F. L.: 3 ÉVNYI KÜZDELEM UTÁN DIADAL!!!
2010-ben egy tavaszi napon megismertem F. L.-t egy kutyasétáltatás alkalmával, majd később a N.-ikreket is. Egyből kibontakozott a barátságunk, majdnem minden nap találkoztunk, megalapítottuk a csapatot, és a törzshelyünket, a bunkit. Minden a lehető legjobban alakulhatott volna továbbra is, ha nem követek el egy hibát, majd egy még nagyobbat, hogy közel egy évig várok - bár egy ideig N. R.-val még jóban vagyok -, hogy hátha magától helyreáll a barátságunk, mire rájövök, hogy tennem kell valamit. Első próbálkozásom alapján elhiszem, minden helyreáll, azonban további próbálkozásaim időről időre kudarcot vallanak, nagy csalódás ér. 2011. őszén megismerem P. O.-t, akivel járni is kezdek, és a segítségét kérem, hogy szervezzen meg ő 3-as találkozókat F. L.-val, akivel szigorúan csak baráti viszonyt akarok már, pedig fél éve még többet is szerettem volna. 2012. márciusának végén találkozunk 3-asban, úgy tűnik, végre valóban sikerül helyrehoznom azt, amit 2010-ben elrontottam, ám ekkor olyan ember támad hátba, akiről a legkevésbé sem feltételeztem volna: P. O. kavarása és az én hiszékenységem miatt durván megsértem N. G.-t, aki megharagszik és barátnője, F. L. is a pártjára áll. 8 hónap múlva úgy alakul, hogy F. L.-nak én adok át egy díját egy ünnepségen: aznap kibékülünk, ám a találkozóra 4 hónapot még várni kell. Ezután bár N. G. is megbocsát, a találkozók elmaradása miatt teljesen reményvesztetté válok, ám 2013. júniusának első napján egy véletlen folytán végre eljön a siker: újra együtt a csapat, és most, júliusban már valóban úgy tűnik, hogy újra együtt is marad. Visszaemlékező összefoglaló következik.
2010. 04. 08. Meleg tavaszi délután van, készítem a házi feladatomat, ám 5-6 óra felé felfüggesztem, hogy még jó időben meg tudjam sétáltatni a kutyát. Régi jó barátom, G. M. is velem tart kedvencével. Úgy tűnik, egy átlagos kutyasétáltatás lesz, ám hamarosan minden megváltozik: a dombon kiérve a városból, elengedjük a kutyákat, majd egyszercsak megjelenik egy kölyök vizsla, majd a gazdája is, egy kb. velem egyidős lány, F. L. Elkezdünk beszélgetni, majd együtt folytatjuk sétánkat. Hamarosan 7 óra is elmúlik és kezd sötétedni. Még mindig nagyon jól elbeszélgetünk. Megbeszéljük, ki hol lakik, beszélünk a kutyákról, az iskoláról, szóba kerülnek így a versenyek is. Megemlítem addigi legjobb eredményem, egy matematikából elért megyei 12. helyezést, mire F. L. mondja, hogy ő ugyanezen a versenyen első lett. Most már a stílusa és a személyisége mellett a teljesítményét is csodálom, hiszen én tudom, mit jelenthet itt elsőnek lenni. A beszélgetést 7 óra után sem tudjuk abbahagyni, annyira megfogott bennünket a másik. Mivel sötétedik, kénytelenek vagyunk hazamenni, ám már meg is beszéljük a következő találkozót. Ennyire még soha senki nem fogott meg, mint F. L., soha nem éreztem még ilyet. Ráadásul mindez egy átlagos kutyasétáltatásnak indult...
2010. áprilisa Egyre többet találkozunk, megismerkedek F. L. barátnőjével, N. G.-vel is, aki közel sem olyan szimpatikus ugyan, mint F. L., de nincs különösebb bajom sem vele. Megalapítjuk négyfős csapatunkat, a tagok: F. L., N. G., G. M. és én. N. R.-t, N. G. ikertestvérét nem akarjuk bevenni, mivel F. L. és N. G. számára nem szimpatikus emberekkel barátkozik, ám ő mindenáron be akar lépni. Sürgős szavazást tartunk, ahol kimondjuk, hogy N. R. nem léphet be a csapatba. Később az édesanyja unszolására N. G. megváltoztatja a véleményét, így testvérét részlegesen beléphet a csapatba, ám korlátozzuk azt, hogy mennyi időt tölthet a bunkinál, ahol saját törzshelye sem lehet, mint nekünk. A hónap végén kitaláljuk, hogy szükség lenne egy csapatvezetőre, a csapat pedig egyhangúan megválaszt engem, én pedig ígéretet teszek, hogy nem fogok senkinek sem parancsolgatni és visszaélni a vezetőségemmel, valamint szavazással bármikor nyugodtan leválthatnak. Emellett függőágyakat, hintát és csúszdát szerelünk a bunkira. Kiosztjuk a feladatokat is: a vezetés mellett is vállalok feladatot: én fogom kezelni a szintén április végén 300 Ft-os havi összegre megszavazott csapatpénzt, aminek sorsáról szavzással döntünk. F. L.-nek kell karbantartania a függőágyakat, valamint ellenőriznie az én vásárlásaimat, és kezelni a csapatpénztárat. Ebben az időben gyakori, hogy csak ketten vagyunk F. L.-val a bunkinál, viszont a csapattal még minden rendben van.
2010. májusa Kezdődnek a bonyodalmak. Bár egyikőnk sem származik szegény családból, nem megfelelő a csapatpénzek befizetése, ami az elköltéséből fakadó elégedetlenségnek tudható be. Nem arról szavazunk ugyanis, hogy vegyünk-e valamit, hanem, hogy mennyit vegyünk, így persze lehet 0-val is szavazni, ám a végeredményt úgy kapjuk, hogy az értékek számtani közepét kerekítjük. Így viszont aki szeretne venni az adott termékből, az irreálisan magas darabszámra szavaz, hogy akár a másik 3 0-s szavazattal is kijöhessen átlagnak 1 vagy 2. Közben N. R. is teljes jogú taggá válik, én pedig a saját pénzemből még a csapatpénzek befizetése előtt megveszem a kért dolgokat, megbízva barátaimban. Viszont nem mindenkitől érkezik be a csapatpénz, ezért N. R.-val, aki maximális módon együttműködött velem, eldugjuk a vásárolt homikat, amíg be nem érkeznek a pénzek. Közben született egy szerencsétlen szabály, miszerint a személyenkénti csapatpénznek maximum a felét lehet italra költeni. Az én italom ekkor 149 forintba kerül, míg F. L.-é és G. M.-é 159 forintba, ezért nekik a szabály alapján be kellene hozni a különbözetet. Ez a szabály is szavazással született meg, viszont vezetőként sajnos az én szavazatom duplán számított, ami ilyen kis létszámnál elég jelentős, így elég volt rajtam kívül egy támogató. Utólag rossznak érzem ezt, hogy számomra előnyös megkülönböztetés ért, hiszen ez is oka lehetett közvetve a későbbi széthullásnak. Én persze nem azért a 20 forintnyi többletért akartam ezt, hanem azért, hogy nehogy drágább italokra akarjanak váltani, hiszen így a további kiadások csak a kettőnk által befizetett igen csekély forintokból mehettek volna. Végül ez odáig fajult, hogy N. G. és F. L. új csapatot akart építeni, nélkülem, amit egy általam írt drámai hangvételű üzenet örökít meg. Ez az összefoglaló alján olvasható. G. M.-re azért haragudtam meg, mert nem volt otthon a megbeszélt időben, ami igen elhamarkodott húzás volt tőlem, és rendkívüli módon felnagyítottam a dolgot. Így már F. L. és N. G. mellett ő sem volt velem jóban. N. R. azonban továbbra is engem támogatott, hiszen nem felejtette el, hogy F. L. és N. G. ellenezte a belépését a csapatba, míg én új voltam neki. Május végétől F. L. felém sem nézett és azt sem tudtam, haragszik-e, vagy csak egyszerűen nem ér rá, vagy másokkal barátkozik.
2010. nyara és ősze Várok. Várom, hogy kiderüljön, haragszik-e F. L. Mai ésszel persze teljesen egyértelmű, hogy haragudott, ám ekkor még csak hatodikos voltam, így teljesen másképp gondolkodtam, mint most, magam sem értem, hogyan és miért. Amikor kutyasétáltatás közben elhaladtam F. L.-ék háza vagy a régi bunki előtt, mindig elszomorodtam, hogy vége annak, ami tavasszal annyira bearanyozta a napjaimat. N. R.-val eközben továbbra is jóban voltunk, bár elég ritkán és rövid időre találkoztunk, ami nagyon zavart. Abban reménykedtem sokáig, hogy majd rajta keresztül sikerül újra visszahozni azokat az időket, amikor még minden szép volt. Azonban ő ezzel nem foglalkozott, valószínűleg azért, mert számára nem voltak túlságosan szépek azok az idők, hiszen nem vettük be a csapatba, volt, hogy még én is ellene szavaztam. Ahogy elkezdődött az iskola, még kevesebbet találkoztunk, majd október vége felé sikerült valamennyire feléleszteni a barátságunkat, ha még egyáltalán ez annak nevezhető.
2010. 11. 30. Az előző napokban megbeszéltünk egy kutyasétáltatást, én oda is értem pontosan, a különórám után, ám N. R. azt mondta, csak 5 percre tud kijönni (nekem fél óra, mire odaérek a házukhoz és ugyanennyi vissza, tehát nem 5 percért szeretnék menni...). Ezen elég mérges lettem, de neki inkább nem mondtam semmit, elhittem, hogy valóban tanulnia kell. Azonban hazaérve és a számítógépemet bekapcsolva azt láttam, hogy myvipre volt ideje belépni a tanulás mellett is a sétánk után. Ezen bemérgesedtem, de mégis normális hangnemben tisztességesen írtam neki egy levelet, amelynek a tartalma viszont már nem volt ilyen baráti. Ez is az archívumban olvasható. Bár igen gazdagok, vissza akartam neki adni a csapatpénzből visszajáró 175 forintot és a fél kilogramm háztartási kekszet, viszont ő nem akart találkozni, így erre nem kerülhetett sor. Mai eszemmel visszagondolva itt igazam volt, de ismét nagyon túlreagáltam, ami viszont nagy hiba volt. Azonban ezzel még nincs vége a 11 hónapig tartó ámokfutásomnak.
2010. decembere - 2011. áprilisa Hiába telik az idő, még mindig ugyanúgy, szinte még jobban hiányoznak azok az idők, mint eddig. F. L.-t felköszöntöm névnapjára, ám erre nem válaszol, mivel be sem lép az iWiW-re, így még mindig nem fogom fel azt, ami a napnál is világosabb, hogy haragszik. Januárban anyummal és tesómmal sítáborba megyünk. Egy benzinkútnál a határ közelében megállunk pihenni, ahol azzal találkozok, akivel a legkevésbé sem szeretnék ekkor: N. R.-val és az anyjával, aki nem tud az összeveszésünkről. Egy hétig egy táborban vagyunk, ám nem békülünk ki, alig szólunk egymáshoz. Ez újabb nagy hiba volt. Az elkövetkezendő hónapokban szomorkásan sétáltatom a kutyámat a megszokott útvonalon, amin az összeveszésünk miatt sem változtattam, így gyakran elhaladok G. M., a N.-ikrek és F. L. háza, valamint a régi bunki mellett is. Szomorúan tekintek a fára, a múltba. Egy matekverseny díjátadójába mindkettőnket behívnak, így reménykedem, végre tudunk beszélni, de F. L. nem jön el. A születésnapomon véletlenül összefutok séta közben F. L.-ékkal, ám egy köszönésen túlra nem jutunk. Végre felfogom, hogy haragszik.
2011. 05. 04. 2-3 héttel a felfedezés után végre cselekvésre szánom el magam és megteszem azt, amit eddig a büszkeségem nem engedett: bocsánatot kérek a tavalyi dolgokért F. L.-tól és beismerem, hogy hibáztam, valamint ígéretet teszek, hogy ez a jövőben nem fordul elő többet. Ez a cselekedetem annyira meglepi F. L.-t, hogy először nem is érti, mit szeretnék, majd azt kéri, hogy G. M.-tól is kérjek bocsánatot és akkor kibékülhetünk. Bár ekkor még nem tartom magam hibásnak G. M.-nal szemben, F. L. miatt mégis bocsánatot kérek tőle is. Szokásaimmal ellentétben még este is felnézek Facebookra és látom, hogy erőfeszítéseimet eredmény koronázta: F. L. és G. M. megbékélt. Akkora örömöt érzek, amilyenre nem emlékszem, hogy előfordult volna valaha is, és azóta sem ismétlődött meg. Ezt nem lehet szavakkal leírni. Talán a lottófőnyereményt megnyerők tudják, miről beszélek. Azonban izgulok is rendkívüli módon, hogy fogunk-e találkozni és mi fog rajta történni, valamint mi lesz a N.-ikrekkel. Alig tudok aludni is.
2011. 05. 09. Közel egy év után először találkozik újra együtt az egész csapat. Egész hétvégén ez járt a fejemben, nagyon vártam. Most már teljes mértékben elhiszem és beleélem magam, hogy újra minden a régi lesz, hogy újra majdnem minden nap együtt leszünk, beszélgetünk, játszunk, hülyéskedünk. Nagyon boldog vagyok.
2011. májusa 1-2 napot várok, hátha valaki kezdeményezi az újabb találkozót, de ez nem történik meg, ezért kezdeményezem én. Azonban egy hónapon át csak elutasító válaszokba ütközök, azonban mindig csak F. L.-t kérdezem. Valahogy a többiek nem érdekeltek annyira és tavaly is vele voltam a legjobb viszonyban. Ez talán egy újabb hiba, hiszen több esélyem lett volna, ha a többieket is hívom, megkérdezem, valószínűleg F. L. is eljött volna így. Emellett lehet, hogy túlságosan erőszakosan nyomultam, ami szintén nemtetszést válthatott ki F. L.-ból. Kezdek rájönni, hogy közel sem jön már vissza a tavalyi boldog másfél hónap.
2011. 06. 15. Az utolsó tanítási nap van ma, délután pedig meg van beszélve a találkozó F. L.-val. Semmi sem lehetne ennél jobb, a legbunkóbb osztálytársam viselkedését is mosolyogva tűröm, hiszen magamban már a délutánra gondolok. Pontosan fel is érek a találkozó időpontjára, ám F. L. nincs otthon, így teszek egy kört a kutyával, majd negyed óra múlva visszatérek, ekkor az anyja nyit ajtót, aki megnyugtat, hogy F. L. hamarosan érkezik. Így is lesz további negyed óra múlva, azonban ezt a késést még csak szóvá se teszem (tavaly ugyanezért haragudtam meg G. M.-ra). Nagyon jól elbeszélgetünk, 2 óráig sétálunk. Ekkor kezdek el barátságon túl mást is érezni F. L. iránt. Alig tudom otthagyni, mikor indulunk haza, bár már így is késésben vagyok, ami nálam szökőévente kb. egyszer fordul elő. Ilyen még velem egyszer sem történt. Megkérdezem, ráér-e az elkövetkezendő napokban, ám nemmel felel.
2011. nyara Egész nyáron F. L. jár a fejemben, bárhová megyünk, még nyaralás közben is. Sokszor kérdeztem, hogy találkozunk-e, de a válasza mindig az, hogy nem ér rá különféle indokokkal. Csak Facebookon beszélünk, de ott is mindig én írok rá. Már az is különleges eset, ha 15-20 percnél többet chatelünk vagy ha ő is kérdez, nem pedig csak válaszol az én kérdéseimre. Folyamatosan számolgatom a találkozásaik gyakoriságát, ami nem esik nehezemre, mivel öszesen kétszer találkoztunk idén. Nyár végén belájkolom egy állapotát, amely arról szól, hogy akikre számíthat, lájkolják be. Ezután megjelöl egy képen, aminek nagyon örülök. Nyáron egyszercsak feltűnt nekem, hogy nem látom, ha fent van chaten (mindig figyeltem, és nem láttam, hogy fent lenne, de utólag láttam a posztjait és azok idépontjait). Azt hittem, ezt ő állította így be. Nyár végére elvesztettem minden reményemet, egyre kevesebbet írtam neki, mert elegem volt már a sok visszautasításból. A május elejei nagy örömöm apránként nyár végére hasonlóan nagy csalódásba csapott át, amit azóta se tudok elfelejteni, most is tartok tőle, hogy visszatérnek ezek az idők.
2011. ősze és 2012 tele Iskolakezdéskor megismertem egy lányt chaten: P. O.-t, akivel barátok lettünk és elpanaszoltuk egymásnak csalódásainkat, hiszen neki is tetszett egy fiú, hasonlóan reménytelenül, mint nekem F. L. Szűk 2 hónap elteltével összejöttünk, közben a segítségét is kértem F. L.-val kapcsolatban, immár csak a barátság helyreállítására. Fel is vette vele a kapcsolatot, ami olyan sikeres volt, hogy az iskolai farsangra az ő meghívására jött el F. L., bár ez elég komikusan alakult. Mikor karácsonykor P. O. lábát műtötték, én minden nap bent voltam órákig és egyszer F. L. is meglátogatta, ám sajnos épp előtte fél órával mentem haza, így nem tudtunk beszélni. P. O.-nak viszont nagyon sokat beszéltem a régi csapatról, a bunkiról és F. L.-ról, valamint N. G.-ról is, akit nem igazán kedveltem, hiszen vele voltam a legkevésbé jóban és ő volt az első, aki a csapatpénzen problémázott.
2012. 03. 24. P. O. megszervez egy 3-as talit F. L.-val, aminek nagyon örülök, de már csak barátságot érzek F. L. iránt, ezt P. O.-nak is megmondtam. F. L.-től megtudom, mennyi minden változott az utóbbi időben: G. M. kutyáját elütötték, meg is halt, az új kutyáját pedig nem meri sétálni vinni. A csapat többi része is felbomlóban van: G. M. szinte teljesen levált, de a N.-ikrekkel is egyre kevesebbet beszél F. L. Viszont én újra reménykedem, mivel megegyeztünk abban, hogy legközelebb is találkozunk 3-asban. Ilyen lendület utoljára tavaly volt, bár annak csalódás lett a vége, így remélem, most másképp lesz.
2012. 03. 30. Másképp is lett. Csak éppen nem jobb lett, hanem még rosszabb, mint tavaly. P. O., akiben ekkor szinte feltétel nélkül megbíztam, azt állította egy barátnőjére hivatkozva, hogy N. G. cigizik és szipuzik, amiről a barátnőjénél képek is vannak. Azt is mondta, hogy az utcán összefutott személyesen N. G.-val, aki nem örül, ogy újra barátkozok F. L.-val és megüzente, hogy vagy felhagyok ezzel vagy hazug dolgokkal lejárat nála. Megijedek és felháborodok ezen, mivel közel 2 éve helyre akarom hozni, amiket elrontottam, és most esélyt látnék a sikerre, viszont érzem, hogy még nehéz lenne szembenézni egy ekkora ellenerővel, mint amit N. G. képviselhetne. Később ez be is fog igazolódni. A képek persze nem érkeztek, hiába ígérgette sokáig P. O., de mindig a barátnőjére hivatkozott. 30-án bemérgesedtem és chaten megfenyegettem N. G.-t, hogy amennyiben nem áll le, elmondom az anyjának a dolgait. A levél az archívumban olvasható. Ezt még az elküldés előtt felolvastam P. O.-nak, aki ekkor sem szólt, hogy hazugság az egész, így elküldtem. Újabb nagy hibát követtem el. Este F. L. megírta nekem, hogy szánalmas vagyok, hogy ilyeneket feltételezek N. G.-ról és megmondta, hogy hagyjam békén. Teljesen igaza is volt. Másnap egyébként emiatt szakítottam P. O.-val.
2012. áprilisa és májusa Hiába kértem elnézést N. G.-tól és F. L.-tól, ők továbbra is haragudtak rám, ez persze érthető is. A levelemen N. G. anyja is felháborodott, ezért írtam neki (kézzel) egy levelet, amelyben elnézést kértem. Ez hatott is, mert N. R. megdícsérte, hogy milyen szép levelet írtam. F. L.-nál azonban semmi sem hatott. Hiába ismertem be a hibámat és kértem elnézést, valamint azt, hogy találkozzunk 3-asban N. G.-val és beszéljük meg, erre nem volt hajlandó. Ilyen mélyen még sosem voltam. Viszont ez a mélység, és az, hogy innen már nem volt vesztenivalóm egy előnyt adott a későbbiekre: végre fel mertem hozni F. L.-nál azt a témát, hogy pontosan mi is a baja velem a levélen kívül. Tanulságos volt, amit mondott. Elmondta, hogy zavarja, hogy túlságosan akadékoskodó és anyagias vagyok, valamint az is, hogy túl komoly vagyok és túl sokat beszélek a tanulmányi versenyekről. Gyakran tényleg elég merev tudok lenni, nem szeretem a változtatásokat, ha egyszer valamit eldöntünk. Anyagiasnak nem tartom magam, viszont nagyon olcsón kellett vásárolnom a csapatpénzből, mivel ennek összege havonta mindössze 1200 Ft volt négyünktől. Valószínűleg az általam hozott innivalókról szóló szabályzat kemény betartatása miatt tarthat anyagiasnak. Néha tényleg elég komoly vagyok, bár 2 éve velük egyáltalán nem voltam az, tavaly viszont már igen. Ez részben választ adhat arra, mit rontottam el tavaly. Neki tényleg elég sokat beszéltem a versenyekről, mert versenytársként azt hittem, érdekli. Azoknak, akik nem versenyeznek, szinte semmit nem szoktam beszélni ezekről, csak, ha kérdeznek. Emellett sérelmezte azt is, hogy 2 éve "cápázás" (a játszótéren, közel a bunkihoz volt egy nagy csúszda, egy ember kivételével mindenki a tetején ült, akik közül egyet le kellett húznia az alul maradottnak) közben tapiztam állítólag. Erre én nem emlékszek, de természetes volt, hogy meg kellett fogni, ha le akartam húzni. G. M. nem mindig volt ott, és nem is mindig őt akartam, a N.-ikrek pedig sokkal kisebbek voltak, így velük szemben eléggé el lettek volna tolva az erőviszonyok, így maradt F. L. Azzal, hogy végre elmondta a problémait, sokat segített nekem a későbbiekben. Viszont most is eléggé lerázhatatlan voltam, mert nem akartam feladni, hogy sikerüljön helyrehozni. F. L. olyanokat vágott a fejemhez, hogy "egyszerűen csak nem kedvel és kész" vagy hogy "nem tehet róla, hogy nem akar látni". Ezek és az ehhez hasonló mondatok nagyon rosszul estek, de igazából megérdemeltem és nem ok nélkül kaptam ezeket. Próbálkozásaim eredmény nélkül maradtak, ahogy P. O.-é is (ő azért próbálkozott, mert újra járni akart).
2012. nyara és ősze Pár hetente vagy havonta ráírok F. L.-ra, reménykedve, hogy idővel megbocsát. N. G.-nak is írnék, de ő válaszra se méltat. N. R.-val sem beszéltem, pedig érdekes módon vele éppen áprilisban békültem ki névlegesen, annak ellenére, hogy előtte nem sokkal csúnyán megsértettem és megvádoltam a testvérét. Ebben a fél évben gyakorlatilag semmi nem történik azon kívül, hogy talán az idő apránként feledteti a gaztettemet. Ennek megfelelően el is határoztam, hogy nem siettetem a dolgot. Volt, hogy összefutottunk séta közben F. L.-val és N. G.-val, de egy köszönésen túl semmi nem történt.
2012. 11. 30. Tavaly nyolcadikosként indultam jelenlegi gimnáziumom tehetségkutató versenyein, és fizikából meg is nyertem azt. Azért fontos ez ebben a történetben, mert a gimnáziumban az a szokás, hogy a díjakat a behívottaknak a tavalyi győztesek adják át. F. L. pedig fizikából a behívottak közt van, így neki én adom át. Nem véletlenül kísértem tehát figyelemmel azt, hogy kik kerülnek a 2. fordulóba, majd kiket díjaznak. Azonban attól tartok, F. L. nem örül annak, hogy tőlem kell átvennie a díját. Meg is jelent a díjátadón, majd, mint minden más versenyző, ki is jött, kezet fogtam vele és gratuláltam. Puszit nem akartam adni tekintettel a viszonyunkra (vagyis hát adnék én neki mást is, de ezt inkább hagyjuk), így inkább a többi lánynak sem adtam, nehogy feltűnjön a különbségtétel. Este a díjátadó után Facebookon még egyszer gratuláltam neki a nagyszerű eredményéhez, majd pedig csodák csodájára elkezdtünk beszélni. De nem ám a szokásos módon, hogy kérdezem és válaszol röviden. Most ő is sokat kérdezett és hosszan válaszolt. Megkérdeztem azt is, hogy haragszik-e még és nemmel felelt, viszont azt is mondta, hogy N. G. még haragszik és inkább ne is hozzam fel neki a témát. Így is tettem. Végre újra volt okom az örömre: 8 hónappal a gyalázatos levelem és két és fél évvel az eredeti összeveszés után végre kibékültünk.
2012-2013-as év tele Egyre többet beszélünk F. L.-val, és a találkozó is szóba kerül, de azt elnapoljuk (vagyis ő azt mondja, majd később ér rá), viszont megígéri, hogy segít kibékülni N. G.-val. Érzem, hogy bár már elindultam a jó irányba és haladtam is az úton, de még sok van hátra, sok kereszteződéssel, ahol könnyedén ismét elmehetek vissza a rossz irányba.
2013. 03. 29. Több, mint egy éve először újra kötetlenül (nem versenyen vagy díjátadón stb.) találkozunk F. L.-val. Előző nap este beszéltük meg a kutyasétáltatást másnap reggelre. Már este elkezdek készülődni és reggel is korán kelek, mivel apum dolgozni megy (nekem szünet van), nekem viszont így fél nyolcra oda kell érnem két busszal, különben nem lesz otthon. Féltem, hogy rossz idő vagy sár lesz, és reggel, mikor ültem a helyi járaton, esett is a hó, ami viszont a találkozónkra eláltt, aminek örültem. Azonban a sétánk alatt ismét elkezdett esni, sőt esőbe is átváltott, így értünk haza. Ettől függetlenül persze nagyon örültem a találkozónknak, sőt ismét elkezdtem reménykedni, hogy talán jó irányba változnak majd a dolgok.
2013. áprilisa Így is történt. F. L. közbenjárásának segítségével N. G. is megbocsátotta a tavalyi gyalázatos levelemet. Több, mint egy évre volt szükség ehhez. (Valamilyen szinten tavaly is megbocsátotta, de sem találkozni, sem beszélni nem akart, ezért ezt tekintem a valódi megbocsátásnak.) Miután ezt F. L. elmondta nekem, újra bejelöltem Facebookon N. G.-t és rá is írtam, így tőle is hallhattam, hogy valóban nem haragszik és beszélgettünk is egy kicsit, valamint vissza is igazolt.
2013. májusa Idő közben F. L.-t néhányszor megkérdeztem, szeretne-e újra találkozni, de (állítólag) sosem ért rá. Megismétlődni látszott a 2011-es történet: a nagy bizakodás és öröm, majd a még nagyobb csalódás. P. O.-nál kerestem a vígaszt, mivel úgy gondoltam, F. L.-ékkal már semmi esélyem ismét kibékülni. Úgy éreztem, hogy a haladásom a barátság és a 3 évvel ezelőtti állapotok felé megint ugyanott akad meg, mint két éve. Bár F. L.-ékról sokkal jobb még mindig a véleményem, mint P. O.-ról, aki már megindult a fejlődés útján, de még hosszú út van előtte. 3 év küzdelem után kezdtem feladni mindazt a célt, amit ezidáig elérni akartam, ezt tükrözik akkori mondataim is: "Kezdek ebbe belefáradni, most itt a cél kapujában. A cél zárt kapujában. Ugyanis hiába volt minden, hiába nem haragszik, ha egyszerűen átnéz rajtam és közömbös irántam. Márpedig felesleges valótlan álmokba ringatni magam, hiszen csupán egy közömbös ismerős vagyok már neki, akivel néha el lehet menni kutyát sétáltatni, de semmi több." "Magasztalhatom F. L.-t az egekig, ha viszont nincs esélyem vele még barátkozni sem, akkor nem sokat ér, bármilyen kiváló is. És lehet P. O. rengeteg hibáját hangoztatni, viszont ami tény az tény: őt legalább érdeklem és ő legalább akar találkozni." "5 milliót több esélyem lenne gyűjteni, minthogy elérni azt, hogy F. L. számára ne legyek közömbös."
2013. 06. 01. Este az osztálykirándulásról hazaérve még egy rövid kutyasétáltatásra indultam, csak a régi törzshelyünkig, a bunkiig terveztem menni. Még mindig szeretem azt a helyet, annak ellenére is, hogy mindig elszomorodok ott, mivel a régi jó barátságunk elmúlására emlékeztet. Azért szeretek mégis odamenni, mert az elmúlás mellett eszembejuttatja azt is, milyen szép volt 2010. tavasza. A mai napon még közelebb mentem a bunkihoz, mint általában szoktam, most teljesen ott voltam a fa mellett, amire fájdalmasan tekintettem fel. Fájt, hogy én magam (és P. O.) rontottam el mindazt, ami a legfontosabb: a barátság. Fájt, hogy 3 éven át bármivel próbálkoztam, hogy helyrehozzam a hibáimat, csak újabb hibákat követtem el a rövid ideig tartó apró sikerek mellett. Ezen elméláztam. Pár perc múlva az rántott vissza a jelenbe, hogy a kutyám elrohant, mivel megpillantott 3 másik kutyát. Én pedig utána iramodva megláttam a 3 gazdát: F. L.-t, N. G.-t és N. R.-t. Mindhármukkal ki voltam már békülve, így oda is mentem, és megkérdeztem tőlük, merre sétálnak, majd ők is megkérdezték ugyanezt tőlem. Természetesen a két útvonal "véletlenül" teljesen megegyezett, így együtt folytattuk immár hosszúra nyúlt sétánkat. Közben pedig beszélgettünk. Éreztem, hogy már nem téma a 3 évvel ezelőtti italszabály és csapatpénz, ahogy a tavalyi gyalázatos levelem sem. A N.-ikrek is örömüket fejezték ki amiatt, hogy újra mind a négyen együtt vagyunk, ami nagy örömömre szolgált (G. M. hiányzott a csapatból). Ezt még megkoronázta az, hogy az ő kezdeményezésük megelőzte az én tervezett kezdeményezésemet a következő találkozót illetően. 2 óra séta után értünk haza. A ma esti sétán valami megváltozott. Éreztem, hogy ez már a szokásos nyögvenyelős próbálkozásaim egyike, hanem végre rám mosolygott a szerencse. Újra bíztam abban, hogy végre visszaáll a régi barátság. Ilyen közel még sosem álltam hozzá, már szinte karnyújtásnyira volt tőlem a cél. Többet haladtam a mai 2 órás kutyasétáltatás alatt, mint az elmúlt három teljes évben.
2013. nyara Az iskola utolsó hetében szinte majdnem minden nap találkoztam vagy a N.-ikrek egyikével vagy F. L.-val, néha többükkel is. Számos ötletünk lett: elterveztük, hogy elmegyünk majd túrázni és kerékpározni. A túra kicsivel később meg is valósult. Többet találkoztunk júniusban, mint az elmúlt 3 évben összesen, sokszor kettesben is F. L.-val a nyár folyamán. Most már elhiszem, amit eddig nem mertem: a sok hibámat kivétel nélkül sikerült helyrehoznom, aminek meglett az eredménye is: újra mind a négyen jóban vagyunk. Azonban régebben öten voltunk: G. M. hiányzik a csapatból. Elhatároztuk, hogy őt is elhívjuk túrázni, ám fáradtságra hivatkozva nem jött el. Később felvetődött egy majdani sátrazás ötlete is, ám G. M.-nek nincsen kedve velünk jönni. Ez egy kicsit zavar engem, de természetesen így is elégedett lehetek: igaz, hogy sok ideig tartott, de újra barátok vagyunk. Ennél pedig semmi nem fontosabb egy dolog kivételével: ez a dolog pedig nem más, mint ennek a barátságnak a fenntartása, hiszen ez egy valódi és hatalmas érték.
2013. 08. 21. Mint minden kutyasétáltatásom alkalmával, most is becsengetek F. L.-hoz, viszont elmondja, hogy nincs otthon a kutyája. Azonban ennek ellenére kijön velem, azaz kizárólag miattam. Ez 3 éve példa nélküli. Ezután elmondja, hogy meg szeretne nézni egy filmet a moziban, amit ma játszanak utoljára, és megkérdezi, elmegyek-e vele. Ennek még jobban megörülök, mint annak, hogy kijött hozzám. Most először megfordul a fejemben, hogy lehetséges, hogy tetszek neki. Azonban F. L. más fiúbarátaival is van, hogy elmegy moziba vagy egyéb helyekre, így ez egyáltalán nem biztos. Az viszont igen, hogy a barátságunk már újra virul. Nem tudom, mit csináljak: ha rányomulok, de nem tetszek neki, még a barátságunk is könnyen tönkremehet emiatt, ha viszont tetszek neki, de nem teszek semmit, akkor elszalasztom ezt a lehetőséget. Kockáztassam a barátságot a járásért? Úgy döntök, hogy egyelőre ez nem jó ötlet, így inkább nem nyomulok, mivel fontosabb nekem annál F. L., hogy kockára merjem tenni a barátságunkat. Az este a rövid hasfájásom ellenére jól sikerül, a mozi után még beszélgetünk is egy jót. Azonban attól tartok, hogy ha mégis tetszek neki, akkor esetleg lehetésges az, hogy nem akar majd velem amiatt találkozni, hogy nem nyomultam a moziban. Bár, ha bejönnék neki, mindenképp akarna, ha meg csak barátságot akar, akkor meg örül, hogy nem nyomultam, ahogy én is.
Archívum:
2010. 05. 31-én F. L.-nak írt üzenetem:
Szia!
Azt tudom, hogy N. G.-nak nem vagyok a kedvence, meg, hogy G. M. valószínűleg nem azért nem várt meg, mert a legjobb barátjának tekint, de azt amit N. G.-tól hallottam, hogy alakítotok egy új csapatot, amibe nem vesztek bele, az még új számomra.
Most akkor igaz ez?
Természetesen, ha tényleg új csapatot akartok alakítani ellenem, nélkülem, abba én nem is fogok akarni beleszállni, nem fogok erőszakoskodni, nem kell erről szavazást indítani. Egyébként szerintem amíg én voltam a vezető, addig fejlődhetett volna a bunki, és valamennyire fejlődött is, hiszen lett kártya, kaja, pia, de nem fejlődhetett tovább, az én és a N. R. pénzéből nem, a közös bunki csak közös pénzből, közös támogatással (pl: kötél) fejleszthető. De ez csak áprilisban volt meg, utána először N. G. nem akarta befizetni (ő van főként ellenem /legalábbis így gondolom/), majd G. M. se, és most már te sem. Ez nem akkora baj, ha valakinek nincs pénze, akkor nincs pénze, nem bírunk mit csinálni, viszont aki emiatt nem tudja támogatni a bunkit, attól szerintem elvárható, hogy több más támogatással segítse a közös munkát.
Végezetül, ha ki akartok fúrni, ha nem, én senkinek sem akarok ártani, így szólok, hogy a játszótérnél méreg van kitéve a kutyák ellen, Erős már evett belőle, de szerencsére kihányta pár perc múlva, de nem lett rögtön jobban, egy ideig látszott, hogy nincs jól, szó szerint alig állat a lábán. Ezt majd mondd el N. R.-nak és N. G.-nak is, az ő kutyájuknak sem akarok rosszat.
Szia! Cs. B.
2010. 11. 30.-án N. R.-nak írt levelem:
Szia!
Látom, hogy nem akarsz találkozni (két hete szerdán bementél azzal az indokkal, hogy nem érsz rá, mert tanulni kell, majd 6 óra után már myvip-ezni is volt időd). Gondolom innen készítetted a történelem szorgalmidat. Nem bánom, azzal, aki nem akar velem találkozni, azzal én sem akarok. Majd ha legközelebb másnak akarod ezt beadni, akkor előbb nézd meg a közösségi oldalak által kiírt információkat, vagy kezdj hülyébb gyerekkel. Amúgy az is feltűnő volt, hogy úgymond kétszer egymás után elfelejtetted. Eredetileg nem is akartam ezt neked elküldeni, de eszembe jutott, hogy még tavasszal maradt 350 Ft csapatpénz és 1 kg háztartási keksz. Ezt úgy tartom tisztességesnek, ha a felét visszaadom neked, persze nem gondolom, hogy olyan szegények vagytok, hogy erre szükségetek van, de akkor is a tiéd 175 Ft és 500 g háztartási keksz. Ha meg akarod kapni, akkor találkozzunk holnap 14: 30-kor, esetleg jövő héten hétfőn és szerdán 14:30-kor, vagy kedden 16:15-kor a pláza Tesco felőli bejárata előtt. Ha akarod, hogy menjek, akkor írj vissza!
Szia
2012. 03. 30.-31-én írt gyalázatos levelek N. G.-nak:
Szia!
Hallottam, hogy leakarsz járatni, pl F. L. elôtt, nem tudom, hogy te mit képzelsz, de egy biztos, tudok dolgokat: cigizel, szipuzol, néha drogozol, megbaszott egy fiú, stb. ha nem hagyod abba és vallod be, hogy eddig is hazudtál, ezeket elmondom anyudnak, apudnak és mindenkinek! Ja és tudom bizonyítani (nem tudtam, de elhittem P. O.-nak, hogy léteznek a képek - a szerk.), meg kitalálhatok én is bármit. Szóval befejezted és bevallod F. L.-nak, hogy hazudtál. ha nem, akk baj lesz.
Szép estét!
Ha olvastad, írj vissza, ha nem kapok üzenetet egy héten belül, mennek az infók mindenkinek, ha nem vallod be F. L.-nak, vagy folytatod a lejáratást, akkor is.
B. O. [régebben ő tetszett P. O.-nak, nem értem, hogy nem fogtam ekkor már gyanút - a szerk.] meg osztályársam és haverom, ugye, hogy nem érdeked nekem keresztbe tenni, mert sokszor többet kapsz vissza. Ha normális leszel (bevallod F. L.-nak és nem járatsz le másnál se), akkor nem mondok semmit B. O.-nek, de ha nem, akkor inkább keress mást!