2010. 2. félév
Nyáron a Balatonnál voltunk anyummal.
Apummal nagyon összevesztünk, alig mentem hozzá nyáron, nyaralni se mentem el vele.
Nyáron a csapat tagjai (F. L., N. G., N. R., G. M., és én) közül már csak N. R.-val voltam jóban, de vele is csak keveset és kevés időre találkoztunk, néha együtt sétáltattuk a kutyánkat. Nem szólt, hogy nyaralni mennek, így akkor is csengettem a házuknál, ahol séta közben mindig elhaladtam, és a nagymamája nyitott ajtót, aki megkért, hogy sétáltassam a kutyát. Sétáltattam is majdnem minden nap.. Mindig süteménnyel várt, aztán más segítséget is kért: porszívózás, öntözés, cipekedés, stb.; szegényt műtötték egy autóbaleset után, így ezeket nem igazán tudta elvégezni. Egyszer a kutya elszökött, mikor indultam haza, így nem volt nálam póráz, fél óra után szerencsére beszaladt egy zsákutcába. Póráz nélkül kellett hazacipelnem...
N. R. egyre jobban tetszett nekem.
Ősszel is sétáltattuk együtt a kutyákat, viszont N. R. egyre kevesebbszer ért rám, és egyre kevesebb időre, volt, hogy csak 20 percre, mikor a házukhoz vezető út fél órás, oda-vissza 1 óra. Kezdett gyanússá válni. Mikor 5 perc után bement "tanulni" (mellesleg, akkor miért nem szólt, hogy 5 percre ne menjek), láttam, hogy kicsivel később már myvip-ezni is volt ideje, így ezt meg is írtam neki, mire ő megírta, hogy utál. Azok után, amiket tettem: kutyasétáltatás, más segítség, kutya elkapása stb. Itt is érvényes a honlap mottója: "Gyakran az kap meg mindent, aki nem érdemel meg semmit." (ez saját idézet), illetve az nem kap semmit, aki pedig kiérdemelt vmit. Visszaakartam adni N. R.-nak a nálam maradt 175 Ft-ját, nehogy azt mondja, hogy elloptam, de nem akart találkozni szerencsére. Csúnyán átvert, de nem könnyű sokáig észrevétlen maradni előttem: neki sem sikerült. Ezzel úgy tűnt, hogy vége szakadt a csapat életének, és lehet, hogy így is lesz. Utólag visszagondolva, ezt is túlreagáltam, habár igazam volt, de ha csak a csapat helyrehozásának érdeke miatt is, de le kellett volna nyelnem ezt.
Mikor kutyát sétáltatok és elmegyek a régi törzshely mellett (ez egy fa) nagyon különös és szomorú érzésem van. Jó, de sajnos elmúlt emlékek bukkannak elő minden alkalomkor. Megszületik az elhatározás, hogy helyre kell hozni, amit elrontottam, de nem vagyok benne még mindig biztos, hogy F. L. haragszik-e, így próbálom kideríteni: írok neki névnapjára, de hónapokig nem lép be a profiljára iWiW-en. Mai ésszel már egyértelmű, hogy haragudott, hiszen nem keresett. De hiába, hogy nem tudtam, erősebben kellett volna lépni, hiszen megharagudni úgy se fog (viszont telik az idő), ha eddig nem haragudott, ha pedig haragszik, akkor az idő ellenem dolgozik. A várakozással nagyobbat hibáztam, mint az összeveszéssel. Nagy kár volt.
Hetedikben sokkal többet kellett tanulni, mint hatodikban, viszont elhatároztam, hogy megtartom előző évi kitűnő eredményemet. Így sokkal kevesebb szabadidőm maradt.
Folytatás: http://csb.ewk.hu/2011-1-felev