi is csak háromszor találkoztunk (+ utcán stb, köszönések). Őt tényleg sokat kérdeztem a versenyekről, mert ő is gyakran részt vesz rajtuk hasonlóan jó eredményekkel, mint én, és azt hittem, hogy mint versenytárs szívesen beszél róluk. Egyébként szerintem nem tanulok az átlagtól sokkal többet, nyáron például egyáltalán nem szoktam tanulni (max matematikai rejtvények - sudoku). Viszont abban igaza lehet, hogy túl komoly vagyok, de ezen változtatni fogok, illetve a versenyekről csak olyanoknak beszélek, akiket érdekel. Ha más mondja, hogy zavaró, ha a versenyekről beszélek, azt hittem volna, hogy irigy, de ő biztos, hogy nem az, mivel hasonló eredményei vannak. Egyébként 2 éve még tényleg kicsit anyagias voltam, de ez változott, amiről ő nem tud. Ő még a két éves tapasztalatai alapján ítél meg, pedig sokat változtam azóta, sokak szerint jó irányba. Egyik osztályfőnöki órán ez volt a téma, és a közel 30 fős osztály szerint én változtam a legtöbbet jó irányba. Viszont erről F. L. nem tud, hiszen azóta csak 3-szor találkoztunk, akkor sem hosszú időre. Mondtam ezt neki is, de ő nem akar találkozni. Esélyt se ad, hogy bizonyítsak, így aztán esélyem sincs. F. L. szerint akadékoskodó is vagyok, nem tudok túllépni egyes dolgokon. Ebben is igaza lehet. Példaként említette, hogy nem akartam túllépni rajta, hogy szerinte második lett egy matekversenyen, amin én negyedik. Itt 7. és 8. osztályosok együtt voltak, és F. L. hetedikes. Féltem is, hogy megelőz, ezért figyeltem az eredményét és mögöttem volt szerencsére, tehát biztos, hogy nem volt második. Neki nem ciki, ha megelőzi egy idősebb, de nekem ciki lett volna, ha egy kisebb megelőz. F. L. szerint két éve egy játék közben rámásztam és fogdostam... Ez nem igaz, azt játszottuk, hogy le kellett húzni a másikat a csúszda tetejéről, és aki lent marad, az a következő, akinek le kell húznia fentről valakit. A játéknál meg kellett fogni a másikat (nem mágneses mezővel húztuk le), de én nem nyúltam be olyan helyekre, akkor még nem is tetszett F. L. (az "akkor" szót véletlenül neki is leírtam, de nem tűnt fel neki). Nem mintha nem tenném meg szívesen...

A levelezés végén, mikor elköszönt, boldog húsvétot kívántam, majd ő is nekem, tehát azért annyira nem utál. Próbáltam neki nagyon önkritikus módon írni, de ezt ő "nyavalygásnak" vette.

Egy biztos: amíg élek, én nem fogom feladni, most megpróbálok barátilag közelebb kerülni N. R.-hoz (aki rendkívül barátságos velem mostanában), aki F. L. egyik barátnője, ráadásul majdnem szomszédok. Próbálok összehozni egy "véletlen" találkozást a kutyasétáltatás új féle útvonalával. Osztálytársam ismeri F. L.-t, lehet, hogy megkérem, hogy szóljon néhány jó szót az érdekemben. Ha egyik se válik be, az idő akkor is segíthet. Az idő a kapcsolatokat 0-hoz közeli szintre viszi, ha jó volt egy kapcsolat, de sokáig nem is beszéltek az illetők, akkor is (mint velünk is volt tavaly), de, ha összevesztek akkor is. Remélem a hibám mégsem helyrehozhatatlan, ahogy azt a címben írtam. Viszont egy dolog biztos: "ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítesz." Én inkább küzdök, amíg csak tudok.

Apum többször megkérdezte, hogy miért nem locsolom meg F. L.-t. Elég rossz érzés volt...

P. O. hibája viszont valóban helyrehozhatatlan nálam, mert az az idő, amit így elvesztettem, illetve az a lendület, amellyel sikerült elkezdeni javítani kapcsolatunkat F. L.-val, de megtört mind-mind pótolhatatlanok, tehát P. O. maradandó kárt okozott.

Ezek után pedig még ő sértődik meg, hogy miért nem kap esélyt. Hát azért, mert én sem kapok miatta. Ami viszont jó, hogy már nem ír tegnap óta, hogy kezdjük újra, végre felfogta 10 nap után, hogy maradandó kár okozásáért maradandó szakítás jár. Meg persze, ha nem lenne maradandó, akkor is maximum barátként folytathatnánk, mert ez a hazug, gonosz és kétszínű tulajdonságain semmit sem javít.

Másnap K. D. (P. O. barátnője) is arra kért, hogy adjak még esélyt... De ez értelmetlen lenne. Megint megvárt az ebéddel P. O., ezúttal K. D.-val együtt. Ettől még nem akarom újrakezdeni.

Az angol hallás utáni szövegértési tesztem hibátlanra sikerült. Eddig egyszer sem volt még csak ötös sem...

Pár napig nem történt semmi. P. O. ugyanúgy utánam jött enni, de nem érdekelt. Nem is írt néhány napig, de aztán újra találkozni akart, de én elutasítottam. Utána azt mondta, hogy N. G.-val megbeszélt egy 3-as talit. Nem hagyhattam volna ki ezt az alkalmat, hiszen, ha N. G.-val sikerül jobbá tenni a kapcsolatunkat, akkor több esélyem van ugyanerre F. L.-nál (előzmények a régebbi írásokban) is. Mikor P. O. szólt, hogy megszervezte így, egyből igent mondtam, még úgy is, hogy vele is találkoznom kell. Megérte volna. Viszont azt kértem, hogy szóljon N. G.-nak, hogy menjünk együtt, mert közel voltam N. G.-ék házához, így lett volna egy kis időm kettesben is beszélni vele. P. O. azt mondta, megbeszélte, hogy találkozok N. G.-val egy helyen. Majdnem egy órát vártam rá, aztán megnéztem a leveleket, amikben N. G. nagy betűkkel elutasította a találkozót, tehát P. O. csúnyán csőbe húzott és becsapott. Nekem se kellett több, megírtam neki, hogy megyek hozzá magamban és felszálltam egy helyi járatra, amiről egy tőle 10-15 perc sétára eső megállóban szállok le, ahova jöjjön ki elém. Ott várt kb. fél órát, aztán megírtam neki, hogy egy másik megállóban szálltam le, ami 10 percre van onnan. Oda is elment, és várt még fél órát. Én persze közben otthon voltam. Mikor rájött, hogy becsaptam, nagyon dühös volt, pedig csak azt kapta, amit én is tőle. De aztán nem tett semmit, este már újra akarta kezdeni azzal az indokkal, hogy akkor F. L. akarna találkozni, ha újra járnánk, mivel látná, hogy jó ember vagyok és tudok szeretni valakit.  Felteszem a kérdést, hogy eddig nem szerettem senkit, és attól leszek jó ember, hogy járok vele. Az, hogy akkor, mikor jártunk, akart találkozni, csak azért volt, mert akkor még nem haragudott meg rám a N. G.-nak írt levél miatt (aminek megírása egybeesik a szakítás időpontjával, részletek az előző írásokban). Két nappal később egyik szünetben P. O. sírt, de engem nem érdekelt. Következő szünetben az egyik tanárnő (aki egyébként rendes) odajött hozzám, mert azt mondta neki P. O. (vagy P. O. szerint az osztálytársai, de P. O. sokat hazudik), hogy azért sírt, mert én azt terjesztem róla, hogy le akart velem feküdni. Ez hazugság, én nem terjesztek ilyet. A tanárnak ezt el is mondtam, meg azt is, hogy miért szakítottunk (részletek az előző írásokban). Nekem hitt, mivel P. O. sokszor hazudik, ráadásul átlaga nem éri el a 3-ast (6. osztályos), magatartása kettes, míg én kitűnő vagyok sok versenyeredménnyel (a tanárnő tárgyából, földrajzból most lettem megyei 3., tavaly 4.) és példás magatartással. Nem magamat akarom dícsérni, ezek tények, tény, hogy ezekben jó vagyok, de sok mindenben (lásd F. L. és a kapcsolat javítása meg a tavalyi szerelem) rossz. Ezért is vicces, mikor valaki ilyen dolgokban (barátság, szerelem) tőlem kér tanácsot... Annak hogy mehet? Ezek után jól kiosztottam P. O.-t az iskolaudvaron, 10-20-an oda is jöttek, hallották például azt is, hogy P. O. pszichiáterhez jár. Ezt véletlenül mondtam ki, de végülis megérdemelte. Délután kiírtam Facebookra, hogy én nem terjesztettem semmit P. O.-ról (ha ilyet terjesztenék, nem írnám ki), és aki itt hazudozik és lejáratja a másikat, az nem én vagyok, hanem P. O. P. O. délután letiltott vagy törölte a Facebook profilját. Rosszul tette, mert az anyja megkérdezte tőlem, hogy szombaton miért találkoztunk. Én nem akartam elmondani, hogy nem találkoztunk, de nem tudtam megírni P. O.-nak, hogy mit mondok az anyjának, ezért leírtam az igazat.

Kutyasétáltatás közben találkoztam F. L.-val és N. G.-val vagy N. R.-val (nem tudom megkülönböztetni őket, ikrek, de valószínűleg N. G. volt), de egy köszönésen kívül semmi sem volt, pedig szívesen maradtam volna, de F. L. nem lát szívesen. A találkozás a kutyasétáltatás megváltoztatott útvonalának volt köszönhető, amit azért csináltam, hogy nagyobb eséllyel találkozzunk.

Szülinapomra jó ajándékokat (táska, ing, könyvek, dzseki, pénz) kaptam, és Facebookon 35-en felköszöntöttek, amire eddig nem volt példa (10 fölé szerintem még nem ment ez a szám). A köszöntők közt volt N. R. is, akivel most sokat javult a kapcsolatunk, valószínűleg ő az egyetlen esélyem, hogy kijavítsam azt a nagy hibát, amit a fenyegetőlevéllel elkövettem (részletek a régebbi írásokban), ugyanis N. R. N. G. ikertestvére és F. L. barátnője, ráadásul majdnem szomszédok. Ha N. R. valóban ilyen jól megváltozott, akkor az nagyon jó, ha viszont nem, akkor is jót tehet a kapcsolatunknak F. L.-val. Ahogy azt várni lehetett, sajnos F. L. nem volt a köszöntők közt (én felköszöntöttem szülinapjára és névnapjára is).

Folytatás: http://csb.ewk.hu/osszeveszes-k-d-val