Táborok
Eljött a várva várt nyári szünet 2. napja. Az 1. napját amiatt nem vártam, mivel ekkor kellett nyelvvizsgáznom. Ezután viszont végre pihenhettem. Az első héten még emellett bementem az iskolámba is, mivel a fizikatanárom még 3 fizikaszakkört akart tartani nekünk. Közben kiderült: pályázatomat kedvezően bírálták el, így mehetek egy hétre ingyen táborozni az MTA-ra.
Viszont még ez előtt jött a fonyódi tábor. Itt délelőttönként matematika foglalkozások voltak, délután pedig szabadidős programok. Sokat fürödtünk, bár a víz lehetett volna melegebb. Sok új embert ismertem meg a táborban, azonban ők viszonylag messze laknak tőlem, így csak versenyeken és az Erdős Iskolában fogunk tudni találkozni. A tábor sakkversenyét nagy bravúrral megnyertem. A versenyzők között volt egy tőlem egyértelműen jobb, és egy hasonlóan jó (talán picivel rosszabb, hiszen sokat sakkoztunk már az Erdős Iskolában vele, és én többször nyertem) játékos is, mint én. A jobb játékos már a játszma elején könnyedén 3 gyalogelőnyt szerzett, majd pedig futóelőnyt is, de ezután hibázott, így visszavettem az előnyét. Ez megzavarhatta, és bár jól sakkozott, végül én nyertem, de ez csak 24 másodpercen múlott (neki lejárt az ideje, amikor nekem még 24 másodpercem volt, ezzel nyertem). Ezután egy komoly hibám miatt (elnéztem a vezéremet) legyőzött a velem hasonló képességű játékos, majd a többiek ellen nyertem. A hozzám hasonló sakkozó kikapott a legjobbtól (akit én bravúrral győztem le), és játszott egy pattot is, emiatt kevesebb pontja lett, mint nekem. A mezőny legügyesebbje megnyerte összes többi meccsét, így azonos ponttal állt, mint én, így viszont az egymással játszott játszma döntött, így megint előkerült a 24 másodperces győzelmem. Végül ennek köszönhetően nyertem. A feladatmegoldó versenyen 5. lettem. A táborvezetők minden este különleges altatódalokkal készültek nekünk, ezek nagyon viccesek voltak. A tábor alatt P. O. szakított velem, mivel szerinte nem foglalkoztam vele eleget.
Sok időt nem töltöttem otthon a tábor után, hiszen egyből következett az akadémiai kutatótábor. Itt nagyon sok kémia iránt érdeklődő emberrel ismerkedtem meg. Én rétegszilikát nanokompozitokkal dolgoztam. Előállítottam a különböző kompozitokat, majd vizsgálatokat végeztem velük a témavezetőm segítségével. Nagyon érdekes és izgalmas volt. Esténként különböző programok voltak: kirándultunk a János-hegyen, volt hajókirándulás, beszélhettünk régi táborozókkal az egyetemükről és a Kémia Diákolimpiáról, megnéztük a budai várat, kosaraztunk és fociztunk a témavezetőkkel. Megismertem egy velem egy városban tanuló lányt is, így vele találkozni is könnyebben tudunk majd. A táborvezető kutatónő nagyon kedves volt velünk. A tábor végén mind a 13 csoportnak be kellett számolnia egy előadás formájában a héten végzett munkájáról. Én egyedül voltam, így nagyon izgultam, de végül jól sikerült az előadás.
Sok időt nem töltöttem itthon, mivel 2 nap múlva mentem egy másik kémiatáborba, ahol már tavaly is voltam (tavaly nyertem, most fizetni kellett). Itt is sok új dolgot lehetett megtudni, főként a mezőgazdasággal kapcsolatos kémiai vizsgálatokról, módszerekről, de ezeken túl megnéztük az Egis gyógyszergyárat is, ami nagyon modern és interaktív módon lett bemutatva a számunkra. Emellett volt talaj-, víz, és komposztmintavétel, és persze a minták vizsgálatait is elvégeztük. 5 fős csapatokban kaptunk különböző témákat, én ráadásul csapatvezető is voltam tizedikes gyakorlott táborozóként. Mi a komposztálást kaptuk, és a tavalyi utolsó helyezésem után (tavaly nem én voltam a csapatvezető, és a csapat 2 tagja összeveszett az előadás közben mindenki előtt) idén mindenképpen a dobogón akartam végezni a csapattal. Úgy tűnt, hogy viszonylag jó csapattagokat is sorsoltak nekem, hiszen 3 lány volt és csak egy fiú. Róla hamar kiderült, hogy elég lusta, és jó formán semmihez se ért. Beszélni nem akart, és az általunk elmondottakat is csak sok helyesírási hibával tudta leírni (Magyarország kis kezdőbetűvel és hasonlók), viszont annyi előnye volt, hogy hozott egy laptopot, így bármikor tudtunk dolgozni, nem csak akkor, amikor a tanárok odaadták. A 3 lánynak voltak jó ötleteik, amikkel segítették a munkát, bár a prezentációt nagyrészben én állítottam össze (ez többek közt azért volt, mert lassan kezelték a laptopot). A munkához való hozzáállás különbségei később domborodtak ki: akkor, amikor be kellett (volna) tanulni mindenkinek a saját szövegét. Az a lány, aki a leghosszabbat mondta, tanulta meg a legszebben, neki és nekem papír nélkül is ment. Egy másik lány kicsit nehezebben tanulta meg, de kiderült, hogy ez azért volt, mert magának fogalmazta meg, gyengén. Ezen könnyen segítettünk. Azonban a lustaság és a nagyképű kivagyiságnak nem volt ellenszere: a 3. lány meg se tanulta a szövegét, hiába kértük többen is (főleg én, csapatvezetőként). Már a tábor eleje óta irritált az, hogy sokszor meg kellett hallgatnunk, hogy ő vezérigazgató lesz, mert az apja is az, de csütörtökig sikerült magam türtőztetnem, de ekkora már elég idegesek voltunk a legszorgalmasabb lánnyal (aki emellett nagyon szerény is volt). Az idegességet az tetőzte, amikor a megbeszélt időpont után 27 perccel kimentem a szobám erkélyére (nálunk volt a találkozó), és azt láttam, hogy alattunk a már említett csapattag kint röhög az erkélyen. Ekkor leszóltam neki, hogy jöjjön már fel. Felérve közölte, hogy ő "leszarta" a találkozót. Még ekkor is visszafogtam magam, és neki kezdtem a számítógépes munkának. Közben ő ült és nézett, miközben előzőleg próbáltuk el az előadást, és neki ment a legrosszabbul. Ezért megkértem, hogy tanulja a szövegét, mire ő valamit visszaszólt (nem emlékszem, de nem volt nagyon durva), mire elszakadt nálam a cérna, és most először visszaszóltam. Ezután szó szót követett, végül közölte, hogy sajnálja, hogy az én csapatomba került, erre pedig én megmondtam neki, hogy ezt én is sajnálom, és kiküldtem, hogy menjen ki a szobámból. Ezt persze nem tette meg, én meg nem akartam kicibálni, folytatódott hát a szópárbaj. Többek közt megkaptam tőle, hogy ő még nyerhet később is, én viszont már soha, mivel jövőre már nem jöhetek a táborba a korom miatt. A legszorgalmasabb lány is hallotta a veszekedésünket, de ő nem mert mondani semmit, csak utólag, amikor kettesben voltunk, akkor mondta, hogy szerinte igazam volt. Pár órával később valamiért kiment a lusta lány a szobámból, ekkor közöltem, hogy többet nem jöhet vissza. A következő napon következett az előadás. Mindenki szépen elmondta a szövegét, kivéve a lusta lányt, aki azt találta mondani, hogy a komposztálás során nemesgázok szabadulnak fel. Ennek ellenére is 2. helyezést értünk el, mindössze 0,8 %-kal elmaradva a győzelemtől. Vajon mi lett volna, ha nem mond ekkora hülyeséget? Vajon az előző napi kijelentése alapján, szándékosan csinálta, vagy tényleg ennyit sem tud kémiából? Nem tudhatjuk. Az előadás után ismét veszekedtünk egy sort, de a csúcs a búcsúzkodásnál következett. El akartam köszönni a csapattól, és az egyik lánnyal egy szobában volt ő, így arra is kellett mennem. Kint voltak mindketten a folyosón, így a szobába be sem kellett mennem. A rendes lánytól elköszöntem, a másikat levegőnek néztem. Ő azonban nem így tett, és újabb szópárbaj alakult ki, amiből ismét én jöttem ki jobban. Valószínűleg azt próbálta elérni, hogy menjek neki, mivel a szócsata után, hátat fordítva neki távozni készültem, ő pedig meglökött (vagy legalábbis próbált, ő nagyobbat lökődött). Ezután még elköszöntem a másik lánytól, majd távoztam. A három tábor közül itt voltak a legjobb szobatársaim. Sokat kártyáztunk, ha aludni akartam, nem hangoskodtak, jókat lehetett dumálni. Ennél több nem is kell.
Még az akadémiai tábor után kiderült, hogy P. O. letagadta előttem, hogy cigizett, mielőtt összejöttünk. Ezért és más, kisebb dolgok miatt, bemérgesedtem, és letiltottam. Egy hét után kibékültünk.
Ezt követően egy hetet itthon töltöttem. Jó volt, hogy apumék elutaztak, így üres volt a ház, el lehetett hívni a haverokat. Anyummal pedig beiratkoztunk a KRESZ-tanfolyamra is. Közben többször találkoztunk P. O.-val, és az egyik alkalommal olyan dolog történt, ami eddig még soha. Emellett megismerkedtünk egy új lánnyal, C. K.-val is.
Az itthon töltött hét után nagyszüleimhez utaztam, ahol szintén egy hetet töltöttem. Strandoltunk, gombát szedtünk, dolgoztunk a szőlőben, meglátogattam a kedvenc matematikaversenyem megyei szervezőjét, A. F. M.-t. Az utolsó napon pedig a szomszédos városba utaztam, ahol találkoztunk két csajjal: Sz. K.-val (vele már sokat beszéltünk a Facebookon), és a barátnőjével, R. Sz.-val. Jól éreztük magunkat, hiszen bár már egy éve sokat beszéltünk az interneten, találkozni nem sikerült (80 km-re lakunk egymástól, míg a nagyszüleimtől csak 25 km-re laknak, viszont így jóval kevesebb a lehetőség) ezidáig. Kíváncsi vagyok, ők mit gondolnak rólam a találkozó után.
Bár P. O.-nak azt mondtam, hogy amennyiben egy hétig nem veszünk össze, akkor összejövünk, ezt - kár is szépíteni - nem tartottam be. Egyszerűen az előző két szakítása után nem akarok egy harmadikat. Ennek ellenére ismét megtörtént az, ami egy héttel korábban is.
Pár nappal később elmentünk négyesben moziba: P. O., C. K. és a barátja és én. P. O.-nak előre megmondtam, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe. Mi hamarabb találkoztunk, mert P. O.-nak hamarabb beért a busza. Vártuk a többieket, de amikor már csak fél óra volt a filmig, kiderült, hogy 20 percet késnek. Mivel a féláras akció miatt sokan voltak, bementünk megvenni a jegyeket. Azonban csak magunknak tudtuk megvenni a kedvezményre jogosító igazolványok hiánya miatt. Miután a többiek is megjöttek, ők még elmentek boltba, majd a film kezdésének időpontjára felmentünk. Nagy sor állt, a többiek beálltak. Mivel P. O. sokat szidta őket pár perccel korábban a késésük miatt, gondoltam, hogy akkor mi beülünk, hogy ne maradjunk le a filmről (na meg nem akartam a 3D-s filmet a mi előre megvett jó helyünk helyett a legalsó sor széléről nézni...). P. O. azonban egyből úgy tett, mintha nem is ő szidta volna őket 10 percig a késésért és melléjük állt, így úgy nézett ki a dolog, mintha csak én akartam volna bemenni. Végül 10 perccel később értünk be. Ezután be kellett ülni a 2. sor legszlére, "nehogy már külön üljenek a többiek". Ekkorra már P. O.-val veszekedtünk egy sort a kinti eset miatt. Felbontotta a ropiját, én pedig vettem két szálat. Erre rámförmedt, hogy az az övé, mire én megmondtam neki, hogy a nála maradt kétszáz forintomból talán kijön két szál ropi. Ezután nagy dirrel-durral vissza akarta azt adni, ezt én nem fogadtam el. Ekkor kezdődött a film. Közben elszégyelhette magát, mert később meg akarta fogni a kezemet, de én elhúztam. Ezután csendben végigsírta a filmet, majd a WC-ben még elpanaszolta az esetet C. K.-nak is. Nagyon kellemetlen helyzet volt. Többet nem megyek velük moziba. Másnap P. O.-val "megbeszéltük" a dolgokat (összevesztünk).
Pénteken a háziorvos megállapította, hogy alkalmas vagyok az autóvezetésre.