F. L.: derült égből villámcsapás(ok)
Egyik nap F. L. kutyasétáltatás közben megkért, hogy magyarázzam el neki a matekot és a fizikát, mert nem érti, így séta után át is mentem hozzá. Pár nappal később elhívtam a kutatók éjszakájára is, de nemet mondott, így az egyik osztálytársammal mentem. Emellett a levélgyűjtést is rövidre akarja zárni (1-2 hete az volt az ötlete, hogy menjünk el túrázni a közeli erdőbe, most el akarja intézni a városi parkban). Nem tudom, mi miatt lehet ez, hiszen, ha rájött arra, hogy tetszik nekem és le akarna rázni, azt már megtehette volna, de azóta többször is találkoztunk, sőt át is hívott magához (tanulni). Most pedig nem volt újabb erre utaló dolog, így, ha azokból nem jött rá, akkor most se esélyes, ha pedig már rájött, akkor egyből le kellett volna ráznia, ha le akart volna, tehát ez is kizárható (minek várt volna vele?).
P. O.-val a héten összevesztünk, mivel nem voltam neki hajlandó elmondani, hogy ki tetszik, sőt szinte semmit se mondok el neki. Szó szót követett, végül leseggfejezett és letiltott, majd másnap reggel feloldott. Most meg akarja beszélni mindezt egy találkozón, de én ebbe nem akarok belemenni, mert nem lenne szép F. L.-val szemben (egyébként nyilvános helyen semmiképp sem akarok, mert ott a legrosszabb, ha nyomul, hozzá viszont nem megyek ki, mivel ez idő és pénz lenne nekem, ő viszont most hozzánk jobb, ha nem jön tesóm miatt és a szüleim hozzászólásait (vagy inkább beszólásait) se akarnám utána hallgatni, ezért jobb, ha senki nincs itthon, így még ha egyébként akarnék, akkor se tudnánk találkozni - bár, ha akarnék, akkor kifizetném buszra oda-vissza azt a 370 forintot).
Tesóm és apum kapcsolata tovább romlott azután, hogy az előző hétvégén apum nem bírt vele és elvitte a nagyszüleihez (anyum szüleihez). Tesóm a héten apum munkahelyének parkolójában összekarcolta az autót, amiért apum feljelentést akar tenni, sőt az okozott kárt anyummal akarja megtéríttetni (mivel váláskor ő lett az egyedüli gondviselő). Így aztán kilátásban van két újabb per.
Sajnos 5 napig nem sikerült találkozni F. L.-val, viszont utána a szerencsémnek köszönhetően igen (ritka, hogy örülök annak, ha lekésem a buszt, de most így van, mivel a következő busz 14 perccel később jött, ha pedig elérem az előzőt, és annyival hamarabb megyek sétálni, akkor még F. L. nem lett volna otthon). F. L. most (elvileg) azt hiszi, hogy egy másik osztálytársa tetszik, mivel lájkoltam egy képét Facebookon (ezzel szemben neki majdnem az összeset lájkoltam). Nem tudom, hogy valójában tudja-e, hogy ő tetszik, és azt sem, hogy jó ötlet lenne-e elmondanom neki, mivel sajnos vasárnap délután is, mikor mentem sétálni, mondta az anyja, hogy egy másik fiúnál van (állítólag házit írni, miközben ő az osztálya egyik legjobb tanulója).
A hétvégén részt vettem Szolnokon egy matematikai tréningen a versenyekre való felkészülés részeként.
P. O. találkozni szeretne a hétvégén, én bele is mentem, azzal a feltétellel, hogy vasárnap délelőtt találkozzunk. Ez viszont könnyen lehet, hogy nem fog összejönni, mivel a falujából vasárnap reggel háromnegyed nyolc után csak délután jön be busz a városba, ha tehát nem jön be ezzel a korai busszal, akkor nem találkozunk, ráadásul mondhatom, hogy miatta, mivel ő nem akart 7-kor felkelni.
Viszont fel akart kelni, így találkoztunk is. Bár hangsúlyoztam előtte neki többször is a határokat, ő azokat átlépve lesmárolt, de én leállítottam, mert F. L.-val szemben nem lenne fair, ha az excsajommal smárolok, ha netán kicsivel később összejönnénk. Természetesen ő emiatt kiakadt, szerinte én "tönkretettem" őt.
Sajnos sok apró véletlen egybeesése miatt a testvérem megnézte a képeimet a telefonomban, megtalálva azt a képet, amin P. O.-val smárolunk a 2. járásunk alatt, amiről senki se tud. Szerencsére ki tudtam magyarázni (azt mondtam, az 1. járás alatt készült), viszont az öcsém valószínűleg el fog kezdeni pletykálni.
A héten volt a gólyabál, amire szinte csak F. L. miatt mentem el (másnap 6-kor keltem a túra miatt, ahova haverommal mentünk, tehát, ha F. L. nincs, nem valószínű, hogy mentem volna előző este ilyen helyre). Sajnos nem ők nyertek, viszont ami fontosabb: táncoltunk. Azt persze nem tudom, mennyire bénáztam, de ahogy elnéztem, a többi fiú is hasonlóan gyengén táncol, mint én, tehát nincs nagy baj. Azt nem tudom, jelentett-e neki valamit ez a tánc, reményeim szerint igen. Ahogy elnéztem, másokkal rövidebb ideig táncolt, mint velem, viszont ő lépett le, bár nem másik fiúhoz. Ha kettesben leszünk, majd szóbahozom valahogy, hátha kiderül (vagy legalábbis lesz rá valamilyen utalás).
Sajnos az elkövetkező napokban nem voltunk kettesben, így ez nem történt meg, pedig vasárnap kétszer is elvittem sétálni a kutyát, csak, hogy találkozzunk (találkoztunk is, de ott volt N. R. is). Hétfőn nem jártam sikerrel, a kedd pedig kimondottan sok rossz fejleményt hozott.
Még pár hete elhatároztuk F. L.-val, hogy elmegyünk a suli által rendezett sítáborba, azonban (mivel a rászorulóknak az állam kifizeti) a tanár nem vesz fel mindenkit a listára, a felvétel a magatartástól és a tanulmányi eredménytől is függ, F. L. pedig még csak pár hete jár ide, így nem ért még el itt semmit (engem elsőre felvett a tanár a listára). Mivel F. L.-t más tanítja, ezért elhatároztam, hogy majd én beszélek a tanárral róla is, amit meg is tettem. Elég szépen kellett dicsérnem őt ahhoz, hogy a tanár végül felvegye, de sikerült, aminek nagyon örültem. Másnap (kedden) megkérdeztem a tanáromat, hogy jelentkezett-e nála F. L., és ő azt válaszolta, hogy igen, viszont elmondta, hogy a másik turnusba jelentkezett be (én arról direkt nem is szóltam neki, hogy eszébe se jusson oda jelentkezni, de valakitől megtudta). Ekkor még azt reméltem, hogy csak a tanár értett félre valamit vagy esetleg F. L. felejtette el, melyikbe megyek. Elhatároztam hát, hogy majd délután megbeszéljük, ráadásul keddenként egy busszal tudunk menni, ha suli után elérem az első buszt (2 percem van erre) és kaja után egyből apumhoz megyek. Siettem is kicsengő után a buszhoz, amivel egyszerre értem az útra, azonban a megálló a négysávos túloldalán van. Ezért átszaladtam azon, éppen a busz előtt elhaladva, még intve is a sofőrnek, de amint átértem néhány társammal, az bezárta az ajtót, és hiába kopogtunk, hiába nézett még ránk is, elhajtott (én pedig este panaszt tettem ellene e-mailben a munkáltatója felé). Így csak félútig tudtam elmenni egy másik járattal, onnan sétálnom kellett, de az ebédet gyorsan elfogyasztva, sikerült F. L.-val egy buszra kerülnöm mégis, és pár megállóval később fel is szállt három osztálytársával együtt (ebből az egyik fiú lehetséges, hogy tetszik neki, mivel állandóan a humorát dícséri). Mellettem eggyel kevesebb hely volt, így hátramentek az 5-ös helyre (vagy csak nem akart mellém ülni...), én pedig velük, pont F. L. mellé ülve, így megkérdezhettem, jön-e kutyát sétáltatni, ha hazaértünk. Ekkor derült ki, hogy a mai megpróbáltatásoknak (a sítáboros ügy és a buszsofőr szemétsége) még nincs vége, ugyanis F. L. nemcsak, hogy nemmel felelt, hanem ezt azzal indokolta (bár én nem kérdeztem), hogy a már említett (rendkívül jó humorú) osztálytársához megy fizikázni, annak a szintén fiú testvérével. Ez azért volt fájó, mivel múlt héten, amikor egyszer Facebookon kérdezte tőlem a fizikát, felajánlottam, hogy elmagyarázom neki élőben is, ahogy már egyszer néhány hete meg is tettem, és többé-kevésbé meg is értette. (Tavaly egyik barátom egyest írt, ekkor megkért, hogy készítsem fel a következő témazáróra, amit hibátlanra írt, tehát nem magyarázhatom túlságosan rosszul, emelett már többször országos döntőbe jutottam, megyei versenyeket nyertem, tehát a tudásom is megfelelő.) Az pedig egyértelmű, hogy amennyiben én tetszenék neki, még akkor is, ha rosszul magyaráznám, engem kérne meg, mivel velem akarna lenni, hasonlóan, mint én vele. Még a tőle sokkal távolabbi ismerőseim is engem kérnek meg, hogy segítsek nekik a reáltárgyakban, amivel már gyakran idegesítenek is. Tőle örültem volna ennek is, de ő mást kért meg, nem is akárkit: az állandóan dicsért fiúosztálytársának a bátyját. F. L. pedig úgy gondolja (és sajnos nem is áll messze az igazságtól), hogy velem bármit megtehet, én mindig itt leszek neki: most is még csak rosszul sem érezte magát, hanem simán a szemembe mondta, úgy, hogy nem is kérdeztem, azt, hogy mással megy fizikázni, ráadásul nem is akárkivel. Én persze csak annyit mondtam, hogy remélem, hogy ő majd jobban el tudja magyarázni mint én, aztán leszálltam a buszról.
Bár ekkor már magamban elég dühös voltam rá, este mégis ráírtam Skype-on, hogy elmondja, mi a helyzet a sítáborral. Ő pedig körítés nélkül, mintha legalábbis a holnapi ebédről beszélnénk, mondta, hogy a másikba megy. Ezek után még megpróbálkoztam azzal, hogy felhívtam a figyelmét a versenyek időpontjaira, de természetesen ez se hatott, ahogy az sem, hogy elmondtam, hogy én már nem tudom visszamondani a kémia OKTV-t, mivel már az osztályozóvizsgát is letettem, hogy tizedikesként indulhassak, így nekem csak a másik turnus jöhet szóba. Ez természetesen őt a legkevésbé sem érdekli, így gyönyörűen el fog menni a másik időpontban, a dolog pikantériája pedig az, hogy mindezt az én segítségemmel teszi, amiről ő nem tud, sőt én sem tudtam, amikor segítettem neki a tanárnál. Még azt is van pofája mondani, hogy azért megy a másik időpontban, mert itt senkit sem ismerne. Ezek szerint én számára egy senki vagyok...
Hát mik ezek, ha nem egyértelmű jelzések arra, hogy tudja, hogy bejön nekem, én viszont neki a legkevésbé sem?
Folytatás: http://csb.ewk.hu/f-l-vajon-mit-akar