Hullámvölgyek F. L.-val
P. O. újabb a kapcsolatunk helyrehozására irányuló próbálkozását ismét visszautasítottam.
A hét elég unalmasan telt, már egy ideje kutyát sétáltatni se mentem (3 napig nagyszüleimnél voltam, kétszer a szakköreim sötétben értek véget, egyszer fodrásznál voltam, a maradék két esetben, amikor mehettem volna, akkor pedig esett az eső), így nem is találkoztunk F. L.-val. Skype-on ráírtam hétfőn, de azt mondta, sokat kell tanulnia (bezzeg nekem mindig lenne rá időm...), így nem találkoztunk. Csütörtökön ismét ráírtam (bezzeg neki nem szokása ugyanez), ekkor azt mondta, szombaton megcsinálhatjuk a leveles posztert abból a falevelekből, amiket gyűjtöttünk. Pénteken este ismét ráírtam (mert azt természetesen hiába vártam, hogy egyszer ő is rám írjon, erre csak akkor képes, ha valamit kérni akar...), de még a visszaköszönésére is hosszan kellett várnom, majd a válaszára még hosszabb várakozás következett. A választ letudta egyetlen szóval, ami persze nem egyértelműsítette, mit akar, így visszakérdeztem, melyik busszal menjünk. Erre megkaptam, hogy "mit tudom én". Miután e leírtak sorozatával számomra egyértelművé tette, hogy közömbös a találkozó iránt (és irántam... jobbik esetben persze, rosszabbik esetben "nem akar látni" - hogy őt idézzem...), egy "oks"-sal válaszoltam, amire persze ő már nem írt vissza. Ha akart volna találkozni, akkor írhatott volna, én már megtettem az első (pár ezer) lépést, kezdeményeztem. Természetesen én lepődtem volna meg a legjobban, ha visszaír (bár lepődtem már meg párszor... De jó is volt.).
Másnap direkt 4-5 alkalommal is ránéztem a Skype-ra és a Facebook-ra is, hogy meg legyen a lehetősége itt is írni (a telefon mellett), persze feleslegesen. Este 6 órakor írt egy sms-t, amiben bocsánatot kért (bár ez csak formalitás, de hozzátartozik az igazsághoz), hogy nem tudott jönni, és ezt azzal meg is indokolta, hogy nem volt otthon az anyja, és ki kellett vinnie a kutyát. Nem tudom, hogy ennyire hülyének néze, vagy csak tudja, hogy úgy se fogom szóvá tenni ezt a röhejes indokot. Ha valóban ez lenne az indok, és akart volna találkozni, akkor eddig nem így állt volna hozzá a dologhoz (pénteki beszélgetésünk: "szia, délután, mit tudom én"). A kutyasétáltatás ideje pedig 1-másfél óra, tehát ez sem indokolja a találkozó lemondását (főleg, hogy délelőtt vitte. Ezt onnan tudom, hogy én is akkor mentem, és becsengettem, de nem volt otthon senki, és a kutya sem ugatott.), ahogy az sem, hogy nem volt otthon az anyja. Ilyen már eddig is volt. Mellesleg kutyát sétáltatni se hívott, bár ez edig sem volt szokása. Az is érdekes, hogy este 6-kor tudja meg, hogy délután nem ér rá. Már nem is fárasztja magát, hogy valami hihető indokot találjon ki, bár a legegyszerűbb az lett volna, ha meg se indokolja. Én nem firtattam volna, hiszen egyértelmű, hogy a valódi indok az, hogy nem akar velem lenni semmilyen értelemben.
Valami megváltozott október 11.-e környékén. Addig (nagyjából) minden jól ment, sokat találkoztunk, néha még ő is hívott (mozi, levélgyűjtés), ha pedig én hívtam, akkor igen nagy arányban elfogadta azokat (90 % körül), a gólyabálban még táncoltunk is. Ez az utolsó eleme ennek a korszaknak. Ezután egy ideig találkozni sem sikerült, majd jött a "fekete kedd", amit kisebb fellendülés követett, elmentünk levelet gyűjteni, de ez sem sikerül(hetet)t túl jól, ahogy az eredmények mutatják. Ezek szerint valamit a gólyabálban rontottam el? Nem nyomultam rá (smároltam le vagy öleltem meg)? Vagy épp ellenkezőleg, már a táncot is túlzott nyomulásnak vette? Vagy nem is ekkor rontottam el, hanem már előtte, valamelyik találkozónál? Az kizárható, hogy akkor hibáztam el, amikor gyakorlatilag kiszedte belőlem, hogy ő tetszik (nem mondtam ki, de az elmondásaim közül csak rá illett mindegyik), mivel utána találkoztunk, még kutya nélkül is kijött, pedig a legegyszerűbb indok lett volna, hogy az anyja már kivitte. Lehetséges, hogy nem is én rontottam el, hanem más fiú került a képbe? Ez a legvalószínűbb, mivel semmin sem változtattam az elmúlt időben, hiszen eddig sikeres volt az, amit csináltam. Vagy netán nem vettem volna észre? Megtudom valaha a válaszokat ezekre a kérdésekre?
Az angoltanárom ismét gyönyörű szemétséget követett el ellenem. Kijavította a dolgozatomat, rá is írta az ötöst. Ekkor észrevehette, hogy épp ponthatáron van és elkezdett keresni további hibákat. Talált is egyet, az egyik szó végéről lemaradt egy betű. Ezért levont egy pontot, áthúzta az ötöst, és ráírta a négyest. Nyilván erre volt szükség, mert a sorozatos feleltetései nem értek célt, hiába felelttetett másfél hónap alatt 4-szer, mindig felkészültem, és ötösre feleltem. Egyre jobban gyűlölöm az angolórákat.
A hétvégén történtek miatt elhatároztam, hogy egy ideig nem foglalkozok F. L.-val. A suliban persze köszönünk, de ennél több nem történik. Amikor mentem sétálni a kutyával, akkor se csengettem be, N. G.-val mentünk. Két ilyen alakalom is volt, érdekes véletlen, hogy mindkétszer éppen, mielőtt hazaértünk volna, összetalálkoztunk F. L.-val, de természetesen ekkor sem történt semmi.
Angolból ötödszörre is feleltem, de megint direkt jól felkészültem, mert már számítottam rá. Emellett megírtam a kémia OKTV-t, ami viszonylag jól is sikerült, bár voltak benne durva hibák is és egy "kaland" is. Hétvégén pedig elmentem a szokásos tréningre, ahova már nem csak ketten mentünk, így szombat este jót kártyáztunk.
Nagy meglepetésemre mintegy két héttel a találkozó visszautasítása után F. L. lépett felém (átvitt értelemben is). Óriási dolog természetesen nem történt, mindössze annyi, hogy gratuált, miután az iskola kiváló versenyeredményt elérő diákjai közt engem is jutalomban részesítettek. Emiatt elhatároztam, hogy ideje újra próbálkoznom nála.
Vasárnap direkt hamarabb is mentem haza, és úgy tűnt, eláll az eső, de mielőtt indultam volna a buszhoz, elkezdett cseperegni. A busz elmente után 5 perccel elállt, sőt F. L. feljött webről Facebookra, tehát otthon is volt. Viszont mire a következő busz jött, már besötétedett. Jellemző a szerencsémre, hogy amikor igyanilyen kétesélyes időben elindultam, akkor vissza kellett fordulnom, mert még jobban rá kezdte.
A gyakorikerdesek.hu-n megismertem egy újabb csajt, de amint képet küldtem neki, többet nem írt vissza. Egy másikkal még rosszabb vége lett a dolognak: vele elkezdtünk Facebookon is beszélni, a profilképe alapján egész jól nézett ki, kb. egy órát beszéltünk, gyakran perverz dolgokról is. Ekkor eszembejutott, hogy megnézhetnék róla egy egész alakos képet, viszont ez már közel sem volt olyan jó, mint a profilkép (sőt kimondottan kövér volt, míg én viszonylag vékony vagyok). Viszont a már eddig megtörtént beszélgetésünk miatt nem lett volna etikus visszautasítani, így csak arra célozgattam, hogy túl messze lakunk egymástól, így "sajnos" nem lehet köztünk semmi, majd pedig leléptem (beállítottam, hogy ne lásson chaten).
Ma olyan dolog történt, amire nem igazán számítottam. Utolsó óra után, amikor szokás szerint siettem a kicsengetés után 2 perccel induló buszhoz, F. L.-val találkoztam a megállóba menet. Így persze már nem volt kedvem sietni, amit egyik osztálytársam szóvá is tett: "Le fogod késni a buszt, siess!", ezért elég egyértelmű lehetett a helyzet F. L.-nak, hogy csak miatta nem sietek, bár nem olyan nagy dolog ez, de utal arra, hogy még a múltkori után sem változott túl sok minden bennem. A meglepetés persze nem ez a véletlen találkozás volt - ami majdnem minden nap megtörténik, mivel a szomszéd terem az osztálytermük -, hanem az, hogy a megállóba menet felhozta a leveles poszter elkészítésének témáját, és megkérdezte, megcsináljuk-e a héten. Természetesen igent mondtam. Ezután eszébe jutott, hogy mennie kell valakihez, így végül a buszmegállóig nem jött velem, de csodával határos módon sikerült elérnem a négysávos úton átszaladva a buszt (késett), így ebéd után fel tudtam menni apumhoz (el tudtam érni ehhez egy másik buszt), amin ismét összetalálkoztunk F. L.-val, és megbeszéltük az időpontot is. Elvittem sétálni a kutyát is, út közben becsengetve F. L.-hoz, de nem jött ki, mivel az anyja éppen elvitte a kutyát sétálni. Minden azért nem jöhet össze. Lehet, hogy mégis csak bejövök F. L.-nak? Lehet, hogy csak általánosan hullámzó a hangulata? Nem tudok rajta elmenni.
A képkészítés másnapján még kutyát is sétáltattunk együtt, de vasárnap tanulásra hivatkozva (komikus, amikor tőlem rosszabb tanulók hivatkoznak nálam erre) nem jött ki.
Vasárnap kiírtam ask-fm-en egy választ P. O.-ról, ami után rámírt, és kérte, hogy szedjem le a válaszomat, nehogy szakítson vele az új pasija. Leszedtem (nem csak azért, hanem amiatt is, hogy hibernálta a fiókját, így úgy nézett ki, mintha nem ő, hanem valaki más tette volna fel névtelenül a kérdést, én pedig azt hiszem, hogy ő az). Az új pasijáról eddig nem tudtam, és eleinte biztos voltam benne, hogy blöfföl. Azonban később belinkelte Facebookon, és beszélt is róla, elég valóságosnak tűnt, de még mindig nem hittem el egészen, tekintve, hogy egy hete még az újrakezdésre célozgatott nálam (már ha nem értettem félre) és nincsenek is kapcsolatban Facebookon (velem 12 évesen is engedte az anyja, hogy kapcsolatban legyen, míg most rá hivatkozik). Elég furcsa érzés volt, nem tudom, hogy netán mégis érzek még iránta valami csekélységet, vagy csak az zavar, hogy hamarabb lett új pasija, mint nekem új csajom.
P. O. azonban már ekkor (amikor megkért a válaszom eltávolítására) mondta, hogy ki fogja dobni a pasiját. Később kiderült, hogy ezt azért teszi, mert úgy érzi, nem foglalkozik vele eleget, nem kap elég törődést, sőt még smárolni se akart. Kiderült, hogy a köztük lévő korkülönbség is nagy. Én is a szakításra bíztattam, és azt hittem, miattam (is) szakít vele, mivel elkerülte a figyelmemet az a megjegyzése, hogy ki akarja dobni, amit még az én véleménynyilvánításom előtt tett, tehát az nem befolyásolhatta. Másnap ki is dobta a pasiját, és azóta úgy érzem, lehetséges, hogy még mindig akar tőlem valamit. Ő azt mondta, a találkozó után eldönti, hogy akar-e ilyen hamar új fiút. Szerintem a mi leendő találkozásunkra gondolt, és ezek szerint valószínűnek tartja, hogy kezdeni akarok vele. Újra egyre jobban kijövünk, a kapcsolatunk nagyban hasonlít az egy évvel ezelőttihez. Megbeszéltük, hogy pár nap múlva átjön, amikor csak én leszek otthon.
V. I. pár hete megkért, hogy korrepetáljam újra a reáltárgyakból. Pasija azonban továbbra is van, így összejönni biztosan nem fogunk. Az elmúlt hónapokban felém se nézett (én néha ráírtam), bezzeg, most, hogy kellek, megtalált. Ezek után a tavalyi helyzettel ellentétben már nem restelltem elfogadni fizetséget a fáradozásaimért. Így viszont már komolyabb munkát is kell végezni, mert ez már nem az "elmagyarázom a haveromnak, hátha felfog belőle valamit" kategória. Az első órán így se vettünk túl sok mindent, a másodikon viszont már sikerült belehúzni. Azonban kiderült az is, hogy ő nem tudott P. O. pasijáról. Lehetséges, hogy mégse volt neki?
Közben F. L. egy újabb próbálkozásomat utasította vissza a tanulásra való hivatkozással egy találkozóra nézve.
Folytatás: http://csb.ewk.hu/p-o-jon-p-o-megy-f-l-megy