Tanulási zavar és szociális fóbia
P. O. visszahozta a pólómat. Bejött megbeszélni a dolgokat. Elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy nyomuljon. Elhatározásom kudarcot vallott. Bűntudatom van F. L. és N. G. miatt, mert lehetséges, hogy rosszul érintené őket, ha megtudnák, hogy megint összegabalyodtunk (az eddigieket se tudják), bár tudom, hogy csak barátok vagyunk, így valójában azzal smárolok, akivel akarok, viszont P. O. más. Más, mivel tavaly N. G.-t igen durva módon becsmérelte, ócsárolta, de erről tavaly részletesen írtam.
F. L.-val és az unokatestvérével el szeretnénk menni kirándulni a hegyre hétvégén. Azonban ők pénteken mennek a nagymamájukhoz, így akkor beszéli meg F. L. az unokatestvérével, hogy melyik nap és mikor menjünk. Közben apum menni szeretne Ópusztaszerre, ahova pénteken 4 óráig le kell foglalni a helyet, ha hétvégén mennénk. Ezért reggel írok egy sms-t F. L.-nak, hogy írja meg, végül melyik nap mellett döntöttek, hiszen nekem teljesen mindegy és apuméknak is, melyik nap megyünk Ópusztaszerre, viszont délutánig el kell döntenem. Választ azonban 2-ig nem kaptam. Ekkor felhívtam F. L.-t. "Természetesen" nem vette fel és nem is hívott vissza egész nap, ahogy az sms-emre se válaszolt. Este, mikor mentem kutyát sétáltatni, nem volt otthon, így nem tudtuk megbeszélni, viszont az anyjával találkoztam, akitől kértem, mondja meg a lányának, hogy írjon. Este F. L. nem jött fel Facebookra és se az sms-re, se a hívásomra nem válaszolt. Nem értem, mi történhetett. Eközben lefoglalta apum vasárnapra az ópusztaszeri kirándulást, így csak szombaton mehetnénk a hegyre. Szombat reggel ismét felhívtam F. L.-t és Facebookon is írtam neki. Délelőtt végre választ is kaptam: megírta, hogy nem ér rá sem ő, sem az unokatestvére, így még kutyát sétáltatni sem hívtam ki, hiszen 2 éve sem vezetett eredményre a nyomulás, és nem akarom, hogy ezt esetleg úgy vegye, inkább maradjon ki most egy nap, mint később 1 év (volt erre példa). Bár ez mindenképpen nem a legjobb jel, 2 nap után próbálok semmi rosszra nem gondolni, hiszen 3 éve sem találkoztunk minden nap, bár ez nehéz úgy, hogy régebben olyanokat vágott a fejemhez, hogy "egyszerűen csak nem kedvel és nem akar talizni" és, hogy "nem tehet róla, hogy nem akar látni". Ezeket nem tudom elfelejteni... Bár valamilyen szinten lehet, hogy meg is érdemelném a tegnap P. O.-val történtek után...
Vasárnap ismét próbálkoztam és sikerrel is jártam F. L.-nál, újra együt sétáltattuk a kutyákat és beszélgettünk. Emellett ellátogattunk az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, ahol a skanzen mellett többek közt megtekintettük a csodálatos látványt nyújtó Feszty-körképet is.
Egyik nap a nagy melegben a kutyám rosszul lett, nagyon kifáradt. Szerencsére hamar kapott vizet egy másik, közelben lakó gazdától, így 10 percen belül újra a régi erejében volt, de így is hazamentünk egyből. Emellett apummal elmentünk túrázni, 30 km-t gyalogoltunk az erdőben kb. 9 óra alatt. Nagyon elfáradtunk. Vonatpótló busszal mentünk haza, persze felszállni alig sikerült, a MÁV újbóli "csodálatos" utastájékoztatásának köszönhetően (se a honlapjukon, se a vasútállomáson nem volt megfelelő tájékoztató, a buszon lévő komédia - kalauz és forgalmisták hada, holott a vonalon egész nap csak 6-8 pótlóbusz jár, vonat egy sem - már csak hab volt a tortán...). Ettől függetlenül jó volt a túra, bár igen fárasztó is. Egyik nap ismét találkoztam F. L.-val is, aki arra bíztatott, hogy a tervezett sátrazásra G. M.-t is hívjam el. Ezt meg is tettem, ám G. M. nemet mondott, arra hivatkozva, hogy őt mostanában a bulik érdeklik. Emellett egy rosszabb társasághoz is csatlakozott és véleményem szerint megindult a lejtőn lefelé, bár legalább K. D.-val nem akar összejönni. P. O. közben megharagudott, mivel számonkértem, hogy köszönés nélkül lelépett, de pár óra alatt meg is békélt és másnap találkoztunk is, bár itt újabb vita bontakozott ki, amit barátnőjének nem a valóságnak megfelelő módon adott elő, így megharagudtam rá. Este kutyasétáltatás közben összefutottam N. G.-val is, akivel beszélgettünk.
A hétvége enyhén szólva is szerencsétlen alakult e tekintetben. Szombaton éppen akkor értek vissza a kutyasétáltatásból F. L.-ék, amikor én indultam, persze mondták, hogy most bezzeg jöhettem volna korábban. Tudtam volna jönni, ha esetleg hívnak... Megbeszéltük a N.-ikrekkel, hogy másnap hamarabb megyek két órával. Vasárnap így is tettem, csengettem is a házuknál, mire az anyjuk nyitott ajtót, aki elmondta, hogy lányai nem rég értek haza, mert egy közeli faluban voltak. Ekkor még nem tulajdonítatottam ennek túl nagy jelentőséget, bár nem tetszett, hogy most hamarabb jöttem, de ez se volt jó nekik. Pár házzal arréb F. L.-ék házánál is csengettem, bár vele semmi sem volt megbeszélve, azt mondta, lehet, hogy a nagymamájánál lesz. Nála is az anyja nyitott ajtót, aki elmondta, hogy a már említett közeli faluban volt sátrazni a lánya, ahonnan nem rég ért haza és alszik. Sátrazni volt. Sátrazni voltak, miközben ezt együtt terveztük. Ők pedig elmentek nélkülem. F. L. tudta, hogy ráérek a hétvégén, de akár a N.-ikrek is rákérdezhettek volna. De nem tették, hanem ehelyett elmentek nélkülem. Nem mintha ez olyan meglepő lenne, de mégis elég rosszul esett. Ennek a végére fogok járni, viszont semmiképp sem akarok egyikükkel sem összeveszni, mivel én meg akarom őrizni ezt a barátságot. Csakhogy valószínű, hogy ők ezt nem így gondolják. A végtelenségig én se fogok mindent lenyelni. Mindenesetre kíváncsi leszek, mivel fogják ezt magyarázni.
Anyum a tudtom nélkül még tavasszal befizetett egy angoltáborba, ahova nem akartam menni, de végül muszáj voltam. Valamilyen véletlen folytán a legmagasabb (6-os) szintre kerültem, ami 2 szinttel feljebb volt, mint ahova a volt nyelvtanárom sorolt egy rövid beszélgetés után. A csapatból én voltam a leggyengébb, így gyakran elég kellemetlenül éreztem magam, megmondom őszitén, hogy nem vagyok ehhez hozzászokva. Emellett a tábort egy keresztény gyülekezet szervezte, így sajnos a nem angolnyelvi programok elég vallásosak voltak (például elmentünk a Szex-beszéd címűre, mivel azt hittük, érdekes lesz, ehelyett azt ecsetelték egy órán át, hogy házasság előtt ne közösüljünk). Viszont voltak azért pozitív történések is a táborba: a második napin sikerült a fürdőszoba nélküli lepukkant kőházból átköltözni egy jobb helyre, mivel volt ott két szabad ágy, és összebarátkoztam a ház egyetlen lakójával, akivel többé-kevésbé végig jól kijöttünk. Az esti programok is jók voltak, ahogy a sok pizzázás is, illetve az, hogy összeismerkedhettem amerikaikkal és ausztrálokkal.
Végre minden a lehető legjobban működött a gépemen, sikerült telepíteni és aktiválni a rendszert, letölteni mindent, amit akartam. Jó is volt ez mindaddig, míg nem kapott egy vírust a gép. Most a letöltött programokat nem telepíti, a böngésző pedig az indítás után egyből hibát észlel és leáll. A vírusirtóval átnézettem az egész gépet, de semmit sem talált, így mindent meghagyott a régi állapotában. Írtam az informatikusnak is, reményeim szerint ő tud majd segíteni. (A vírusra Facebookon kattintottam rá, és egy ismerősöm jött rá arra, hogy az vírus, bár nekem is gyanús volt, mivel csak egy üres oldal jött be egy videó helyett.)
Találkoztam N. R.-val, de nem hoztam szóba az előző heti sátrazást, ahogy érthető módon ő sem.
Közben P. O. azzal vádolt meg, hogy összeesküdtem ellene M. E.-rel, mivel M. E. mondott róla valakinek valamit, amihez azt fűzte hozzá, hogy, ha nem hiszi el, kérdezze meg tőlem. Azt nem igazán értem, ebből neki miért az következik, hogy összeesküdtem ellene, de nem is érdekel, megmondtam, hogy nem kell beszélnünk se, ha ilyeneket hisz. Pár nappal később viszont az ask.fm-es válaszaira és kérdéseire, amelyek kb. fele velem kapcsolatos, már úgy éreztem, ideje valamit reagálnom, így meg is tettem ezt az én oldalamon.
Nagyszüleimet is meglátogattam, sőt már hónapok óta készülök meglátogatni a nagyszüleimhez közel lakó kísérő tanárt is, aki a tavalyi matekverseny döntőjére kísérte a csapatot, így engem is. Most erre is sor került és beszélgettünk egy kicsit, mondta, hogy máskor is látogassam meg.
A feszültésg a tetőfokára hágott a tesómmal való nyaralás ügyében. Én a tavalyi történtek után (csak a legdurvább példák: a törölközőmmel törölte ki a fenekét vagy ordítozott velem és le akart köpni a Tescoban) kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó vele idén nyaralni menni, mivel a nyaralás a kikapcsolódás ideje, nem pedig a legnagyobb szívásoké. Úgy tűnt., hogy ebben anyum is egyetért, ám a múlt héten bejelentette, hogy együtt megyünk nyaralni. Én tiltakoztam, de tesóm is próbált győzködni, hogy menjek. Végül már közel jártam ehhez, ám a tesómmal kettesben töltött délelőtt eldöntötte a dolgot: nem megyek. Így a nyaralás alatt nagyszüleimnél és otthon leszek, ezzel kimarad az idei nyaralás. Nagyszüleim persze győzködnek, miközben utoljára kb. 5-10 éve voltak mindketten tesómmal nyaralni, én pedig tavaly kétszer is (anyummal és apummal is).
Sokkal jobban élvezem azt, hogy most bárkit el tudok hívni itthonra, mintha tesómékkal elmentem volna nyaralni. Közben ask.fm-en megláttam, hogy unokatesóm oldalára P. O. írt és találkozni akarnak. Most, hogy velem összeveszett, képes unokatesómnak, aki több, mint 100 km-re lakik, írogatni. Ezen felháborodva ráírtam unokatesómra, aki leprintscreenelte az egyik beszélgetésüket, és azt elküldte nekem. Ez a beszélgetés két héttel ezelőtti, és akkor még jóban voltunk, tehát már akkor elkezdett a hátam mögött szervezkedni. Unokatesóm azt mondta, nem biztos, hogy akar vele találkozni, majd pedig engem is elhívott. Ha mégis találkoznának, jobb, ha elmegyek, és nem csak kettesben vannak. Ezzel P. O. felrúgta a tavalyi megállapodásunkat, amely szerint ő garantálja, hogy békén hagyja a baráti körömet és a rokonaimat, valamint másoknak se hazudozik rólam, cserébe én is vállalom ugyanezeken felül még azt, hogy nem mondom el senkinek a N. G.-ügyet és a tavalyi cigizését. Írtam neki emiatt egy üzenetet, amelyben felszólítom a megegyezésünk betartására. Ezután elkezdtünk beszélgetni, ami béküléssel ért véget, sőt hamarosan találkozunk is (unokatesóm nélkül).
Miután hazaértem nagyszüleimtől, még elvittem megsétáltatni a kutyámat, ám sem a N.-ikrek, sem F. L. nem tudott velem tartani, viszont, mivel F. L.-hez becsengettem és az anyja nyitott ajtót, így ő kihozta a kutyájukat, hogy játsszon az enyémmel. A kutyákat elengedve azonban olyan dolog történt, amely még soha sem történt meg több, mint 3 év alatt: a két kutya összeverekedett. Szerencsére F. L. anyja nem látta, hogy az enyém kezdte, viszont a kutyám így is sikeresen megszívatott megint. Másnap emiatt csak a N.-ikrekhez csengettem, de ők nem voltak otthon (bár valószínűleg F. L. sem, mert vasárnaponként nem szokott otthon lenni).
Valóban találkoztunk P. O.-val, aki belépett az én számítógépemen a Facebook-ba, mikor itt volt és valamiért a jelszavának elmentésére kattintott, így mikor elment, én is belenézhettem az üzeneteibe. Kiderült, hogy a volt (3. osztályban napközis) tanárom elmondta P. O.-nak, hogy annak idején úgy kerültem első osztályba, hogy a "szakemberek" tanulási zavart állapítottak meg nálam (ehhez képest 4 éve kitűnő vagyok, de előtte is 4,5 körüli volt az átlagom, több országos döntőre is bekerültem azóta és megyei versenyeket is nyertem). Szerintem ilyet egy tanár nem adhat ki egy volt diákjáról, főként nem a volt barátnőjének. Szerintem ezzel megsértette a személyiségi jogaimat, de lehet, hogy még becsületsértést is követett el ellenem. Anyum bíró, de neki még nem mondtam el az esetet. P. O.-val pedig összevesztem, mivel kibeszélt, a beszélgetések képernyőképét pedig lementettem a gépemre, így már hiába változtatja meg a jelszavát vagy törli ki az üzeneteket. Apum egyébként ismeri az igazgatót, így lehet, hogy az ő segítségét fogom kérni, mivel nem akarom, hogy a volt tanárom megússza ezt az esetet. Nem tudhatom, hány embernek adta még ki az adataimat.
Pár hete egyszer beléptem a gyakorikerdesek.hu oldalára és megütötte a szememet a kezdőlapon egy kérdés, amely arra irányult, hogy a kérdés feltevője szeretné a kutyáját megismertetni más, az én városomban lakó kutyákkal (a kérdés feltevő a nemét és a korát nem írta ki). Ez teljesen véletlen volt, hiszen elég ritkán lépek be és a főoldal új kérdéseit se nézem mindig meg, ez is csak azért ütötte meg a szemem, mert az első, az állatok kategóriájában volt. Írtam tehát a kérdezőnek és elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy egy velem egyidős csaj. Beszélgettünk és megkérdeztem, hogy melyik iskolába jár. Itt kezd az átlagostól eltérő irányt venni a történet, mivel kiderült, hogy a csaj magántanuló, aminek így rákérdeztem az okára is, ami pedig az anyja társadalom - és iskolaellenessége. Ekkor már szó volt arról, hogy valamikor találkozunk, ettől én ezután sem álltam el, még vonattal is hajlandó lettem volna kimenni hozzá falura, mivel ritkán hozzák be a kutyát a városba. Egyre többet beszélgettünk az igen furcsa családi hátteréről, kiderült, hogy az anyja félti minden vele egykorú fiataltól, így 2 éve csak felnőttekkel (és a testvéreivel) találkozhatott, velem is titokban találkozhatna. Engem még ez se zavart, mondván, hogy nem ő tehet arról, hogy milyen az anyja. Aztán egyik nap, ahogy beszélgettünk, egyszer csak váratlanul megírta nekem, hogy "baj van". A baj pedig az, hogy nem mer már magakorúakkal találkozni, fél attól, hogy mi fog történni, hogy beég, hogy ciki lesz, nem tudja, hogy kéne viselkednie, túlzottan antiszociális. Később elismerte, hogy szociális fóbiája van. Az anyja miatt persze a pszichológus is ki van zárva, én pedig nem tudok úgy többet segíteni neki, ha nem tudunk találkozni, pedig szívesen megtenném. Ő azt tervezi, hogy majd elmegy mindenféle körökbe, és így próbál kitörni, de én ebben nem hiszek. Ha a kezébe nyújtott megoldást elutasítja, kétlem, hogy később, még több egyedüllét után ő fog megoldás után nézni, de ne legyen igazam. Most mondhatnám, hogy újabb példa a szerencsétlenségemre (igaz is lenne), hogy pont egy szociális fóbiás csajjal hoz össze a sors, de itt neki nagyobb problémája van, mint nekem. Bár, ha én legyőztem a dadogást, ő is legyőzheti a fóbiáját.
Sajnos F. L.-val és a N.-ikrekkel már rég nem sikerült találkoznom. Szerencsétlenül alakult mindig: vagy nem voltak a városban sem, vagy épp elmentek otthonról, de volt olyan is, hogy épp megszökött vagy sántított a kutyájuk. Amikor pedig N. R. hívott, akkor én nem bírtam menni. F. L.-val megbeszéltük, hogy találkozunk, de a találkozó előtt kevesebb, mint fél órával küldött egy sms-t, hogy mégse jó, mert "tortát kell sütnie", de én ezt nem néztem meg a találkozóig, így becsengettem és nem volt otthon, sőt még fél órával később sem állt az autójuk a házuk előtt. Nem tudom, mégis hol süthette azt a tortát, de tételezzük fel, hogy nem hazudott...
Folytatás: http://csb.ewk.hu/megis-lehetseges-hogy-akar-tetszhetek-f-l-nak