Találkozó F. L.-val?
Nem sokkal tavalyi találkozónk és P. O. gonosz húzásának évfordulója előtt ráírtam F. L.-ra. Először a matekversenyekről beszéltünk. Érdekes módon tavaly éppen azt kifogásolta, hogy túl sokat beszélek a versenyekről, most pedig ő hozta fel a témát. Én mondjuk szívesen beszélek ezekről a versenytársakkal (és nem ellenfelekkel). Ezek után elmondta, hogy mégse jön össze az ajándéka, amit az anyjának szánt, mad N. G. haragjáról kérdeztem. Mivel másfél hónapja azt mondta, hogy akar találkozni, ha lezáródnak a felvételik, ezért most újra rákérdeztem (eddig azért nem, mert a sok verseny miatt, én is csak néhány időpontban értem volna rá, így lazán bemondott volna egy olyat, ami biztosan nem jó). Most azt mondta, hogy majd a versenyek után. Már kezdtem volna elkönyvelni, hogy újra jön a szokásos kifogás-keresés, de azért még visszakérdeztem, hogy jó-e a tavaszi szünet. Igennel felelt, bár időpontot nem akart mondani, de megkérdezte, hogy nekem mikor jó. Nem mondtam, de nehezen tudna olyat mondani, amit ne próbálnék meg elintézni, hogy találkozhassunk. Csak sajnos szerintem nála nem így van. A 2 évvel ezelőtti tapasztalatok alapján most is attól félek, hogy lesz valami indok (vagy ürügy), amire hivatkozva lemondja a találkozót. Nagyon örülnék, ha nem így lenne. Az már haladás, hogy azt mondta, jó a szünet, és még megbeszéljük. Ez alól úgy se tud kibújni, ha nem jön fel Facebookra, mert megvan a telefonszáma is. Ugyanakkor ha mond valami ürügyet, arra most se tudok mit mondani. És ahogy ismerem magamat, sajnos beletörődni sem egyhamar, úgyis próbálkozni fogok újra... De remélem, hogy most nem így lesz, hanem ő is akar találkozni.
Hétfőn és kedden voltak a diáknapok. Kilencedikesként most volt először részem bennük. Első nap reggelén a kollégium és a buszmegálló, valamint az iskola közti úton már matricákat (amik szavazásra buzdítottak) és ételt osztottak a tizenegyedikesek. Aznap félórás szünetek voltak, amelyekből mindegyik induló osztálynak egy szünet jutott, ahogy minden osztály képviselői (5 osztály indult) egy órát tarthattak meg. Utána kezdődött a jelöltek sztriptíze (ez nem nagyon izgatott, hiszen mindegyik fiú volt), majd az osztálytáncok. Ezután haza lehetett menni. Osztálytársam átjött segíteni feltelepíteni a gépre egy szoftvert, de nem sikerült neki, mert rossz lemezt hozott el. Így el tudtam menni ebédelni (jó is, mert elfelejtettem szólni, hogy nem megyek). Másnap azonban már mindez sikerült.
Este visszamehettünk egy koncertre, ami 7-ig tartott, utána következtek az osztályfilmek. Legtöbbjük igazán jól sikerült, a reáltagozatosoké különösen. Az ő témájuk az időutazás volt, ami kapcsán visszamentek volna az elrontott diáknapukra (azaz a mostani diáknapokra), de az elromlott időgéppel össze-vissza cikáztak az időben. A filmekben még a tanárok is szerepeltek. Másnap már órák sem voltak, csak programok: újra osztálytáncok, majd sztárvendégek. A bevonulás a rossz idő miatt elmaradt. Délben volt a szavazás a diákelnökről, aki idén is a reáltagozatosak osztályából került ki, akik ezzel megnyerték a diáknapokat.
A hétvégi beszélgetésünk után még az eddigieknél is jobban figyeltem, hogy F. L. feljön-e Facebookra. Azonban ez mikor máskor történt volna meg, mint a diáknapok estéjén, mikor a suliban néztem az osztályfilmeket? Emellett M. E.-rel is akartam beszélni, mivel elvileg vele is találkoznánk. Természetesen ő is ebben az időpontban jött fel. Viszont, mikor már kezdtem elfogadni, hogy F. L. nem jön fel (és a telefonhívást túlzott nyomulásnak éreztem volna) - ez szerdán volt -, akkor egyszercsak mégis feljött, majd szinte egyből megkérdeztem tőle, hogy lesz a találkozó. Ekkor lelépett. Azt hittem, már vissza se jön, és nem beszéljük meg. Ám fél óra múlva visszajött, és azt mondta, benne van a találkozóban. Azonban, mikor az időpontra tértem, most sem tudott biztosat mondani, csak a péntekre mondta, hogy nagy valószínűséggel jó. Reménykedem benne, hogy ezúttal így is lesz, és nem kezdődik újra, az, ami 2 éve, hiszen sokkal inkább örülnék a 3 évvel ezzelőttinek, bár ehhez N. G.-val is ki kéne békülni, de ő még neheztel rám. Ma este kiderül, találkozunk-e.
Fura, hogy akárhány hónap vagy év telik is el, az én hozzáállásom nem változik F. L.-hoz, holott az igazi baráti viszonyunk még 2 hónapig sem tartott, míg az azóta eltelt idő közel 3 év. A blogon is talán ő az, akivel a legtöbbet foglalkoztam (bár lehet, hogy P. O.), az viszont biztos, hogy róla írtam a legtöbbet a legjobban, a legpozitívabbakat. Szerintem kizárólag ilyenek voltak, hiszen nem is tudnék negatívumokat mondani a kiszámíthatatlanságán kívül, ami azért messze elmarad egy hazug természettől, bár néha elég rossz ez is. 3 év után is napra pontosan emlékszem, mikor találkoztunk először, és az pontosan hogy történt. Még azt is fel tudom idézni, hány órakor volt mindez, és milyen nap volt, milyen volt az idő, miről beszéltünk, hol voltunk. Azóta eltelt 3 év (10 nap hiányzik), de az érzés változatlan. Senki mással nincs ilyen, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen maradandó és emlékezetes legyen. Lehet, hogy fura, de ő az, akivel hiába vesztünk össze, én évek múltán is vágyom arra, hogy minden olyan, vagy még jobb legyen, mint akkor, 3 éve. Ezidáig azonban mindez messzi álomkép volt csupán, ám most talán mindez megváltozik.
Ma anyum elvitt a fogszakorvoshoz, aki megnézte, szükséges-e fogszabályzás. Ahogy belenézett a számba, egyből azt mondta, a felső fogsoron szükséges, mivel egy fog nem jött ki eléggé, szerinte nem fér ki. Elképzelhető, hogy igaza is van, de bármilyen fura is, ez a fog 1-2 hónapja kezdett el kijönni, tehát nem biztos, hogy azért nem jött még ki, mert nem fér ki, elképzelhető, hogy csak várni kell. Ezért 1-2 hónapot mindenképp várni akarok, ám én semmiképp sem szeretnék fogszabályzót. Mindezt azért, mert az elöl lévő fogaim nem állnak szét, nem állnak előre, csak hátul van egy, amelyik még csak félig van kint, ez viszont nem is látszik. Így is szemüveges vagyok, a versenyek miatt még néhányan strébernek is tartanak, nem vagyok túl izmos se, erre még most jönne egy fogszabályzó is... Most kezdtem el edzeni, de ha fogszabályzót kapok, én abba is hagyom, mert teljesen felesleges, hiszen csak olyan lányok akarnának velem járni, akikkel viszont én nem akarok. Mindent megteszek a fogszabályzó ellen (éjszakai- vagy belső fogszabályzóban benne lennék, az úgy sem látszik).
P. O. állításai alapján, amit megfelelő forráskritikával kel fogadni, M. E. szidta F. L.-t (ők egy iskolába járnak). Miután P. O.-t kivallattam, kiderült, hogy ebben ő is benne volt, az egész témát ő hozta fel, majd pedig (eddigi bevallásai szerint) F. L. intelliganciáját tagadta. Mindezt ő, aki félévkor már másodszorra bukik meg F. L.-val szemben, aki megyei elsőként képviselte megyénket matematikából a magyarság legnépszerűbb matematikaversenyének Kárpát-medencei döntőjén (ide jutottam be én is tavaly), aki másodikként nyert felvételt a város legkeményebb gimnáziumának matek-fizika-informatika szakára lányként, mivel fizikából a legjobb 6 közé jutott, így behívták a díjátadóra is (ahol én adtam át a díjakat tavalyi elsőként, ekkor békültünk ki - mire jó a fizika...). Ahogy F. L. miatt veszekedtem P. O.-ra, P. O. száján véletlenül kiszaladt, hogy nekem F. L. tetszik, ezért védem így, mire én mondtam, hogy még mindig haragszik rám (persze ez nem igaz). Ekkor következett valami igazán meglepő: kiderült, hogy M. E. elmondta P. O.-nak, hogy kibékültem F. L.-val, holott külön kértem, hogy P. O.-nak semmiképp se mondja el. Most már mindenképp akarok beszélni M. E.-rel.
Este szerencsére feljött F. L., így meg tudtuk beszélni, hogy találkozunk-e. Szerencsére nem mondta vissza, így másnap 9-re megyek, és együtt fogunk kutyát sétáltatni. Remélem jó hosszan, bár eléggé nagy sár van. Igaz, hogy fel kell kellnem 6:20-kor, mert apum megy dolgozni és oda kell érnem, hogy el tudjam vinni a kutyát, de ezt se bánom. Egy nappal F. L. megharagudásának (P. O. kavarása és az én hiszékenységem miatt) első évfordulója előtt újra találkozunk. Egy éve elhatároztam, hogy sose adom fel, és helyre hozom, amit elrontottam, ez most úgy tűnik, hogy sikerülhet, a "helyrehozhatatlan hibák" mégis helyrehozhatók! Most már részben örülök, hogy csak megyei 2. lettem kedvenc matematikaversenyemen, hiszen, ha nyerek, és bejutok a döntőbe, akkor most nem találkozhatnánk, mivel épp ott lennék.
Este sokáig nem írtam vissza P. O.-nak, majd egyből azt írtam, hogy mondja el az igazat, mit mondott rólam M. E.-nek. Erre ő azt hitte, hogy M. E. mindent elmondott nekem, ezért bevallotta, hogy elmondta neki a tavalyi sztorit, hogy lepicsáztam (kb. ennyit tud felhozni ellenem másfél évnyi ismeretség után). Én attól félek, hogy más (hazugságokat) is mondott, de erről már M. E.-t fogom megkérdezni, mert P. O.-t ekkor letiltottam. Felháborító, hogy nem csak engem, de már F. L.-t is szidja. Ez még jobban felháborít, mintha csak engem szidna... Na nem baj, megint megfogadtam, hogy többet egy szót se beszélek vele.
F. L.-val való találkozásom napján reggel szakadt a hó. Így indultam el reggel 7 óra előtt a buszmegállóba. 9-ig eltöltöttem az időt apumnál, majd indultam F. L.-ék házához. 9 előtt 2 perccel értem oda, majd elindultunk sétálni a kutyákkal. Ekkorra már elállt a hó. Ennek örültem, mert féltem, hogy átvált esőbe. Később sajnos újra elkezdett esni, és a sár is igen nagy volt, de megérte. Sétáltunk majdnem 2 órát (ilyen időben kb. fél órára szoktam vinni a kutyát magamban...), miközben végig beszélgettünk. N. G.-val is egyre kevesebbet beszél F. L., így nem tudok többet arról, hogy haragszik-e még. Az már egyértelmű számomra, hogy a 3 évvel ezelőtti állapotok nem fognak visszaállni, de ez nem is zavarna annyira, "beérném" én azzal is, ha F. L.-val újra jóban lehetnénk. A mai találkozóval egyre több esélyt látok erre, ugyanakkor félek, hogy megismétlődik az, ami 2 éve.
A jövő igen bizonytalan. Azt viszont átgondoltam, hogy a járással bepróbálkozni a legrosszabb ötlet lenne, hiszen a következő lehetőségek vannak:
A) Igent mond (igen kicsi az esélye)
1. Örökre együtt maradunk (elhanyagolható az esélye)
2. Szakítunk pár hónap után (sajnos esélyes) --> nagy eséllyel szakítás után nem lesz barátság
B) Nemet mond (valószínű)
1. Visszahúzódó lesz, minden apróságot nyomulásnak fog érzékelni, találkozók se lesznek, így barátság se (valószínű)
2. Minden marad a régiben, mintha mi sem történt volna (kicsi az esélye)
Látható, hogy valószínűleg rosszul járnék, ha járni próbálnék, és még a barátságot is elveszíteném. Nem szabad ezért a rövid távú haszon (pár havi járás) esélyéért feláldoznom a jövünk lehetőségét, a barátságot, amire azért van esély. Fontosabb nekem annál F. L., minthogy megpróbáljak vele összejönni, holott tetszik. Ő az, akit semmiképp sem akarok elveszíteni. Eszerint fogok cselekedni a jövőben is, a kérdés csak az, mire lesz ez elég: újra jönnek majd a kifogások, vagy 3 év után elérem a célom?
Folytatás: http://csb.ewk.hu/kibekules-n-g-val