GÓLYATÁBOR
A gólyatábor előtt életemben először megborotválkoztam. Másnap reggel összepakoltam, majd indultam is a buszpályaudvarra, ahol a gyülekező volt. A legtöbben már ott voltak, felszálltunk 2 különjáratra, és meg sem álltunk a táborig. Ott beosztottak minket külön csapatokba, én a zöldek közé kerültem, ahol 16-an voltunk, ebből csak 4 csaj. Csapatvezetőnk egy idősebb diák volt. A beosztás után kezdődött az ének, persze max hangerővel, és átköltött dalokkal. Általában betanult táncot is elő kellett adni a dalok mellé. Ez így ment egy ideig, bepakoltunk a szobába, aztán ebéd, utána vetélkedő, persze vicces feladatokkal (lisztből cukor kiszedése, vízből hagyma kiharapása és megevése stb). Persze itt sem hiányozhatott a sok táncos ének. A vetélkedő végén elmondták, hogy gyilkosos játék veszi kezdetét, a halálos fegyver pedig a puszi. Ha valakit puszival megölnek, az nem mondhatja el, hogy ki a gyilkos, viszont ha valaki látta a tettest, az szólhat, így a gyilkos nem gyilkolhat tovább. Engem volt évfolyamtársam próbált meggyilkolni, sikertelenül (megfogtam a két kezét). Este disco volt, persze nem sikerült becsajozni (mondjuk 99 %-nak nem sikerült).
Még délután elmondták, hogy másnap este színdarabokat kell előadni mind a 8 csapatnak. Minden csapat különböző meséket kapott, különleges feldolgozásban (dokumentumfilm, világháborús film, horror), mi Hófehérkét kaptuk krimiben. Összeült a csapat, egy óráig ment az ötletelés eredmény nélkül, még nem tudtuk, mi lesz a történet, mindenesetre én elvállaltam a vadász szerepét.
Másnap reggel fél nyolckor keltettek minket és mentünk reggelizni, utána éneklés, majd ebédig túra, persze ebéd előtt újabb ének. Ebéd után összeültünk újra, hiszen még a történet se volt meg, este pedig elő kellett adnunk valamit. A történet nagy nehezen meglett. Ezután megint vetélkedő, most állomások közt kellett vándorolni, közben persze énekelni. Az állomásokon feladat volt. Csak a legemlékezetesebbeket említem: Erotikus Olimpia: ki kellett találnunk egy versenyszámot, ez a lovaglás lett, és be is kellett mutatni. Egy másik állomáson kiválasztottunk egy csajt és egy fiút, bekötöttük a szemüket, és meg kellett tapogatniuk csapattársaikat és kitalálni, hogy ki kicsoda. Szó mi szó, szívesen "kitapogattam" volna például C. N.-t, de akár a többi csajt is, de nem nekem jutott a feladat. Aztán volt olyan, hogy fenékkel és mellel kellett a levegőbe írni és ki kellett találnunk a szót. Később 20-szor körbekellett szaladni egy bóját, úgy, hogy közben fogni a bóját is, majd elfutni 20 méterre... Sokan mentek össze-vissza, el is estek jó páran, nagyon poénos volt.
A vetélkedő után összeültünk és elkezdtük próbálni a színdarabot. A történet a következő lett: a mesélő elmondja, hogy Hófehérke szülei meghaltak és a mostoha dolgoztatja Hófehérkét. Ezután a mostoha megkérdezi a tükröt, hogy ki a legszebb lány a vidéken, a tükör válasza erre: "Hófehérke a legjobb bula, / A vadász is épp most tolja." Eközben a színpad másik részén a vadász (vagyis én) és Hófehérke (és ami a csattanó: Hófehérkét is fiú alakítja kisminkelve) szeretkeznek. Ezután a boszorka, hívatja a vadászt, a vadász mondja: "Hívatott, asszonyom". Egyébként a boszorkány is fiú volt, aki azt parancsolta a vadásznak, hogy hozza el Hófehérke legnemesebb szervét. Ezután a vadász rohant Hófehérkéhez és a következőt mondta: "Szívem csücske, mostohaanyád borzalmas dolgot parancsolt nekem, el kell vinnem neki a legnemesebb szervedet." Hófehérke válasza pedig ez: "Jaj most mi lesz?" A vadásznak ekkor támadt egy ötlete, lőtt egy szarvast és elvitte annak a legnemesebb szervét, igaz, félreértelmezte a mostoha kérését és a szarvas péniszét vágta le (akit a csapat legnagyobb csajozója játszott), és adta a mostohának, aki bedühödött és megölte a vadászt, tehát engem. Elkezdtem fetrengeni a földön, majd jöttek a törpék, azaz a szexínelők, és elkezdtek tapogatni meg körberajzolni. Alig tudtam megállni a röhögést. Ezután a szexínelők elmentek ebédelni és megették a boszorkány gombáját, és mind meghaltak, ahogy Hófehérke is szerelmi bánatában, ráesve a vadászra, azaz rám. A végére tehát a boszorkányon kívül mindenki meghalt. Este a műsorral nagy sikert arattunk, mindenki rajtunk röhögött, de az egészet poénra kell venni - legalábbis szerintem és a csapat többsége szerint. Ugyanis egyik csapattársunk visszalépett Hófehérke szerepéből, hiába kértük, ne tegye, mert a fiúk közül csak az ő haja hosszú. Emiatt persze nem lett túl népszerű, elég rossz kezdés egy gólyatáborban. De semmi gond, egy másik fiú elvállalta Hófehérke szerepét, én meg a vadászét, amivel nekem lett a legdurvább szerepem a táborban - hozzáteszem lehetett volna a legjobb is, egy picike változtatással, ha Hófehérkét az egyik csaj, mondjuk C. N. játssza...
Este a műsorok után kártyáztunk, majd lementünk a buliba, csajt most se szedtünk fel, egy kivétellel. Másnap reggel ébresztettek, megreggeliztünk, énekeltünk még, táncoltunk, újra lement egy poénos játék. Ebben be kellett állnunk 4 oszlopba, lehetőleg fiúk-lányokat keverve. Először az eggyel előttem álló derekát kellett megfogni, aztán a kettővel, majd a hárommal, végül a néggyel előttem állóét, közben ebben a helyzetben előre 4 lépés, hátra 4 lépés, balra, jobbra, előre, hátra. Ez a játék 3-szor ment le a tábor alatt. Elsőre csajok voltak előttem, másodjára sajnos fiúk, viszont harmadjára... Harmadjára sikerült C. N. mögé állnom, ez volt a legjobb, eltáncoltam volna így egy óráig is. Ezután megvolt az eredményhirdetés, negyedikek lettünk, majd fotózkodás, és indultunk haza. Én vittem haza a zászlónkat, amit persze majd első nap be kell vinnem.
Tartottam tőle, hogy milyen lesz az új osztályom, de messze jobb lett a legjobb gondolatomnál is. Úgy gondolom, öröm lesz ebbe az osztályba járni, és még egy érdekesség, hogy kivételesen várom az iskolát. Itt egyenlőre senki nem főnökösködik, nagyképűsködik, ellenben mindenki mindenkivel elbeszélget, megérti egymást. Egyetlen egy baj, hogy nagyon kevés a csaj, persze ez matek-fizika-informatika szakon nem csoda. De legalább akik vannak, azok jó csajok, élükön C. N-val. Azt az örömöt, amit most érzek, emiatt az osztály miatt, azt ahhoz tudnám hasonlítani, amit akkor éreztem, mikor jó egy éve kibékültem F. L.-val, és azt hittem, minden a régi lesz. Most viszont szerintem nem csak remélem, hogy ez egy jó osztály lesz, hanem igazam is lesz!
C. N., aki az osztály Facebook-csoportjának az adminja, bevett a csoportba, így megoszthattam a táborban készült videót. Minden a lehető legjobban megy. Ráadásul nem csak ezen a téren, hanem V. I.-nál is, aki most megkérdezte, hogy a tanévben fel tudok-e menni hozzá segíteni, ha nem ért valamit. Ternmészetesen igent mondtam. Remélem, hamar eljön ez az alkalom...
Folytatás: http://csb.ewk.hu/az-utolso-het