Mostanra már biztosnak mondható, hogy P. O.-nak valóban volt pasija. A kapcsolatunk a hét elején tovább javult, szerdán egy találkozót is megbeszéltünk péntekre. Aztán másnap mindenféle hamis indokokkal (nem engedi az anyja - egy 40 éves férfival se engedte, mégis kétszer is találkoztak a héten, beteg - iskolába el tudott menni) lemondta ezt a találkozót, ezt szóvá is tettem, és összevesztünk. Vasárnapig minden egyes nap folyamatosan veszekedtünk, mert nem volt hajlandó őszintén elmondani, miért nem akart találkozni. Végül nagy nehezen elmondta, hogy a két hónappal ezelőtti eset (amikor sikertelenül nyomult, én pedig megharagudtam rá) megismétlődésétől tartott, és nem akart engem se kellemetlen helyzetbe hozni. Ezt elfogadtam igaznak, mert lehet benne valami. Ezután kibékültünk, és megbeszéltük, hogy bármi is lesz a találkozón, annak semmilyen rossz következménye nem lehet.
P. O.-nak lehetséges, hogy szívproblémái is vannak.
Szombaton együtt sétáltattuk a kutyákat F. L.-val, és megkérdezte, mikor csináljuk meg a másik képet. Ajánlottam a csütörtök délelőttöt, amikor matekverseny miatt nem kell mennünk iskolába, és nálunk senki sincs itthon, de ezt az időpontot visszautasította, másikat pedig nem ajánlott.
Szerdán találkoztunk P. O.-val és "kísérleti feltételes próbakapcsolatban" egyeztünk meg.
Hétvégén a matematikai iskola harmadik táborába a fiúk közül csak én mentem, így más iskolából jövőkkel kerültem egy szobába. Ilyen normális szobatársaim még soha sem voltak, össze is barátkoztunk. A még az első hétvégén megismert dadogó haverommal is egyre jobban kijövünk. Ez volt eddig a legjobb matekos hétvége.
Egy héttel később újra találkoztunk P. O.-val és normál kapcsolatra váltottunk. Fura ez, főképp azok után, hogy a nyár vége óta, amikor F. L.-val moziba mentünk, semmi nem volt köztünk P. O.-val, mivel így találtam tisztességesnek F. L. felé, amennyiben esetleg összejövünk. Persze ebből nem lett semmi, október közepe óta lejtmenetben van a kapcsolatunk, sajnos ezen nincs is mit szépíteni. Hiábavaló minden próbálkozásom, ez csak arra elég, hogy lassítsam ezt a folyamatot. Persze lehet, hogy még többet kéne tennem, de már így is túlságosan egyoldalúnak érzem a dolgot, hiszen ő szinte sohasem keres, általában az én megkereséseimet is elutasítja, miközben én az ő igen csekély számú kezdeményezéséből egyetlen egyet sem utasítottam még vissza. Az indokan (ürügyein) pedig látszik, hogy nem valósak.
A másik képet még mindig nem jött el megcsinálni F. L., pedig már többször hívtam. Még a névnapi ajándékát se tudtam átadni, bár lehet, hogy nem is kellett volna vennem. Most viszont jön a karácsony, majd a névnapom, ha ekkor nem kapok tőle semmit, akkor innentől én sem fogom strapálni magam (ez mindenkire vonatkozik, pl. idén nem adok semmit az unokatesóimnak, miután tavaly ők nem adtak nekem). A téli szünetben tervbe van véve az is, hogy elhívom moziba (várhatóan nemet mond valamilyen ürüggyel).
P. O.-nak kisebb hazugságai derültek ki (ezek igazából lényegtelenek), ezért előbb visszaléptünk próbaidőre, majd barátságra. Végül találkoztunk, megbeszéltük a dolgokat, majd ki is békültünk.
Karácsony előtt ismét próbálkoztam F. L.-nál, de egy ürügyre (vagy szerinte okra) hivatkozva ismét visszautasított (nem jött ki). Ezután még haza felé menet képes voltam ajándékot venni neki karácsonyra... Egyébként még a két hete vett ajándékokat se sikerült átadnom, mivel nem találkoztunk azóta sem F. L.-val, sem a N.-ikrekkel.
Nem tudom, mit kellene tennem, hogy végre változzon a helyzet F. L.-val kapcsolatban. Bár a terveim eddig egy kivételtől eltekintve (bocsánatkérő levél 2011-ben) soha sem jöttek be, mindig véletlenek segítették elő a haladást, vagy pedig ha mégis én, akkor soha sem előre eltervezetten, hanem spontán módon. Ezért aztán lehet, hogy most sem tervezgetnem kéne, hanem majd minden jön magától. Vagy nem. Netán lehet, hogy mégis jobb lenne, ha elmondanám, hogy már rég óta össze akarnék jönni vele, így ha nemet is mond, ami elég valószínű, legalább túl lennék rajta? A dolog pikantériája csupán az, hogy közben az exemmel is van köztünk valami, bár nem vagyok biztos abban, hogy érzek is iránta valamit.
Karácsonyra anyumtól a sítábor egyik felét és parfümöt, az élettársától pedig költőpénzt kaptam, apumtól és az élettársától pedig a sítábor másik felét és két könyvet. Az ő szüleiktől pénzt és ruhákat, míg az anyai oldalon lévő nagyszülőktől síbakancsot kaptam. Én az anyai oldalon mindenkinek könyvet vettem, apumnak és az élettársának karácsonyfadíszt készítettem, míg az ő szüleinek kis díszeket vettem a százforintos boltban, mivel ők nagyon kivételeznek unokatesóimmal. Persze eljátszották, hogy mennyire tetszik nekik, ahogy én is eljátszottam, amikor megkaptam apum testvérének az ajándékát, egy DVD-t Mózesről.
Sajnos karácsony előtt tesóm ismét számító magatartásba kezdett, és el is érte, hogy apum ismét elkezdjen hinni abban, hogy minden jóra fordul vele kapcsolatban, ám ez nem így lett. Míg karácsony előtt nagyon jól viselkedett, karácsonyra már ajándékot sem készített, és olyan dolgokat művelt, amik még ide sem írhatóak le. Szerencsére ennek meg is lett az eredménye, és apum ismét kiismerte valódi énjét.
Még sajnálatosabb, hogy a múlt héten egyik reggel megfenyegetett, hogy leszúr. Most már minden erőmmel megpróbálom elérni, hogy végre zárt intézetbe kerüljön.
Az év vége felé közeledve ismét találkoztunk P. O.-val, akivel ismét kapcsolatban vagyunk, bár erről nem tud senki kettőnkön kívül. Nem tudom, hogy miért, de gyakran, szinte minden másnap úgy érzem, hogy nagyon rosszul van ez így. Valamiért bűntudatot érzek. Ennek okát én magam sem tudom megmagyarázni, nem tudom, hogy P. O. miatt érzek bűntudatot, mivel úgy járok vele, hogy eközben más után vágyódom (bár iránta is érzek valamit, de nem tudom, ez mennyire komoly, és mennyire szól mindösszesen arról, hogy az ő személyében van egy csaj, aki mindig itt van nekem, és ha nem sikerül összejönnöm azzal, akivel szeretném, akkor vele kárpótolhatom magam), vagy pedig azt érzem, hogy ezzel F. L. és N. G. ellen teszek, akik jogosan nem kedvelik P. O.-t, és így tulajdonképpen lepaktálok az ellenségükkel. Persze a legvalószínűbb az, hogy mindkét érzés keveredik bennem, hiszen néha P. O.-t is sajnálom, de F. L.-nak se merem elmondani a járást, ami nem véletlen, bár nála szerintem így se lenne esélyem (amikor azt hittem, hogy van, több hónapig nem is történt semmi köztem és P. O. közt). Gyakran úgy érzem, hogy igazából egy csődtömeg vagyok ebből a szempontból. És szerintem ezzel nem is állok olyan messze a valóságtól.
P. O.-val megbeszéltük, hogy együtt fogunk szilveszterezni nálunk, mivel üres lesz a ház. Én azt mondtam mindenkinek (szülők, nagyszülők, F. L.), hogy átjön néhány osztálytársam, míg P. O. azt mondta, hogy bulizni megyünk, és az alibijét én is igazoltam, sikerült is elintéznie, hogy az első (6:40-es) busz indulásáig maradhasson. Azonban a Szilveszter előtti estén P. O. anyja kitalálta, hogy Szilveszterkor este 7-kor találkozzunk a belvárosban. Én a város külső részén lakom, és Szilveszterkor csak a 18 óra előtti helyi járati buszok indulnak el, utána semmi, gyalog pedig messze van, pénzt meg nem költök taxira azért, mert P. O. anyja kitalálta ezt a hülyeséget, és nem képes egy órával korábban találkozni. P. O.-t pedig hiába kértem, hogy beszélje meg az anyjával, hogy 6 óra előtt találkozzunk, ő ebbe nem ment bele. Végül emiatt az anyja mégsem engedte be, amiért ő engem okolt (miért nem gyaloglok be? Azért, mert nem fogok úgy ugrálni, ahogy az ő anyja fütyül. Én sem várom el, hogy az enyémmel ő bajlódjon, az én alibim az én dolgom, az övé az ő dolga, mégis segítettem már így is.), ezen pedig mi is összevesztünk és egy árva szó nélkül lelépett. Lehetséges, hogy ezzel vége is a kapcsolatunknak. Nem is biztos, hogy baj lenne.
P. O. természetesen még másnap is engem okolt, miközben ő nem volt képes lebeszélni az anyjával az estét, én ugyanezt megtettem segítség nélkül. Neki még ennyit se kellett volna megtennie, hiszen múlt héten írtam én is az anyjának, sőt a találkozót is bevállaltam volna, ha más időpontban akarja. Nagy hiba volt belemennem az újabb kapcsolatba P. O.-val.
30-án délutántól már az egész év rosszul alakult. Rossz volt a menü az étteremben, lekéstem a buszt, nem tudtam elintézni a dolgomat, olyan sokan voltak (lekéstem volna még egyszer a buszt, ha kivárom), F. L. bár kijött kutyát sétáltatni, de a második kép elkészítésére nem tudott időpontot mondani, semmi se volt jó neki. Ezek után fogadott este P. O. üzenete, amit már leírtam. Másnap reggel még veszekedtünk egyet, majd megpróbbáltam néhány embert beszervezni estére, de mindenkinek volt programja. Utána elmentem elintézni a dolgaimat, de a busz hamarabb jött (máskor még pontosan se szokása jönni), így lekéstem. Délután még megpróbáltam mást is elhívni, de ő sem ért rá. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy egyedül leszek Szilveszterkor. Ezután még felmentem volna kutyát sétáltatni, de ekkor persze késett a busz, a csatlakozás pedig hamarabb jött, így sikeresen elment a szemem előtt, innen eldöntöttem, hogy haza megyek, mivel a következő buszra több, mint egy órát kellett volna várnom, ha pedig felgyalogolok, már akkor is félig sötétben kellett volna vinnem a kutyát.
Miközben pedig itthon fogok ülni egyedül, a szüleimnek be kell adnom, hogy az egyik osztálytársam átjött és vele Szilvesztereztem, mivel így tudtam elintézni, hogy az üres házban lehessek. Most itt lehetek az üres házban, teljesen egyedül, magányosan az év utolsó napján.
Remélem, a következő év nem ilyen lesz, mint ennek a vége lett.
Folytatás: http://csb.ewk.hu/polusvaltas-p-o-es-f-l-kozt-versenyszezon