Válaszok V. I.-val kapcsolatban
Az előző írás végén feltett kérdések: Tetszek én V. I.-nak? Összejövünk-e? P. O. fog-e kavarni? P. O.-val fenn tudom-e tartani a barátságot, vagy nem? Ha nem, mi lesz V. I.-val és P. L-val, illetve K. D.-val? Ki bírok-e bújni P. L kérdése (tetszik-e V. I.?) alól? Ha nem, akkor eljut-e a válaszom V. I.-nak és P. O.-nak?
A válaszok most következnek.
V. I.-nak valószínűleg nem tetszek. Az elmúlt napokban nem volt kedve találkozni, tegnap pedig már chatelni sem ért rá, pedig fent volt Facebookon. Így aztán az a legjobb, ha nem is mondom el neki, hogy tetszik, így legalább barátok tudunk maradni, hiszen ha elmondanám, minden közeledésemet ennek tulajdonítaná és nyomulásnak venné, esélyes, hogy találkozni se nagyon akarna később se, így még azt a halvány esélyemet is elveszteném, hogy később bármi lehet. Ebből kifolyólag biztos, hogy mostanában nem jövünk össze, de később se valószínű.
P. O. egyelőre nem kavart be. Ezzel csak V. I. volt barátnője próbálkozott, aki tudni véli, hogy én V. I. miatt szakítottam P. O.-val (én sose beszéltem vele, tehát nem tudhatja, hogy V. I. tetszik, ezt csakis azért állítja, hogy volt barátnőjének, V. I.-nak keresztbetegyen, az már más kérdés, hogy pont beletrafált a valóságba). Mikor P. L.-nak elmondtam, hogy P. O. beszélt V. I. volt barátnőjével, aki ráadásul ilyeneket mondott, P. L. nagyon mérges lett, nagy nehezen sikerült lenyugtatni, de P. O. is így megkapta tőle a magáét, ahogy V. I.-tól is. P. O.-val továbbra is barátok vagyunk, sajnos ő nagyon bízik abban, hogy újra összejövünk, pedig én már nem akarok (ebből is látszik, hogy nem V. I. miatt szakítottam, ő csak maximum meggyorsította ezt, hiszen most, hogy már tudom, hogy nem tetszek neki, most se akarok visszamenni P. O.-hoz).
P. L. kérdése alól nagy nehezen sikerült kibújnom, bár egyértelmű lehet neki, hogy tetszik nekem V. I. Viszont ezt csak sejtheti, mert én nem ismertem el, csak próbáltam témát váltani és sikerült is 2 nap kínlódás után azzal, hogy neki ki tetszik. Erre persze ő se válaszolt, mindössze annyit mondott, hogy nem én (ezt meg eddig is tudtam). P. O.-nak tuti nem mondta el ezt a beszélgetésünket, viszont V. I.-nak valószínűleg elmondta, mivel V. I. megkérdezte, hogy van-e új kiszemeltem. Miután kiderült, hogy én nem tetszek V. I.-nak, én is kimondtam, hogy P. O.-val nem más csaj miatt szakítottam és nem is tetszik senki más.
Ezután több napig nem történt semmi említésre méltó. P. O. folyamatosan újra akarja kezdeni a kapcsolatot, nem érti, hogy ne nyomuljon.
Tegnap találkoztunk négyesben V. I.-val, P. L.-val és P. O.-val. Én 25 percet késtem, mivel V. I. és P. L. rendszeresen 35-40 percet késnek. Ehhez képest most ők 1 és egy negyed órát (75 percet) késtek. Addig ott vártunk kettesben P. O.-val. Utána szinte a találkozó teljes ideje ruhavásárlással ment el. A tanúság: többet nem találkozunk a pláza bejáratánál illetve megmondjuk, hogy 20 perc várakozás után hazamegyünk. Így talán V. I. és P. L. nem fognak több, mint egy órát késni, majd másfél óráig vásárolgatni. Mennyivel jobb lett volna, ha ehelyett dumálunk vagy akármi, de nem... Vásárlás... De nézzük a jó oldalát: legalább találkoztunk, ha nem sok időre is.
V. I. elmondta, hogy neki egy olyasvalaki tetszik, akit én nem ismerlek (tehát nem tetszek neki). Mindegy, ebbe bármilyen nehéz is, jobb beletörődni, hiszen, ha nem törődök bele, az se vezet eredményre, mintahogy a tavalyi 4 hónapig tartó folyamatos próbálkozásom se vezetett semmire a rossz kedven kívül F. L.-nál. P. O. kellemetlen helyzetbe hozott minket V. I.-val, hiszen elkezdte mondani, hogy most már tudja, hogy nem V. I. miatt szakítottam vele, hiszen akkor már összejöttünk volna. Próbáltam nevetést színlelni.
Az itthoni veszekedés folytatódik, most már mindennapos a veszekedés. Anyum és az élettársa szidja apumat, a gyerektartással kapcsolatos húzásai miatt (szerintük nem fizet, apum szerint eddig félreértelmezte és többet fiezetett, ezért most nem fizet, viszont a barátnőjével Korzikán volt nyaralni). Azt is sérelmezik, hogy miért nem állok még jobban anyum mellé apummal szemben. Talán mert próbálok köztük pártatlan maradni, és ha nem vagyok 100 %-ig biztos a dolgomban, nem veszek össze egyikkel sem, persze, ha biztos vagyok, akkor kiállok az igazságért, volt is már erre példa. Ha ez nem tetszik, akkor majd ahhoz költözök, amelyik ezt lehetővé teszi. Az viszont valóban nagy pofátlanság apumtól, hogy Korzikáról hozott kulcstartót, miközben pár éve visszavette a házához való kulcsokat, és azóta se kaptuk azokat vissza, maximum nagy ritkán, ha a kutyát kellett etetni. Abban meg reménykedem, hogy a bíróság (mert ugye nem tudnak megegyezni, csak pereskednek 10 éve) pontot tesz a tartásdíjas ügy végére, hiszen én úgy gondolom, hogy ezt nem az én feladatom megoldani, majd a bíróság eldönti, melyiküknek van igaza. Tesómmal egyre több a baj itthon (dührohamai vannak, direkt piszkálna, illetve részben ő az oka a veszekedéseknek apummal kapcsolatban, ez persze részben betudható a bajainak), ezzel egy időben apum felajánlotta, hogy költözzek hozzá (persze ettől anyum ki lenne akadva, ha megtenném). Jó lenne nekem anyumnál, csak fejeznék be az örökös vitát apummal kapcsolatban, mert ezt nem az én dolgom megoldani. Annak idején nem én választottam férjemnek apumat, hanem anyum, nem én találtam ki a válást, innentől viselje a következményeket (ez apumra is igaz), ne engem cseszegessenek az élettársával, akkor se, ha egyébként igazuk van (már pedig részben szerintem igazuk is van a tartásdíj kapcsán és apum kevés törődése kapcsán, hiszen elég ritkán találkozunk, pedig egy városban lakunk).
Folytatás: http://csb.ewk.hu/golyatabor