Újrakezdés P. O.-val
Hétvégén megbeszéltük P. O.-val, hogy hétfőn találkozunk, így is lett. Ültünk egy padon és dumáltunk. Aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz, főként ő jött közelebb. A végén már olyan közel voltunk, hogy összeért az orrunk, és néztük egymás szemét. Nem terveztem, hogy újra összejövünk, de mégis így lett. Ahogy ilyen közel voltunk egymáshoz, megcsókoltam. Erre persze teljesen zavarba jött, az első mondata az volt, hogy ezt nem szabad, de aztán folytattuk. Utána dumáltunk és megegyeztünk, hogy erről elég, ha ketten tudunk. Pár óra múlva hazamentem, anyumnak se mondtam el a járást. Másnap ebéd után még együtt voltunk egy kis ideig, de nem akarjuk, hogy gyanús legyen szüleinknek a dolog, így csak szerdán találkoztunk legközelebb, ismét sétáltunk. Este V. I. (P. O. évfolyamtársa és az én ismerősöm, sokat chatelünk) rámírt azzal, hogy lenne egy kérdése: újra járunk P. O.-val? Mivel éppen P. O.-val chateltem, megkérdeztem, hogy V. I. tud-e róla, és P. O. azt mondta, hogy lehet, hogy elmondta neki. Ezért én is elismertem, hiszen V. I. nagyon érzékeny a hazugságokra, nehéz elnyerni a bizalmát. Viszont P. O. megint megszegte a szavát, ezért jól összevesztünk.
Csütörtökön és pénteken osztálykiránduláson voltam, ami elég jól sikerült, a szobaelosztás volt a legérdekesebb. Összesen 22-en voltunk, plusz a tanárok hárman. Kaptunk egy 16 és egy 6 fős házat bennük kisebb szobákkal, illetve a tanárok egy 4 fős házat. Mi hatan fiúk beköltöztünk a 6 fős házba, a többi fiú és a lányok a 16 fősbe, de ott a szobákat nagyon bénán osztották el. Az egyik 5 fős szobában 6-an, egy másik 3 fősben pedig 5-en voltak, így kimaradt egy 3 fős szoba. Attól tartottak, hogy a 3 tanár beköltözik oda, ezért tőlünk akartak áthívni embereket. Először csak 1 akart menni, majd 4-en mentek a 3 fős szobába, így mi ketten maradtunk a 6 fős házba, amit a tanárok el akartak cserélni, mert az közelebb volt a nagy házhoz (a 16 főshöz), de mi inkább maradtunk. Délután túráztunk, este vetélkedő volt, illetve csillagokat néztünk, szobatársammal dumáltunk, aztán 1-kor lefeküdtünk, de a másik házban volt, aki hatig ébren volt és csak 1 órát aludt. Másnap mindenki fáradt volt, szinte csak ültünk, így korábbi busszal mentünk haza. Féltünk, hogy állhatunk egy órát, de szerencsére leszállt 30 fő, akik a helyünkre jöttek táborozni, így mindenki le tudott ülni, viszont a pár megállóval később felszálló másik osztály már nem. Végül egy teljesen tömött 40 fokos buszon (volt, aki már nem fért fel még állva sem) utaztunk haza, és késtünk egy baleset miatt.
Pénteken azért elvittem sétálni a kutyámat, de nem volt egy szokványos séta. Mikor F. L.-ék háza előtt mentem el, odahívtak (F. L., N. G. vagy N. R. (ikrek és nem tudom őket megkülönböztetni), és 2 fiú barátjuk), és mondták, hogy tesóm, mit csinált velük a parkban. Kergette őket és rájuk akart mászni. Aztán F. L. bement valamiért a házba, én meg beszélgettem N. G.-val vagy N. R.-val. A kutyám pedig egyszer csak elkezdett pisilni. De még milyen mennyiséget... Sose láttam ennyit pisilni egyszerre. Ráadásul F. L.-ék háza előtt kő van, ami nem egyenes, hanem gödrök vannak benne, így meg is állt a pisi. F. L. pedig éppen erre jött ki. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben. A kutyám mintha direkt keresztbe akarna nekem tenni F. L.-nél. Volt már, hogy a háza előtt végezte el a dolgát (szerencsére volt nálam zacskó, ami igen ritka), illetve olyan is, hogy hányt, mikor tavaly kettesben találkoztunk F. L.-val. És csak vele csinál ilyeneket, más előtt nem szívat. Na mindegy, sétáltam tovább, egyszer csak felhív P. O. a parkból, mert tesóm zaklatja. Próbálom tesómat telefonon leállítani, de persze sikertelenül, utána P. O.-val beszélek, aki jól felidegesít, így összeveszünk, mert jól beolvastam neki.
Este jött haza tesóm a parkból, én meg adtam a pofájába. Megmondtam, hogy még egy ilyen és még többet kap. Persze ő tudja, hogy van egy határ, aminél jobban úgyse bántom, ezt pedig ki is használja. De ismerőseimnek ajánlottam figyelmébe az én számomat, illetve egy három jegyű (és nem a mentők vagy a tűzoltók) számot is, ha tesóm rájuk akarna mászni.
Szombaton kiderült, hogy P. O. megharagudott V. I.-ra, amiért megtudtam tőle, hogy elmondta neki a járásunkat, tehát megszegte a szavát. Emellett P. O. meg is fenyegette, hogy nem áll vele többet szóba, ha emiatt szakítok vele. Pedig szakítottam, mert ez így nem megy. Ezután P. O. elnézést kért V. I.-tól (ahelyett, hogy többet szóba se állt volna vele), és tőlem is. Másnap kibékültünk, és megbeszéltük, hogy hétfőn délelőtt átjön, mert nem lesz itthon senki, és iskola se lesz. Ehhez képest este szól, hogy kilencre megy úszni, nekem pedig szól anyum, hogy menjek 10:30-ra orvoshoz éves rutin vizsgálatokra. A találkozónak lőttek, de délután még átjöhetne vagy én is átmehetnék, hiszen ő szülei is dolgoznak, majd lesz valahogy. Este beszéltünk Facebookon, ő meg szó nélkül lelépett, emiatt jól összevesztünk, 5 perc múlva pedig újra lelépett, igaz, ezúttal elköszönt. Viszont az összeveszés eredménye az lett, hogy holnap nem találkozunk.
Csütörtökön találkoztunk újra, sőt haza felé V. I.-val is találkoztam a buszon. Pénteken P. O.-val majdnem szakítottunk, de aztán mégse, viszont nem találkoztunk se akkor, se szombaton a ballagás miatt. Vasárnap átjött és csak ketten voltunk itthon. Mikor jött, vártam a buszmegállóban, de nem állt meg a busz, hiába mondtam, hogy ott szálljon le, nem nyomta meg a leszállást jelző gombot, így ment egészen a végállomásig... Utána viszont kettesben voltunk több órát, ami elég jó volt. Viszont én már régen gyanakodtam, hogy P. O. kavar, így követeltem, hogy megnézhessem egyes Facebook-üzeneteit, ő persze ellenkezett - nem véletlenül. Végül mégis megadta a jelszavát, így másnap reggel egyes üzeneteit volt időm megnézni, de ami késik, nem múlik. Hát elég érdekes dolgok derültek ki. K. D. elnézést akart tőlem kérni, de P. O. arra kérte, hogy ne tegye. P. O. azt állította, hogy csak muszájból barátkozik K. D.-val, ehhez képest nem ez látszott, sőt K. D. profilképén P. O. is szerepel.
Mikor összejöttünk újra, megbeszéltük, hogy nem mondjuk el senkinek, ehhez képest P. O. már aznap este több embernek elmondta. A 2 hónapos szakításunk alatt pedig elég durva és hazug dolgokat állított rólam, például K. B.-nál. K. B. N. G. barátnője, akinek a fenyegetőlevelet írtam P. O. hazugságainak hatására. P. O. K. B.-nál eljátszotta, hogy nem is tud ezekről a levelekről, nemhogy ezek az ő hazugságainak hatására íródtak volna. Ellenben engem kibeszéltek, hogy hogy írhattam ilyeneket. Persze N. G. tudta, hogy P. O. miatt írtam, hiszen neki elmondtam, talán K. B.-t is felvilágosította.. P. O. egyébként azt mondta, hogy rosszban vannak K. B.-val, ehhez képest többször találkoztak, sőt most szerdára is megbeszéltek egy találkozót., amiről persze P. O. állítja, hogy csak szívatás és nem fog elmenni. Mindenesetre érdekesség, hogy pont szerdára beszéli meg, amikor tudja, hogy csak este érek haza, addig nagyszüleimnél leszek. Ezek mellett még kisebb hazugságokat is felfedeztem, de korántsem értem üzeneteinek végére. A későbbi eredményekről be fogok számolni.
Tegnap találkoztunk hármasban V. I.-val, akinek elmondtam, hogy P. O. őt is elég durván kibeszélte K. B.-nak. A találkozó ettől függetlenül jó volt, ez a kibeszélés közel sem olyan durva, mint az enyém. P. O.-t lecsórózta egy hajláktalan, ezen ott röhögtünk V. I.-val. Először csak én találkoztam V. I.-val, utána mentünk P. O.-hoz, és amíg vártuk, hogy leérjen, arról beszéltünk, hogy nagyrészt jó ruhái vannak, de van egy, ami borzalmas. Erre pont megjelent abban... Nem bírtuk abbahagyni a röhögést. Este V. I.-t nem engedték moziba, úgyhogy nem mentünk, de majd megyünk máskor. V. I. is akar máskor is találkozni.
F. L.-t és N. G.-t tesóm zaklatta a parkban, ezt tőlük tudom. F. L.-nak mondtam, hogy hívjon fel, ha tesóm zaklatja, és majd rendet teszek, de ő azt mondja, hogy annyira nem zavarja, viszont N. G.-t igen, így neki is megírtam Facebookon. Választ persze nem kaptam. Hiába javult valamelyest a kapcsolatunk F. L.-val, én már kezdem feladni, hogy ezt valaha is helyre tudom hozni.
Szombaton elballagtam. Elég rossz érzés volt elbúcsúzni a tanároktól és az osztálytól, persze én nem sírtam. A kémiatanáromtól még ajándékot is kaptam, illetve én is vittem virágot neki. 3 tanárnak én írtam a búcsúszöveget a tanárbúcsúztatóra, de a többi nem lett jó (amit mások írtak), így ezeket kivették a műsorból, de azért kinyomtatva megkapják a tanárok (a kémiatanár, a földrajzversenyre felkészítő tanár és az igazgató). Évvégén 11 tárgyból lettem dicséretes (matek, kémia, fizika, biológia, földrajz, történelem, angol, nyelvtan, irodalom, technika, informatika), de a többiből is ötös. Kétszer is kihívtak, egyszer a Lenkey-díjra, egyszer pedig a versenyek miatt. A Lenkey-díjat annak ellenére kaptam meg, hogy ötödikben volt 4 négyesem (irodalom, nyelvtan, rajz, természetismeret), pedig maximum 2 lehetne minden évben (később egy sem volt).A dicsőségtáblára is felkerültem, de lemaradt egy verseny döntőjén elért 17. helyem, amit majd javítanak... A Pedagógiai Intézet meghívott engem és 2 tanáromat (kémia-, fizika-, és matektanár) egy fogadásra. Nagyszüleimtől kaptam könyvet, könyvutalványt, pénzt táborra, apum még nem adta át. A ballagtatómtól csokit kaptam, annak ellenére, hogy végül helyette az elsősök kísértek le....
Folytatás: http://csb.ewk.hu/vitak