„Túl szép, hogy igaz legyen”
Gondoltam magamban ezt a közönséges mondatot. És egyelőre úgy tűnik, hogy hamar igazam is lett. Na de kezdjünk mindent az elejénél.
Az utóbbi időben odáig „süllyedtem” a nagy „csajtalanságban”, hogy a gyakorikerdesek.hu-t böngészve (amire nyáron egyre több időm is volt), egyre többször akadt meg a szemem az ismerkedni, beszélgetni, vagy akár randizni, pasizni vágyó korombeli vagy maximum 2-3 évvel fiatalabb lányok kiírásain. Egy idő után már reagáltam is ezekre, persze az nagyon ritka volt, hogy közeli lányt találjak így, az meg még ritkább, hogy a beszélgetésünk hossza meghaladja az egy hetet (ez alatt nem azt értem, hogy egyfolytában beszélünk ilyen hosszú ideig). Igazából nem is gondoltam komolyan (komolytalanul se), hogy majd innen lesz barátnőm, hiszen ritka itt a rendes csaj. Azért persze azt is gondoltam, hogy mint ahogy normális fiú is van (ez a legnagyobb elismerésem önmagam felé), normális csaj is akadhat. Talán 20-30 csajból már besikerülhet egy, akinek én is bejövök és ő is nekem.
Így írtam rá egy hasonló kérdést („Senki sem járna velem? 14/L”) kiíró csajra is. És az eddigiekkel ellentétben ő olyan nyíltan és őszintén válaszolt, tabuk vagy mellébeszélés nélkül, mint ahogy a való életben is kevesen. Sőt, nagy meglepetésemre a fogszabályzót „cukinak” találta (bár ezt lehet, hogy csak amiatt mondta, mert 1-2 hónap múlva úgyis leveszik, amit mondtam is neki, így ezzel tudta mutatni, hogy nem csak a külsőre megy). Emellett ráadásul ő is jól nézett ki. Viszont kicsit távol lakik, és van köztünk két és fél év korkülönbség is, annak ellenére, hogy úgy tűnt, hasonlóan gondolkodunk. Persze volt még a „szokásos” probléma is: az expasi, akit először szidott, de akit saját bevallása szerint is még mindig szeret, többször le is feküdtek, mindent megcsinál neki, nagyon jó vele a szex, következő nap is menni fog hozzá. Ennek ellenére tovább akarna már lépni, és köztünk is megvolt az a szintű (kicsit huncut) beszélgetés, ami szintén nagyon megfogott benne. Nem az volt, ami szokott, hogy én kezdeményezek, írok, de látszik, hogy csak udvariasságból (vagy abból sem) írnak vissza, hanem ő tényleg kedvvel írt (legalábbis úgy tűnt, de miért akarna becsapni?).
Másnap aztán ismét ráírtam akkor, amikor feltételeztem, hogy már hazaérhetett az expasijától. Kiderült, hogy meggondolta magát, mégse ment fel hozzá egy-két menetre, és azt mondta, végzett vele, mert nem érdemli meg. Ennek nagyon megörültem, bár ezzel együtt egyre jobban bennem volt az érzés: egy nap beszélgetés után ez túl szép, hogy igaz legyen. Ezután félreérthetetlen, egyértelmű üzenetváltások voltak köztünk, nem célzások, egyértelmű, világos mondatok, amik ránk (azaz ránk, és nem külön rá és rám) irányultak. Sőt, megbeszéltük, hogy az egyik hétvégén találkoznunk is kéne, erre is elsőre egyértelmű igent mondott. Ezután mennie kellett.
Este jött a feketeleves.
Innentől próbálok kicsit pozitívabban írni, az eddigieket egyből azon az estén írtam le, emiatt lehet ez a szomorú hangnem (viszont soha nem változtatom meg a régebbi írásaimat, így ezt sem).
Tehát este írt és elmondta, hogy „bőgött”, mivel még mindig szereti az exét, viszont el akarja felejteni. És „egyelőre szingli akar maradni”, de azért beszéljünk. Mondja ezt a délutáni mondatai után. Ennek enyhén szólva sem örültem, de legalább megmondta. Ezzel egyébként másfél nap alatt 4-ször változott az elhatározása (először új pasit akart, „végzett” az exével, utána írta, hogy azért a szex mégis csak jó vele, azután meggondolta magát, mégse ment fel hozzá, „végzett vele”, végül este „szingli akart maradni”), lehet, hogy holnap megint változik?
Fura ez a helyzet. Nem volt még csak hasonló sem eddig soha sem. Nem szoktam 1-2 napnyi chatelés után így érezni, főleg nem olyanokkal, akiket a gyakorikerdesek.hu-n ismerek meg. Nem mondom, hogy szerelem (mert nem az), tekintve, hogy még csak nem is találkoztunk. Inkább erős szimpátiának mondanám, amiből persze sok minden lehet (vagy nem lehet). Amit viszont mindenképpen mondhatok, az az, hogy utoljára egyből ennyire egy hullámhosszon F. L.-val voltunk. (P. O.-val sem. K. A. (az új csaj) és F. L. között más hasonlóságot nehezen tudnék vonni. Előbbinek egyértelmű mondatai voltak a kapcsolatról, találkozóról – az más kérdés, hogy utána ezzel ellentétesen is hasonlóan félreérthetetlen kijelentései voltak -, míg utóbbinak nem. Előbbi merészebben, nyíltabban beszél magáról, utóbbi nem. Előbbi távol lakik, utóbbi nem. És még sorolhatnám a különbségeket, de sok értelme nincs ennek az összehasonlításnak.)
Én is meglepődtem önmagamon, hogy ilyen könnyen tudok ilyet érezni.
Most viszont kicsit visszakanyarodok az időben, mivel az elmúlt néhány hétről még nem is írtam.
Sikeresen levizsgáztam a KRESZ elméleti vizsgán még úgy is, hogy félrekattintottam egy olyan három pontos választ, amit egyébként tudtam.
L. R. folyamatosan halogatta a találkozót. Végül ebbe belefáradtam, és most már többet meg se kérdezem, ha ő nem hozza fel. Így az elmúlt egy héten szó se volt erről.
Anyumékkal elmentünk egy hétvégére Gyulára nyaralni. Nagyon jó volt.
Találkoztunk Budapesten az MTA-n megrendezett kémiatábor néhány részvevőjével. Nagyon jó volt újra látni egymást, bár eleinte kicsit féltem, hogy el fogok tévedni a fővárosban. Voltunk a kopaszi gátnál, a Gellért-hegyen, a Feneketlen-tónál és újra meglátogattuk kedves táborvezetőnket is az Akadémián. Tőle meghívást kaptunk a szeptember végére tervezett Kutatók Éjszakájára is. Én szinte biztosan elmegyek.
Sz. K.-val megbeszéltünk egy újabb találkozót, majd amikor 2 nappal előtte ráírtam a pontosítás miatt, közölte, hogy mégsem jó, mivel a régi osztálytársaival találkozik. Ha nem írok rá, nem is szól? Azért mondja le a találkozót, mert inkább mással találkozik. Nem a legjobb dolgok.
A vakáció utolsó hetében még a nagyszüleimet is meglátogattam.
Ezzel el is érkeztünk újra a jelenbe. Ma - bár jóval kevésbé, mint tegnap délután - ismét úgy tűnt, hogy K. A. mégis benne lenne a dologban. Túl szép, hogy igaz legyen?
Elkezdődött az iskola. Jött hozzánk egy brazil cserediák, aki alig beszél magyarul, angolul viszont jobban beszél mindannyiunknaál, néha nem is értjük, mit mond. Beneveztem a matek-, fizika- és a kémia OKTV-re. A kémia szakkörön van egy jó csaj.
Az egyik szülő hülyeségekkel cseszeget és egyértelműen hazudott, be akart csapni az osztálypénzzel kapcsolatban. Év elején értesítettem e-mailben 2 havi osztálypénzbefizetés elmaradásáról. Ezek után visszaírt, hogy nem könyveltem le a márciusi vásárlását, amiről májusban szólt, és hogy ő májusban befizetett 2,05 havi osztálypénzt (a szerinte befizetett összeget osztva a havi összeggel jön ki ez a szép szám). A vásárlását lekönyveltem márciusi dátummal, a készpénzes befizetésekről pedig mindig átvételi elismervényt adok, így ez az e-mailje teljesen hülyeség volt. Újabb válaszában azon problémázott, hogy miért márciusra, miért nem májusra könyveltem le azt a költkezeést (azért, mert márciusi a nyugta kelte...), és megírta, hogy az általam májusban küldött elszámolás szerint minden rendben volt addig, és ő utána még fizetett. Még le is printscreenelte az e-mailemet, de az osztálypénz-elszámolást nem töltötte le, így csak annyi látszott, hogy az hozzá van csatolva az e-mailhez. Ezek után visszakerestem az elküldött e-mailek között, hogy valóban én hibáztam-e. Kiderült, hogy nem, azaz ő hazudott, nem volt minden rendben, 4 havi elmaradása volt akkor az elszámolásom szerint is. Sőt, még utána 1 nappal erre külön e-mailben is felhívtam a figyelmét, akkor azt sem tagadta. Ezt az értesítőt most én printscreeneltem le és küldtem el neki, tulajdonképpen rámutatva, hogy lebukott a hazugságával (természetesen megmaradt a "tisztelt szülő" hangnem". Azóta nem írt vissza, anyumnak a szülőin azt mondta, hogy azért, mert ekkor (sok e-mailezés után hirtelen) úgy döntött, hogy nem tárgyal egy gyerekkel. (Pár hónap múlva visszatérhetünk a problémára, amikor 18 leszek.)
K. A. elmondta, hogy heteken belül elköltöznek és a régi házuk üresen fog maradni. Ott akár kettesben is tudnánk találkozni és bármit csinálni. Közben kiderült az is, hogy elég kicsi az önbizalma, és sokszor úgy érzi, hogy minden pasinak csak egy menetre kell. Próbáltam persze elhitetni vele, hogy ez nem így van, és azt is, hogy hihetne jobban magában, de mindezt sikertelenül. Valamelyest továbbra is az exét szereti, aki kihasználta. Közben másokkal próbál dugni, hátha így elfelejti (nyilván én is egy vagyok ezek közül). 2 hónapja a cigire is rászokott, ez nálam eléggé kizáró ok. Ma pedig lebukott az anyja előtt, aki elolvasta a Facebbok-üzeneteinket, bár azt nem tudjuk, meddig tekert vissza. Emiatt a találkozó lehetősége már a megbeszélés előtt elúszott (az anyja nem engedi, és ha tud a tervünkről, akkor biztos a lebukás).
A múlt héten osztálytársam születésnapi bulijára mentem, ahol sajnos csak fiúk voltak (illetve volt egy lány, de annak is volt pasija), így aztán maradt a vedelés, baromkodás. Olyan 4-5 sör után félig ittas állapotomban rámírt P. O.: írt egy szívet, én pedig a rossz állapotomban visszaírtam neki ugyanezt. Ezután szó szót követett, a végére majdnem összejöttünk. Másnap furcsa volt elolvasni, bár nagyjából emlékeztem (durvább volt, mint amire emlékeztem). Rájöttem, hogy nem mondhatom el, hogy nem egészen gondoltam komolyan, mert akkor P. O. lejáratóhadjáratba kezd a városban ellenem. Így aztán úgy tettem, mint aki komolyan gondolja, úgyis el fog sikkadni a dolog, és nem lesz belőle semmi.