G. M. és P. O. összejönnek?
2013 első napjaiban nagyszüleimnél voltam, a régi és az új gépüket szereltem. Mamámnak hátproblémái vannak.
B. D.-val beszéltünk Facebookon esténként (amikor épp nem lépett le hamar, pedig apumnál pont azért vettünk internetkábelt, hogy este ne zavarjam őket az alvásban, ha tovább maradok...), ahogy gyakran írt P. O. egyik barátnője is, hogy oldjam fel P. O.-t. Az a szerencsés véletlen történt, hogy feloldottam, de nem tudott írni a saját profiljából (az már nem ilyen szerencsés, hogy egy másikat is feloldottam, amiből tudott). Arra hivatkozott, hogy ismeretleneknek nem tud írni jövő keddig, miközben a Facebookon ilyen korlátozás nincs (ha pedig valamit elállított, azt vissza lehet állítani). Én pedig megmondtam, hogy addig nem írok vissza, amíg nem a sajátjából ír, vagy, amint letelik a két nap, letiltom újra. Így eleget tettem G. N. (P. O. barátnője) kérésének is, ugyanakkor a P. O.-val való beszélgetést is megúsztam, így aztán B. D.-val szemben sem voltam tisztességtelen (bár egyetértéssel megbeszéltük, hogy a nagy korkülönbség miatt nem jövünk össze, de a három hete történtek miatt mégse lenne tisztességes az excsajommal bármilyen kapcsolatot tartani).
Szombaton találkoztunk hármasban B. D.-val és K. E.-rel (szigorúan betűrend, nem fontossági sorrend). K. E. eleinte nem akarta a hármas találkozót, mert attól félt, hogy felesleges lesz. Szerencsére szerintem minden jól ment, nagyon figyeltem, hogy egyenlően törődjek velük, viszont K. E. kitalálta, hogy hazamegy tanulni (szombat este, mert másnap játszani akar) fél órával hamarabb, mint mi. Nem értettük, mi rosszat tehettünk, hiszen elég átlátszó ez az indok. B. D.-t még hazakísértem, majd indultam haza, úgy döntöttem, inkább átszállok, nem gyaloglok. Jó döntés volt, mert a buszmegállóban találkoztam B. B.-sal (aki mellesleg B. D. távoli rokona) és az öccsével. Dumáltunk, miközben kiderült, hogy már ő is unja P. O. szokásos dumáját a megváltozásról, esélyről (stb.). Elmondtam, hogy ismerősömet kísértem haza, de B. D. kérésére nevét nem említettem.
A sétánk közben összefutottunk C. N.-val, aki egy fiúval sétálgatott. Ennek nem igazán örültem. Másnap ráírtam C. N.-ra megkérdezni, hogy írunk-e töriből, majd a tegnapi találkozásunkra tereltem a témát. Tapogatózó kérdések sorozata után megkérdeztem, hogy járnak-e, de választ nem kaptam, ebből arra következtetek, hogy igen.
P. O. barátnői sorban írkáltak nekem, hogy higgyem el, valóban nem tud írni P. O. ismeretleneknek, mert a Facebook nem engedi. Én persze nem hittem nekik, hiszen régebben is tudott írni ismeretleneknek, illetve most is egy másik profilból. Viszont könnyelműen ígéretet tettem, hogy, ha ezt tisztázza, akkor bejelölöm (így ismerősök leszünk). Ezek után jött B. B., aki elmondta, hogy a Facebook akkor szokott kiszabni ilyen büntetést, ha az illető profilját jelentik. Ezek után eszembe jutott, hogy, mikor letiltottam, akkor jelentettem, mint zavaró ismerőst. Ezek után betartva az ígéretem, bejelöltem, mire visszaigazolt, és egyből kiírta az üzenőfalamra névnapi köszöntését. Ezután pedig beszélgettünk. Másnap kezdett próbálkozni féltékennyé tenni (először megkérdezte, hogy szerintem tetszik-e annak a fiúnak, aki azt írta az üzenőfalára, hogy stílusos, majd "véletlenül" nekem küldött el egy érdekes üzenetet, ezután mondta, hogy jobb esélye van a fiúknál, mióta vékonyabb lett), de ez nem sikerült, majd vissza is vágtam (azt mondtam, megyek skypeolni egy csajjal). Emellett enyhén utalgatott is kettőnkre, de ez még nem lépte át a határt.
Másnap szívós munkával kiszedtem belőle, hogy ki ez a fiú (érdekes módon létezik). Amikor elmondta, igencsak meglepődtem, mert ezt nagy pofátlanságnak tartom. Ugyanis haverom, sőt F. L. és N. G. (akik szintén kárukat látták P. O. márciusi kavarása miatt) ismerőse ez a fiú, akivel közösen alapítottuk a bunkit (ő, F. L., N. G., én): G. M.! Viszont ez éppen P. O. hátránya is egyben, hiszen G. M. valószínűleg hallotta a márciusi sztorit P. O. kavarásáról. Viszont úgy tűnik, nem érdekli: P. O.-ról kiírta a véleményét az idővonalára, miszerint stílusos csaj, de sajnos keveset beszélnek (ezek szerint többet akar), mire P. O. többek közt írta, hogy ezen változtathatnak. Ezután G. M. elküldött P. O. állapotára (miszerint aki küld neki üzenetben egy számot, arról kiírja a véleményét) üzenetben egy számot, ami után elkezdtek beszélgetni is. P. O. véleménye szerint is keveset beszélnek, G. M. pedig jófej és helyes srác. Reményeim szerint nem jönnek össze, ugyanakkor nem akarom, hogy P. O. féltékenynek higgyen, így úgy teszek, mintha segíteni akarnám, közben pedig bízok benne, hogy mindez hiába. Azt tervezem, hogy erről szólok F. L.-nak, hátha beszél G. M.-nal. Ugyanakkor a látott bejegyzések alapján tartok tőle, hogy több lesz kettejük közt. Én azért nem beszélek G. M.-nal, mert úgy tűnne, hogy csak az exemet akarom szidni féltékenységből.
Unokatesóm barátnője számomra ismeretlen indítékból elég durva hangvételű üzenetet írt P. O.-nak, aki ezen eléggé kiakadt. Állítólag engem akart megvédeni P. O.-tól, pedig évek óta nem találkoztunk. Ezek után kiderült, hogy unokatesóm keze is benne volt a dologban. P. O. mondta, hogy zavarja, amiket ask.fm-en írtam róla (többek közt, hogy szégyellem a járásunkat), ezért felajánlottam, hogy törlöm a számára kellemetlen kérdéseket és válaszokat (cserébe ő is törölte a sajátjai közül, amiket én kértem - igaz, csak 2 ilyen volt, szemben az általam törölt 17-tel, viszont igazat kell adnom neki, mert tényleg elég sértőeket írtam mind a 17-be), hiszen ez a minimum, ha jóba akarunk lenni. Elbeszélgettem P. O.-val G. M.-ről is, kérve, hogy ne csapja be, amennyiben velem is újra járni akar. Elmondtam azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem hajthat egyszerre mindkettőnkre, csak akkor kell döntenie, ha egyikünk megkérdezi, járna-e vele. Ezt ő úgy fogta fel, hogy G. M. és én versenyezni fogunk érte.
A dolgok szinte kivétel nélkül P. O. számára kedvező fordulatot vettek. Ide tartozik G. M., aztán ide tartozik a teljes reményvesztésem (eddig se volt sok) C. N.-nál, ide tartozik az, hogy B. D.-val megbeszéltük, hogy a 4 év korkülönbség miatt nem tudunk összejönni. Sőt, a körülmények mellett, P. O. is jól keveri a lapokat. Jó példa erre az, hogy újabb ügyben derült ki, hogy igazat mondott, és az, hogy fogyni is elkezdett. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebből (remélem, nem akar egyszerre két pasit...). Szerdán újra megtörtént a "szokásos" dolog P. O. és köztem. Ugyanakkor azt mondja, hogy nem tudja, kit akar, és ezt csak később dönti el, addig rajtunk múlik. Ennek örülök, mert addig se jön össze haverommal, ha pedig engem választ, akkor el tudom utasítani (pl. arra hivatkozva, hogy attól tartok, kavarni fog G. M.-nal), ami után pár hónapig ismét nem lesz lehetősége G. M.-nal összejönni, hiszen feltűnő lenne, hogy egyik héten engem akar, másikon őt.
Csütörtökön jött a kajáldába P. O., akivel jött egyik osztálytársa is. Egész rendesnek tűnik, utána Facebookon is beszéltünk. Később próbált közbenjárni abban, hogy jöjjünk össze újra P. O.-val, aki viszont egyik nap szó nélkül lelépett chatről, másik nap pedig a szokottnál korábban csupán annyival "búcsúzott", hogy "mek". Ebből persze azt fogom levonni, hogy nem akar beszélni, így ugrott a következő találkozó. Ugyanakkor táplálnom kell benne a reményt, nehogy összejöjjön G. M.-nal. Eszembe jutottak ennek megakadályozására ötletek: elmondhatom az ügyet F. L.-nak és N. R.-nak is, sőt felvételt is készíthetek (persze titokban) arról, mikor P. O. nyomul rám, netán le akar smárolni. Ezeket eljuttathatom G. M.-nak, ha minden kötél szakad.
Hétfőn viszont P. O. maga adott a kezemben közel ilyen egyértelmű bizonyítékot: írt nekem egy "levelet", amelyben többek közt leírja azt is, hogy szeret, sőt keltezi is a levelet (innentől nem mondhatja, hogy egy járásunk-kori darab), és alá is írja. Szakkör előtt elrohantam ebédelni, akkor adta át nekem a szakácsnő, aki P. O.-t a barátnőmnek nevezte. A levélben egyébként leírja, hogy szeret, de összeveszett az anyjával, aki eltiltotta a Facebooktól és mindenkitől, viszont ő nem akarja veszni hagyni a "kapcsolatunkat", mert szeret. Azt terveztem, írok neki egy választ, amiben kicsit szórakozok, de elkapott másnap a kajáldában. Megmondtam, hogy így nem leszünk jóban, mert nekem megalázó ez az eltiltás, olyan mintha valami rossz társaság lennék, így nem fogunk titokban találkozni.
Pár nappal később újabb pompás hírt kaptam: P. O. szerint G. M. nem akar vele járni a túlsúlya miatt. Ezt egyik osztálytársától hallotta. Viszont akár igaz, akár nem, az mindenképp jó, ha P. O. ezt hiszi. Tegnap akartam erről beszélni G. M.-nal, viszont hamarabb lelépett, minthogy erre a témára tértem volna. P. O. közben ismét kibékült K. D.-val, és összeveszett másik barátnőjével, sőt unokatesómmal is beszélt (állítólag unokatesóm írt neki, és szerencsére inkább csak veszekedés volt). Este összevesztünk, és letiltottam.
Kiderült közben az is, amit már szombaton sejtettem. K. E. valóban nem a tanulás miatt ment haza, hanem azért, mert nem volt kedve B. D.-val ott maradni (én is ott voltam...). Azt mondta, a bécsi kirándulás óta B. D. egy falat emelt közéjük, amit akkor sem kezdett el lebontani, mikor K. E. szóvátette, sőt még tovább építette. Továbbra is benne maradt a szálka a visszaút kapcsán, és az azt követő beszélgetéseik miatt, amikért haragszik B. D.ra. Emellett megkért, hogy tanuljak vele valamilyen matekverseny előtt, aminek az előző fordulóján a második legjobb tesztet írta sz országban. Ezzel kicsit magasra tette a lécet, hiszen jóval nehezebb valakit versenyszintre emelni, mint korrepetálni (V. I.). Remélem, tudok majd neki segíteni. Viszont én B. D. mellett magamat is hibásnak tartom ezekért, főként a visszaúton történtekért, azonban K. E. ezt nem fogadja el.
Hétvégén kimentem a falun lakó osztálytársamhoz, többek közt felkészíteni a matekdolgozatra. Jövő hétvégén valószínűleg ő jön hozzánk.
Anyum azt mondta, hogy akár itt is alhat. Viszont kiderült, hogy szombat este ő az anyjával megy moziba. Csütörtökön még nem tudta azt sem megmondani, hogy a szülei elengedik-e a hétvégén. Ezért megbeszéltük, hogy amint megtudja, feljön Facebookra és elmondja nekem is. Ezzel szemben ezt nem tette meg. Másnap elmondta, hogy az apja nem engedi, mert nem tanult a héten eleget. Ezután persze megmondtam neki a magamét, még azzal is megvádolva, hogy csak akkor kellek, ha a dolgozatra kell felkészülni. Ő persze ezt tagadta, és bocsánatot kért, azért is, hogy nem jött fel tegnap Facebookra. Ettől még haragszok rá egy kicsit.
Mikor a névnapomat ünnepeltük, kiderült, hogy szüleim közt újabb vita van (apum szerint nem anyum ellen irányul, anyum szerint igen), ezzel sikerült is tönkretenni az estét.
A félévi bizonyítványom kitűnőre sikerült, bár angolból és történelemből féljegyre álltam. Matekból dicséretes lettem, ami nem kis dolog az iskola legszigorúbb és legkeményebb matektanáránál.
Folytatás: http://csb.ewk.hu/az-uj-iskolatars-f-l