Versenyek minden mennyiségben
Mostanában gyakorlatilag semmi időm sincs találkozni senkivel, hiszen ilyenkor van a legtöbb verseny, ami a legtöbb készüléssel jár. Kémiából 2 versenyen is a 2. fordulóba jutottam, ezek 3 nap különbséggel lesznek, majd egy hétre rá egy fizikaverseny is, azonban a jövő héten lesz a matekverseny díjátadója is. A fizikatanár betett még egy szakkört (duplaórát), így hétfőtől szerdáig gyakorlatilag esélyem sincs ráérni. Jövő héten szerdától készülünk a szombati kémiára, az is délutánig eltart, tehát csak vasárnap van esélyem kicsivel több szabadidőre, majd utána készülünk a keddire, azután a jövő keddi fizikára, így az elkövetkező 2 hétben alig érek rá, de lehet ebből 3-4 is, ha esetleg bejutnék a matekverseny döntőjébe is (ez sajnos szerintem nem valószínű, de majd pénteken kiderül). Ettől függetlenül élvezem ezeket a versenyeket, csak néha kicsit fárasztó, és rossz, hogy nagyon kevés a szabadidőm. Erre persze sokan mondják, hogy bezzeg gépezni van. Én erre annyit tudok mondani, hogy az nem előre tervezett, ha épp ráérek, bekapcsolom. Egy találkozót viszont nem lehet így megbeszélni, hogy majd kiderül, mennyi a házi, és ha ráérek, elmegyek, ha meg nem, akkor előtte 1-2 órával lemondom. Ettől függetlenül lenne persze néhány személy, akikért még a késő esti tanulást is bevállalnám ezeken a napokon is, de ezzel se járnék jól. Hétvégenként pedig egy hete síelni voltam, két hete Szlovákiában matekversenyen, most nagyszüleimnél, így akkor se tudok senkivel sem találkozni.
P. O.-val két hét unszolása után (mivel a leírt okok miatt egyszerűen nem értem rá (hétfőtől szerdáig mindennap szakkör, csütörtök délután pedig indultunk síelni, előtte pedig 3 matekveryeny, egy fizikaverseny a szakkörökön kívül) ezen a héten találtam egy napot, amikor nagyjából ráértem. Ennek persze már nagyon örült. Ő még most is újra szeretné kezdeni (viszont szerintem G. M. is tetszik neki, bár ez nekem nem gond, neki is megmondtam, hogy szerintem, amíg senkivel se jár, hajthat többre is). Ismét elmondtam neki a szokásos dolgokat, hogy miért nem jövünk össze (félek, hogy becsap, esetleg mással kavarna, zavar, hogy kissé elhízott, és fura lenne, hogy, míg én kitűnő tanuló vagyok és versenyekre járok, az ő átlaga 2,5 és énekből bukott is félévkor). Ő persze erre azt mondja, hogy le fog fogyni, már nem hazudik, majd pedig megegyezünk, hogy, majd ha ezeket megtette, összejövünk esetleg, ha addig nem lesz más egyikünknek sem. Ezeket persze szinte biztosan nem fogja megtenni, a fogyásban kételkedek a legjobban. Emellett viszont elég rámenős, a találkozón főként az volt.
M. E. megbeszélte P. O.-val, hogy találkozzunk hármasban. Ez reményeim szerint itt a városban lesz, nem pedig a falujukban. M. E.-t pedig lehetséges, hogy kémiából fogom korrepetálni. Csak azt nem tudom, mikor és hol. Sajnos kevés az időm, utazni meg végképp nincs időm oda-vissza kb másfél órát még a korrepetáláson kívül. Viszont először jobb lenne utcán is megismerni, mielőtt feljön hozzánk. Erre jó alkalom lesz a hármas találkozó.
Angolon egyre bénább vagyok. Most is 4,47-re állok és az volt a szerencsém, hogy a tanárom nem írta a 2-es és 3-as ponthatáron lévő dolgozatomat. Lehetésges, hogy elfelejtette, de az is, hogy direkt nem írta be, mert a versenyek miatt hiányoztam néhány óráról. A történelem témazáróm viszont a 3-as feleletem után csillagos ötös lett, így újra 4,33-ra állok. Osztálytársamnak, akit fizikából korrepetáltam, csillagos ötös lett a témazárója az előző egyes dolgozata után.
A héten nem történt sok dolog. Készültünk a szombati kémiaversenyre, amit 92,5 %-kal meg is nyertem (ez regionális szintű). Pénteken kihirdették kedvenc matekversenyem eredményét is, ami nem lett túl jó, viszont a pontszámom alapján még rosszabbra számítottam. Gimnáziumi kategóriában megyei második lettem 8 ponttal az első mögött, akit behívtak az országosra. Ha nem nézek el két könnyű feladatot, 10 ponttal többet szerzek és nyerek. Viszont a város másik gimnáziumából, ahol viszont 1-2 szakközépiskolás osztály is van, egy lány tőlem kevesebb ponttal is bejutott, mivel iskolája inkább a sokkal gyengébb szakközépiskolai kategóriában indul, miközben a megye legjobbjai közt van. Erről elég lesúlytó véleményem van, szívből örülök, hogy én ebbe a gimnáziumba jöttem és nem abba a szakközépiskolába (ha ilyen kategóriában indul, akkor miért gimnáziumként hirdeti magát?). Ez olyan, mintha egy olimpikon a paralimpián indulna... De majd jövőre hátha sikerül, ha nem nézem el, most is sikerült volna...
A pénteki díjátadóra a tavalyi döntőn megismert K. E.-éket is elvittük, de idén ő se jutott be, ő 3. lett.
A héten meglepetésemre rámírt egy csaj Facebookon, és 3 képemet is lájkolta, akire eddig csak én írtam rá. Örülnék, ha találkoznánk is, és jobban megismerném, csak annyi a gond, hogy ismeri P. O.-t, aki még mindig járni akarna. Azonban a héten P. O.-val és M. E.-rel összeveszett, és engem is kitörölt az ismerősei közül (én még csak nem is tudtam a vitájukról, most se tudom, min vesztek össze, valószínűleg a csaj automatikusan egyként kezel M. E.-rel vagy P. O.-val, hiszen pl. úgy ismerkedtünk meg, hogy ráírtam Facebookon M. E.-re és ő írt vissza, mert éppen együtt voltak és M. E. elment valahova) minden ok nélkül. Ezt firtató kérdésemre nem válaszolt, de nem is baj, többet neki se írok.
A héten volt egy újabb kémiaverseny (megyei forduló), amit alig több, mint 50 %-os teljesítménnyel holtversenyben megnyertem. Másnap már a jövőheti fizikaversenyre készültünk, viszont azon nagyon durva feladatok vannak, a tanár ráadásul mindig nagyon sokat ad.
Megbeszéltük M. E.-rel, hogy a hosszúhétvégén találkozunk, viszont ezt még ő sem mondta biztosra, nem biztos, hogy elengedik. Vasárnap kiderült, hogy anyumék el akarnak utazni a hosszúhétvégén, és nem sikerült elintézni, hogy én itthon maradhassak egyedül, viszont azt igen, hogy míg ők reggel indulnak, nekem elég este átmennem nagyszüleimhez, akik lényegesen közelebb (kb 50 km-re) laknak. A dolog azzal tovább bonyolódott, hogy kiderült, jön papám csütörtökön kivizsgálásra, így akár vele is mehetnék együtt. Viszont csütörtökön vízilabdameccs is lesz, amire szintén el szereznék menni, amire elhívtam papámat is. Mivel ő lemondta, el is dőlt, hogy nem megyek vele busszal, mert ő hamarabb megy, M. E. akár igent mond a találkozóra, akár nem (hiszen hétfő óta nem beszéltünk, így fogalmam sincs, hogy lesz, tehát lehet, hogy elmentem volna a meccs után papámmal, mert ők szerdáig kérték, hogy döntsem el, mikor megyek). Viszont M. E.-rel még mindig nem sikerült beszélni, pedig holnap lenne esedékes találkozó. Viszont ha már maradtam itthon még egy napot, akkor mindenképp találkozok valakivel, P. O. úgyis szeretne. Vele mondjuk múlt hétvégén is találkoztam, és még mindig mindent megtesz, hogy összejöjjünk. Azonban a már sokszor leírt dolgok még mindig kizárják ezt.
Március 15-én reggel kiderült, hogy anyumék mégsem indulnak el a hóhelyzet és tesóm hányása miatt. Ennek nem nagyon örültem, lemondtam a találkozót P. O.-val is, és felhívtam papámat, hogy már délelőtt elmennék. Így is lett. Sokat fizikáztam a hétvégén, de kártyáztunk is, amiben mindkettejükkel szemben nyertem. Megbeszéltük P. O.-val, hogy péntek helyett vasárnap találkozunk, ezért már délelőtt hazamentem. A visszautat végigbeszélgettem egy asszonnyal (vagyis szinte végig ő beszélt). Délután átjött P. O., ketten voltunk. Nagyon szeretni járni, de megmondtam, hogy ehhez teljesítenie kéne a pontjaimat (nem kéne hazudni, fogyni kéne, illetve nem kéne agyilag szőkének lenni).
Kedden megvolt a fizikaverseny, 4 feladatból kb 2 és felet tudtam, ez a tanár szerint lehetséges, hogy elég a döntőhöz, de nem biztosan. Remélem, elég lesz. Csütörtökön volt egy matekverseny, az elég jól ment, majd volt egy pénteken is, ahol 5-ből négyet tudtam. Még egyiknek sincs eredménye, de most egy kis pihenés következik (nem sok, mert készülni kell kémiából és fizikából is).
Angolból két hete kaptam a feleletemre egy ötöst, majd ezen a héten még egyet a prezentációmra. Egy nehéz fogalmazásból szerencsésen kimaradtam a versenyekre való készülés miatt. Anyum volt bent fogadóórán és az angoltanár csak jókat mondott rólam, szerinte simán le fogom tenni a nyelvvizsgát. Bár órán ennyire nem szokott dicsérni... Emellett a matektanárnál is volt bent anyum, aki szintén jókat mondott (ez mondjuk szerintem is indokolt). Volt viszont egy rossz matekdolgozatom, amit sajnálatos módon nem tudtam befejezni, és egy feladatot el is néztem.
Versenyre való készülés közben úgy döntöttem, felmegyek kémiaórára, de a munkafüzetem nem volt nálam. Ezek után a kémiatanár beírt egy minuszt. Mindezt úgy, hogy ezelőtt 2 nappal megnyertem a regionális (3 megye) kémiaversenyt, másnap pedig a megyeit, ráadásul fel se kellett volna mennem órára a készülés miatt... De nem baj, legközelebb már nem mentem fel. Ezek után bejött hetedik órára és dogát íratott volna, hiába mondtuk, hogy a fizikaverseny miatt hiányoztunk. Egyszercsak berontott az osztálya, akik széttépték a dolgozatokat. Így kampányolták a diáknapokra. Eléggé megkönnyebbültem, bár így is a reálosokra fogok szavazni.
Pénteken a buszmegállóban találkoztam volt kémiatanárommal, akivel gyakran váltunk e-maileket azóta is, és adott könyvet az egyik kémiaversenyre való készüléshez is. Ő nem olyan volt, mint a mostani...
K. D. feloldott Facebookon, majd pedig be is jelölt ismerősének, amit vissza is igazoltam. Nem tudom egyelőre, mit akar ezzel, bár elég kíváncsi vagyok, de tőle nem sok jót várok...
Folytatás: http://csb.ewk.hu/talalkozo-f-l-val