Majdnem újra megtörténik, ami 2 éve
Hétvégén apumnál voltam, jó is volt. Különösebb vita most nem volt anyum és apum közt, kivétel, hogy anyum mutatott egy bírósági papírt, ahol kéri apum tőle, hogy nyilatkozzon arról, hogy ki az apánk. Ezt anyum úgy akarja beállítani, hogy ki akart tagadni, de akkor miért ne tette volna meg? Ha ki akart volna tagadni, miért pereskedne még most is, hogy költözzünk hozzá? Miért vinne el kéthetente kapcsolattartásra?
Tesóm sajnos egyre rosszabb bőrben van, újabban néha cigizik is. Egyre inkább visszasüllyed néhány évvel ezelőttre. Szerintem szüleim vitái és maga a válás is sokat ártott és árt neki. Jobban kéne nézni az ő érdekeit is.
P. O. barátnője írt, hogy hagyjam békén P. O.-t. Ez elég érdekes, mikor ő jár direkt akkor enni, mikor én, ő ül oda, ő kezdi el újra és újra előadni az ígéreteit, ő követ a buszmegállóba, ő írogat sms-eket. Én, ha ő nem köszön, még nem is köszönök. De mindig is mások voltak a tények és mások, amiket ő mondott. A mai napon is "sikerült" találkoznunk a kajáldában, K. D. is ott volt. P. O. megint jött a szokásos dumával, hogy ne utáljuk egymást, de azok után nem értem, hogy mit vár. K. D.-val megint valamilyen Facebookos üzenetekről beszéltek, lehet, hogy még mindig ott vannak leragadva, hogy K. D. nem mutatta meg azokat a nem létező üzeneteket, amikben én meg akartam vele csalni P. O.-t. Most a buszmegállóban is egyedül volt szerencsém várakozni, valószínűleg az eddigi sikertelen próbálkozásainak köszönhetően.
Tegnap a fizikatanár tovább tartotta az órát, így nem tudtam elmenni ebédelni, mert nem értem volna vissza a kémiaszakkörre. Viszont így legalább volt idő dumálni a szakkörös csajokkal, és régi és mostani iskolatársamat is megkérdeztem, hogy van-e kedve csütörtökön meglátogatni az általános iskolát, mert mondták a tanárok, hogy szívesen látnak vissza, de magamban nincs kedvem beülni órákra (csütörtökön az előrehozott érettségi miatt délután kell mennünk iskolába, így délelőtt elmehetnénk a régibe), mert furcsán venné ki magát. Sajnos nem akar jönni F. E. Ha senki nem jön velem, akkor majd egy délután bemegyek egyedül.
Nem mentem be magamban a régi sulimba, hanem elmentem bevizsgáltatni a szemem. Pont egyik osztálytársam anyja vizsgálta. Gratulált az osztálypénz-kezelésemhez. Délután elmentem megnézni K. E. és osztálya bemutatkozását. Másnap eljöttem nagyszüleimhez, de a buszon most sem találkoztam osztálytársammal, mint kiderült, csak 15 percen múlott.
Pénteken chateltünk M. E.-rel. Beszéltünk sok mindenről, egyszercsak szóba került P. O. és a súlya, én pedig válaszoltam arra a kérdésre, hogy P. O. hány kiló, majd poénkodtunk is rajta. M. E. elmondta P. O. tömegét egy barátjának, aki továbbadta P. O.-nak, aki ezen persze kiakadt, ami a megírt sms-én is látszik. Többek közt azzal fenyeget, hogy beszél osztálytársaimnak a kinézetemről. Nem értem én ezt a logikát, csak ruhában látott, tehát nem lát többet osztálytársaimnál, szerinte osztálytársaim még nem láttak másfél hónapja, netán vakok? Emellett azt kérte, hogy hagyjam békén.
Az ezt követő éjjelen borzalmas álmom volt. Számítógépeztem, és azt a képet láttam magam előtt egy animáció formájában, amit M. E. előző nap poénból belinkelt (a link alapján nem tudtam, ki lesz, rákattintottam a képre). A képen P. O. volt, ahogy rákattintottam a képre, indult is az animáció: én jöttem be a képbe, és lesmároltam P. O.-t, aztán kezdődött P. O. vetkőzése. Ekkor szerencsére felriadtam. Másnap gyakran eszembejutott ez a rémálom.
Szintén másnap rámírt P. O. barátnője (most egy másik), és azt kérte, hogy adjak egy új esélyt P. O.-nak, akár csak a barátságra is. Egész este chateltünk vele, P. O. meg küldözgette az sms-eit, hogy béküljünk ki (tegnap még azt akarta, hogy hagyjam békén) és megváltozik. Azt akarja, hogy oldjam fel Facebookon és jelöljem ismerősnek, mert különben nem tud írni. Ez hazugság, mert elég lenne feloldanom, onnantól írhatna, ahhoz nem kell ismerősnek lenni. Én viszont nem akarok vele barátkozni, újra összejönni meg főleg nem, de lehet, hogy feloldom a barátnője miatt. Vele már inkább barátkoznék.
K. J. azt mondta, hogy még nyáron, mikor jártunk, látta P. O.-t egy másik fiú ölében ülni a plázában. Később este, rámírt P. O. másik barátnője B. A., hogy adjak még egy esélyt P. O.-nak, amúgy is én csaltam meg. Ez persze nem igaz, megkérdeztem B. A.-t, ki mondta ezt neki, és kivel "kellett volna" megcsalnom. Erre persze nem válaszolt, majd elkezdtünk veszekedni. Ő leköcsögözött, mire én is megmondtam a magamét ("Most aztán keményen leoltottál... Szánalom. Nem is értem, hogy mit élvezel te ebben... Nem is ismersz, akkor meg minek találsz ki ilyeneket???? Csicska, nem tudom, mit szólnál, ha rólad állítanák, hogy egy kurva vagy, aki csalja a pasiját. Ja bocs, nem szólnál semmit, mert végül is így igaz, te is bevallottad, de most komolyan nem értem a logikádat, mégis mit akartál ezzel elérni??? Nyilván te se tudod, ahhoz ész is kéne."). Másnap B. A. egy bizonyos kisebbséghez tartozó pasija megfenyegetett, hogy amint találkozunk, megver. Nem tudom, honnan gondolja, hogy találkozni fogunk... Szerencsére nem tudja, hol lakom, sőt a profilképem alapján se nagyon tud beazonosítani. P. O.-t feloldottam és számonkértem, hiszen állítólag ő is megcsalt, de nagyon tagadta, pedig azt mondtam, hogy képek is vannak róla. Most aránylag normális, K. D.-val is összeveszett, be is köpi a konyhásnak, hogy evett, mikor nem látta, és nem fizette ki. Legalábbis ezt állítja, holnap majd kiderül.
Ki is derült, és "meglepő módon" P. O. ismét hazudott. Mikor osztálytársammal odaértem a kajáldába, P. O. és K. D. egy asztalnál ültek, ettek, és beszélgettek. Ahogy megérkeztem, P. O. egyből kiment, valószínűleg nem akarta, hogy számonkérjem ezt a hazudozást is (bár, ha ott van barátom, nem ilyen alakokkal fogok foglalkozni), viszont K. D. bentmaradt. Lehet, hogy azt hitte P. O., hogy később megyek, viszont elengedtek 15 perccel hamarabb és a buszt is éppen elértem, így lelepleződött a hazugsága. K. D. tovább evett bent (normálisan tányérból, nem a szedőkanálból, ahogy P. O. állította), a néni is látta, tehát számonkérte volna, ha eddig nem fizetett volna. Szerencsére 5 perc után K. D. is követte P. O.-t és elhagyta a kajáldát. Kint hallottam, hogy beszélnek, tehát P. O. kint megvárta, így biztos, hogy csak előlem akart távozni. Bárcsak mindig így lenne. Otthon azért megírtam P. O.-nak a magamét, hogy világos legyen neki, hogy ismét rájöttem, hogy hazudik, aztán le is tiltottam. Erre egy sms-ben válaszolt, hogy leszarja a véleményem. Pénteken is valami hasonlót írt, aztán másnap már a barátságomért könyörgött. Vajon most hogy lesz?
Egyelőre szerencsére visszavonult, kajáldában sem találkoztunk, viszont tegnap kiderült egy újabb hazugsága (ismét nagyon "meglepődtem"). A hétvégén azt mondta, hogy leszállt unokatesómról, viszont tegnap meglátogattam unokatesóm Ask.fm oldalát, ahol 4 napja P. O. tett fel kérdést (olyan "okos" volt, hogy belinkelte magát).
Valamelyik nap beszéltem V. I.-val, akivel már egy hónapja nem beszéltem. Rájöttem valamire. Ha nem csinálok valamit, vele is az vár, ami 2 éve F. L.-nál. Egyszer már megszívtam a várakozást a csodára, másodjára nem kéne. Amióta elkezdődött a tanév (és amióta összevesztem P. O.-val és K. D.-val - okkal), alig beszélünk, nem is találkoztunk. Ezen változtatni kell. Bármi áron. És ez elég nehézkes, ha senkivel sem vagyok jóban V. I. baráti köréből. Ha nincs más választásom, még P. O.-val is kibékülök, elég nekem tudnom az igazságot.
P. O.-t fel is oldottam válaszként egy általa küldött sms-re. Viszont utána eléggé összevesztünk, mert kilátásba helyeztem a következményeit annak, hogy nem szállt le a rokonaimról.
K. J. nagyon nyomul. Mikor mondtam, hogy nyáron P. O. nem az én ölemben ült a plázában (csak máshol... Sajnos.), akkor is azt válaszolta, hogy ott majd ő fog. Én poénnak vettem, mire hozzátette, hogy komolyan gondolta. Egész este nem hagyott, nem akarja megérteni, hogy nem járunk. Ideges lesz, ha elutasítom, beszól, majd fél óra múlva bocsánatot kér és kezdi előlről. P. O.-nak is azt mondta, hogy járunk, engem is kérlelt, hogy hazudjam én is ezt. De nem tettem, nem is ismerem, meg egyébként is nagyon fura csaj (ő 12 évesen a fogyatékosoknak és a halmozottan hátrányos helyzetűeknek fenntartott bentlakásos suliba jár - ő persze utóbbi kategóriába tartozik).
Papám egész hétvégén arról beszélt, hogy menjek el kollégiumba, mert tesóm egyre borzalmasabb lesz. Illetve arról, hogy szerinte a tesóm közti és az anyum-apum közti konfliktust nekem kéne megoldanom. Ő is akkor beszéljen, ha megérte, hogy elváltak a szülei, de ilyenről persze szó sincs, nem is tudja, milyen ez nekem.
Megérdemelnek egy bekezdést az egyre inkább elszaporodó intelligenciahiányos lányok áradata is a Facebookon. K. J.-ról már írtam, ezt annyival egészítem ki, hogy a csaj azt se tudta, mit jelent az, hogy nyomulás... Ha tudná, bizonyára nem nyomulna ennyire. Aztán egy másik csaj mondta, hogy szakítottak a barátjával, nem is akar másik pasit. Majd hozzátette, hogy 1-2 hétig... Azt hittem ezt már nem tudja fokozni, de sikerült neki: szerinte, ha 1-2 hétig nem felejti el a volt pasiját, az már igaz szerelem volt. Én F. L.-t 2 és fél éve nem felejtem el, 1 évnyi várakozás után is próbálkoztam, és most is megtenném, de megmondta: nem akarja, hogy javuljon a kapcsolatunk. P. O. összekeverte a protekciót a prostitúcióval. Egy másik csaj bejelölt Facebookon, mire ráírtam azzal, hogy "Szia!", erre letiltott. Nem is értem, ha valaki ilyen, legalább próbálná eltitkolni... Hova fajul ez a világ?
Folytatás: http://csb.ewk.hu/meglepo-fordulatok