KIBÉKÜLÉS N. G.-VAL!!!
Sajnos F. L.-val nem sikerült beszélnem a találkozónk óta, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik A találkozóra érvényes ez a mondás.
A gépemen minden adat, dokumentum és maga az operációs rendszer is elszált, amit visszaállítani nem tudok. Ezzel megsemmisültek többek közt családi képek és az általam hobbiból szerkesztett magazinok is (ezek nem kerültek forgalomba, csak az internetre tettem fel). A hardvernek nem lett baja.
P. O. letiltása után több barátnőjén és közös ismerősünkön keresztül üzengetett nekem. Sokszor már nem bíram a számonkérő stílust és kitálaltam P. O. húzásait illetően. Ezután már nem levelekben folytatódott a lejáratás, hanem nyilvánosan, ask.fm-en. P. O. oldalán legalább 10 kérdés (vagy inkább az én ócsárlásom és az ő dicsőítése) jelent meg egy nap alatt. Azoknál, amik szimplán patkánynak vagy faszfejnek titulálnak, csak egy zavart jobban, ami azt a kérdést veti fel, hogy F. L.-t szeretem vagy kihasználom. P. O. pedig az összes ócsárlást közzé tette, bár az írományoknak többségében csak arra a részére reagált, amik őt dicsőítik, az én ócsárlásomat csak egy-egy szmájlival nyugtázta. Egy névtelen személy (állítólagos haverom) szerint csak fogadásból jártam P. O.-val (persze, közel fél évet), amit ő persze el is hitt, sms-ben kérve számon. Én ezt a hülyeséget egy sms árára se méltattam, de Facebookon se akartam azért feloldani P. O.-t, hogy ezt megbeszéljem vele. Azonban este a kezdőlapon megláttam ezt az ócsárlást, ami miatt cselekednem kellett, ezért feloldottam P. O.-t és kértem, törölje ezeket, amiket meglepetésemre elsőre meg is tett, még fenyegetőznöm se kellett hasonló közzétételével. Viszont most 2 napig nem tudom letiltani.
Elmentünk locsolkodni. Többek közt nagyszüleimnél is voltunk (nem összekeverendő anyum oldalával, ez apum oldala), akik már így két héttel hamarabb letudták a szülinapomat is egy borítékkal. Emellett a versenyeimre is kaptam egy borítékot 3000 forinttal, amit elég megalázónak tartok... 10-szer értem el eredményt, tehát egy eredményt 300 Ft-ra méltatnak, holott unokatesómnak simán megvesznek mindent (akár számítógéptől kezdve ruhákon át gyakorlatilag bármit), és akkor az én regionális és megyei első helyezéseimre idelök 3000 forintot. Nem a pénzzel van a gond, hanem az arányokkal. Kevésbé lett volna megalázó, ha nem adnak semmit.
Idén már elkönyveltem, hogy matekból nem sikerült a tavalyihoz hasonló eredményt elérnem. Kedvenc matematikaversenyemen legyőztek a megyei fordulón, így nem jutottam a döntőbe. Egy másikon hetedik lettem (ez szebb eredmény, hiszen itt a legjobbak voltak, nem pedig simán megyei). Az egyik népszerű középiskolai matekverseny második fordulóján épphogy továbbküldték a feladatlapomat, de a tanárom sem fűzött hozzá sok reményt. És mégis: tegnap rohantam vissza ebéd után fizikaszakkörre, ekkor hívatott az igazgató, aki gratulált, és közölte velem, hogy most érkezett a levél, és bejutottam a döntőbe. A szakkör után matektanárommal is közöltem ezt, ő is nagyon örült. Másnap fent volt az interneten egy országos verseny eredménye, amin szintén behívtak az országos eredményhirdetésre, így benne vagyok az első 15-ben, megyei első vagyok, legyőzve azt, aki múltkor legyőzött kedvenc matematikaversenyemen. A megyéből rajtam kívül csak egy negyedikest hívtak be, így 11 évfolyamról ketten megyünk.
Sajnos a héten F. L.-val nem skerült beszélnem, csak szombaton, de akkor is igen szűkszavú volt, már-már a régi állapotokat idézte (semmi kérdés, csak rövid válaszok az én kérdéseimre). Remélem, hogy tényleg csak fáradt volt, ahogy mondta. 15 perc után eltűnt chatről, reményeim szerint nem azért, mert beállította, hogy ne lássam. Bár fogalmam sincs, mit ronthattam el.
A héten megint ráírtam F. L.-ra, de egyből kilépett vissza se írt (bár nem is látta, hogy írtam).
Közben kiderült, hogy fizikából is országos döntős vagyok. Épphogy bejutottam, hiszen ha egy ponttal (2,5%-kal) kevesebbet érek el, már nem jutok be).
Elmentünk egy másik fogszakorvoshoz is, aki hozzáértőbbnek tűnt, mint az előző, viszont ő is szabályozni akarja.
P. O.-t végül 2 nap után sem tiltottam le, mivel semmi olyat (újat) nem tett, és még a kérdéseket is törölte. Persze lehet, hogy ami késik, nem múlik. Emellett újra találkozni szeretne, viszont újra kiköltöztek falura, én pedig oda nem akarok kibuszozni, míg ő ritkán tud jönni hozzánk (nyilvános helyen semmiképp sem akarok vele talizni, mert félreérthető lenne, ráadásul, ha nyomulna, még kellemetlenebb lenne, mintha csak ketten vagyunk). Így egyhamar nem jön össze a találkozó.
Szombaton ráírtam F. L.-ra ismét, viszont elég lassan írogatott vissza, kiderült, hogy N. G. is ott van. Kérdésemre azt mondta, hogy N. G. már nem haragszik. Ezt kicsit pesszimistán fogadtam, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, nincs vesztenivalóm. Régi bejelölésemet visszavontam, majd újra bejelöltem (így új értesítést kap). Ezután F. L.-t megkérdeztem, szeretne-e megint találkozni. Ezután köszönés és minden egyéb nélkül lelépett Facebookról (nem látta a kérdésemet sem, tehát nincs minden veszve, még válaszolhat). Elég szerencsétlen időpontban sikerült megkérdeznem, de már mindegy.
Másnap Zorán-koncerten voltunk, ami élvezetes volt. Este láttam, hogy N. G. visszaigazolt. Mikor feljött rá is írtam, de egyből írta, hogy "szia, bocsi, most mennem kell, sorry, bocsi, de már nem haragszom, nyugi." Ez elég felemás üzenettel bír, félig jó, félig rossz. Azonban 10-15 perc elteltével rámírt, hogy újra itt van, és beszéltünk 5 percet (utána megint lelépett). Arra a kérdésemre, hogy hogy-hogy nem haragszik, kitérő választ adott (az érdekelt volna, hogy F. L. közbenjárása miatt vagy egyszerűen meggondolta magát). Viszont a lényeg az, hogy több mint egy évvel a gyalázatos levelem után végre megbékélt. Ez akár (óvatosan fogalmazok a tapasztalatok miatt...) újabb löketet adhat az F. L.-val való barátságomnak is, hiszen eddig hátráltató tényező lehetett, hogy a barátnője (akivel ráadásul egy iskolába járnak és 30 méterre laknak egymástól) haragudott rám. Azt pedig, hogy immár nem haragszik, esélyes, hogy éppen neki köszönhetem. Így a kör visszajut hozzá és a barátságunkra (ha ő nem segít, lehet, hogy N. G. még mindig haragudna, ami hátrányos lenne a vele való viszonyomra is).
A héten volt a 16. születésnapom. Anyumtól kaptam egy új kerékpárt, ami nagyon jól működik, apumtól pedig egy súlyzókészletet. Tanárommal készültünk a csütörtöki matekversenyre, amin (szerintem) 3 feladatból 2-t tudtam. Érdekes, hogy, amint hazaértünk, elmentem venni a kerékpárra sárvédőt, és már az első kereszteződésnél összetalálkoztam a tanárommal, aki egyből megkérdezte, hogy sikerült a verseny.
A héten rámírt P. O. egyik barátnője, J. B. (aki nem azonos az erdélyi J. B.-val). Ilyen normális barátnőjével még nem nagyon találkoztam. Nem erőszakosan, nem számonkérve elmondta, amit szeretett volna (hogy adjak P. O.-nak még egy esélyt). Ezután is nagyon jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy volt egy fiú, akivel már 4-szer jött össze, és aki mind a négyszer kidobta, mégis még mindig szereti. Kiderült az is, hogy az ő szülei is elváltak, mivel az apja inni kezdett. Ekkor az anyjához került, aki szintén inni kezdett az új élettársával, és gyakran megverték őt, volt, hogy majdnem le is szúrták. Ekkor közbelépett az apja, aki közben abbahagyta az ivást, és ekkortól él vele. Az anyját hamarosan kilakoltatják. Ennek ellenére J. B. nagyon nyílt, egyáltalán nem titkolózik, még a legszörnyűbb dolgoka is úgy meséli el, mintha a kedvenc sorozatának előző epizódját mesélné. Nagyon tetszik nekem ez a nyitottsága és az egész stílusa.
Szombaton találkoztunk P. O.-val (részben J. B. miatt). Anyum nem volt otthon, így kettesben voltunk. Közben beszéltem anyummal telefonom, amit P. O. is hallott, viszont anyum erről nem tudott, így lazán szóbahozta F. L.-t. Azt kérdezte, hogy elhívtam-e kutyát sétáltatni és megemlítette a 3 héttel ezelőtti sétánkat is. N. G.-t szerencsére nem említette. P. O. ismét járni akar, amibe én 3 ok miatt nem vagyok benne:
- Most békültem ki N. G.-val, aki nem örülne ennek, hiszen P. O. miatt vesztünk össze
- Félek, hogy megint becsap
- Zavar a túlsúlya.
Ez a hét elég durva volt, nagyon sokat kellett tanulni. Pótolni kellett a kimaradásokat, és közben készülni a fizika- és a kémiaversenyekre. P. O. ismét találkozni szeretett volna, de erre nincsen megfelelő mód. Nálunk nem lennénk kettesben, olyan helyekre, mint pl. a játszótér (és egyéb "jó" ötletek) nem szeretnék menni, ők pedig kiköltöztek a városból, és nem akarok oda-vissza összesen 2 órát utazni. Így nem találkoztunk és egyhamar nem is fogunk (én legfeljebb akkor megyek ki, ha nagyon sok időm lesz, ez pedig május 20. előtt biztosan nem következik be, de valószínűbb, hogy csak nyáron, és még akkor se biztos, hogy ennyit utazok).
A héten gyakorlatilag semmi különös nem történt, F. L. azt mondta, majd később találkozzunk, P. O. viszont folyamatosan találkozni szeretne. Náluk lehetnénk kettesben, de kiköltöztek a városból, míg nálunk otthon vannak. Emellett készültünk a fizikaversenyre is, amin sajnos "csak" 25. lettem. Már nagyon fáradt vagyok.
Szerdán az általános iskolai osztálytársaimmal (már akik eljöttek) bementünk a régi iskolánkba. A diákok és a tanárok többnyire örömmel fogadtak, a volt kémiatanárunk még órára is behívott, hogy beszéljünk a középiskolákról. Azt is kérte, hogy írjak neki a kémiaversenyek eredményeiről is.
Sajnos F. L. továbbra sem akar találkozni (mindig valamilyen indokkal húzza az időt, de már nem is nagyon kérdezem). Kezdek ebbe belefáradni, most itt a cél kapujában. A cél zárt kapujában. Ugyanis hiába volt minden, hiába nem haragszik, ha egyszerűen átnéz rajtam és közömbös irántam. Márpedig felesleges valótlan álmokba ringatni magam, hiszen csupán egy közömbös ismerős vagyok már neki, akivel néha el lehet menni kutyát sétáltatni, de semmi több. Persze, mondják erre sokan, hogy az jelent valamit, ha abban a rossz időben képes volt eljönni (mikor indultunk nem esett semmi, csak később kezdett el havazni és kb. 5 fok volt). Ha ez valóban így lenne, akkor nem az időt húzná a következő találkozóval, immár közel másfél hónapja. Miközben én kilencedikes gimnazistaként a versenyek döntőinek fő szezonjában (4 döntőbe jutottam be 3 tárgyból, melyek döntői 4 hét alatt vannak) is tudnék időt szakítani rá, ő a nyolcadik osztály második félévében, amikor alig tanulnak már, azt mondja, dolga van. Hetekig egyfolytában. Egyesek számára nevetséges példa, de igenis jól példázza ezt, hogy az elmúlt 3 évben mindössze egyszer (azaz egyszer) írt ő rám Facebookon, tehát ha én nem írnék neki, valószínűleg évek óta nem beszéltünk volna (mikor én sem írtam 1-2 hónapig, akkor se jutott eszébe írni), hiszen a valódi találkozókat is itt beszéltük meg, melyeket kivétel nélkül én kezdeményeztem, ő még azok után se szólt, hogy ráér, miután már 5-6-szor rákérdeztem. Az az egy alkalom is, mikor rámírt, arról szólt, hogy azt hitte, én uszítottam rá P. O.-t, hogy kérjen tőle bocsánatot. Már csak abban reménykedhetek, hogy szeptembertől valami megváltozik, hiszen egy iskolába fogunk járni. Bár valószínűleg ez se fog eredményre vezetni.
Magasztalhatom F. L.-t az egekig, ha viszont nincs esélyem vele még barátkozni sem, akkor nem sokat ér, bármilyen kiváló is. És lehet P. O. rengeteg hibáját hangoztatni, viszont ami tény az tény: őt legalább érdeklem és ő legalább akar találkozni. Olyan ez, mintha lenne 5 millió forintom (nincs) és tetszene egy 10 milliós kocsi egy 4 millióssal szemben. Csakhogy hiába dicsérem, ha nincs lehetőségem megszerezni és ugyanez a helyzet F. L.-val is. Csak épp további 5 milliót több esélyem lenne gyűjteni, minthogy elérni azt, hogy F. L. számára ne legyek közömbös. És ez a különbség sajnos igen jelentős. Persze a hasonlat sok mindenben más, viszont sok mindenben hasonló, persze a barátság nem a pénzen múlik, ezzel csak számszerűsíteni próbáltam az elhanyagolhatóan kicsi esélyemet. Folytatva a gondolatsort, nem az után kellene vágyakoznom, amit nem érhetek el, ehelyett inkább azokkal törődni, akik nem hónapokig halogatnak egy pár órás találkozót. Az elérhető dolgokért megéri küzdeni. 3 évig nem adtam fel, hogy helyrehozom, amit elrontottam, sőt még most sem adom fel, hiszen egy utolsó - viszont nagyon halvány - reményem van: szeptembertől minden hétköznap egy iskolában leszünk - csakhogy minden valószínűség szerint ott főként nem velem fog foglalkozni, hanem az új osztálytársaival.
Ezzel szemben P. O. továbbra is járni szeretne, amiért próbál tenni is. Valamennyit már tényleg fogyott (látszik és a mérleg is bizonyította, bár ráférne még). Közben én fogszabályzót fogok kapni, ami még ezt a kis esélyemet is megtizedeli minden csajnál - P. O. kivételével. És lehet, hogy N. G.-nak vagy akár F. L.-nak nem fog tetszeni, ha újra összejövünk, viszont nem sok vesztenivalóm van. Lehet, hogy "hivatalosan" nem haragszanak, de a gyakorlatban nem érdeklem őket - miattuk kéne még azt is elűznöm magam mellől, aki viszont érdeklődik irántam? Aligha.
Folytatás http://csb.ewk.hu/3-ev-probalkozasai-utan-eljon-a-siker