2013-AS ÉVÉRTÉKELŐ
A 2013-as év sikerességében felülmúlta a 2012-est, ám még így is bizonyos területeken igen nagy fejlődés lenne szükségszerű a jövőben, ilyen pl. a családi, baráti kapcsolatok és egy rendes barátnő szerzése. Ebben az évben sikerült gyakorlatilag is kibékülni F. L.-val, aki megbékélt a N. G.-ügy miatt, ahogy én is megbékéltem ugyanezért P. O.-nak. Néhány emberrel megismerkedtem, ám néhány emberrel a baráti kapcsolatunk romlásnak indult. A tanulmányi versenyeken szép eredményeket sikerült elérni. Ez következik most részletesebben.
Az év első hónapjában nagyon úgy tűnt, hogy P. O. és G. M. összejönnek. Ezért kibékültem P. O.-val, hátha így távoltarthatom G. M.-tól, ha esetleg velem (is) össze akarna jönni. E célból tettem is kétértelmű célzásokat, de P. O. azt mondta, még nem biztos benne, hogy melyikünk kellene neki (egyikünkről se tudta biztosan, hogy össze akarunk-e vele jönni). Lehetséges, hogy azt akarta, hogy küzdjek érte, de az is, hogy valóban nem tudta, mit tegyen. Végül se velem, se G. M.-nal nem jött össze, bár ennek az is lehetett az oka, hogy mi sem nagyon akartunk. Eközben nekünk újraindult a tavalyi őszi szünetben elkezdődött "barátság extrákkal" típusú kapcsolatunk.
B. D.-val sikerült megbeszélnem, hogy a több, mint 4 év korkülönbség miatt a bécsi úton tett félreérthető dolgok ellenére, nem jövünk össze. Emellett sikerült azt is elérni, hogy kibéküljenek K. E.-rel, aki a bécsi úton történtek miatt haragudott rá, és egy januári hármas találkozásunk alkalmával is korábban hazament, mint mi.
Az új osztályból ekkorra már sikerült barátokat szerezni, egyikükkel, Z. Z.-nal kimondottan jól kijövünk, bár kicsit kocka.
A félévi bizonyítványom végül kitűnőre sikerült, bár két tárgyból rizikós volt ez.
Január vége felé kiderült, hogy F. L.-val szeptembertől iskolatársak leszünk. Ennek nagyon örültem, reménykedtem benne, hogy ez majd segít a kapcsolatunk jobbá tételében a tavaly évvégi békülés után. Azonban ehhez még hiányzott a kibékülés N. G.-val.
A januári csendes pangás után februárban következett a tanulmányi versenyek első nagy hulláma. Fizikából 96 %-os teljesítménnyel jutottam tovább egy országos versenyen, egy megyei versenyt pedig megnyertem. Matematikából a kedvenc versenyem megyei fordulóján kiestem (2. voltam, ez lehetséges, hogy a rossz körülmények miatt is lehetett), viszont a talán legrangosabb versenyen sikerült az országos döntőbe jutnom, ahogy egy külföldi versenyen is sikerült eredményt elérnem (7. hely). Kémiából közel a bejutási küszöb háromszorosával jutottam tovább egy országos versenyen, egy másikon viszont nem sokon múlt ugyanez, bár ennél otthon kellett megoldani a feladatsort, tehát nem mindenképp a valódi tudást tükrözte. Egy hónappal később a regionális döntőt már 93 %-kal nyertem. Így lesznek utolsókból az elsők.
Februárban apummal síelni is elmentünk az egyik hétvégén Szlovákiába, ez nagyon jól sikerült.
P. O. is ebben az időben eszmélt rá, hogy sem én, sem G. M. nem jön össze vele, tehát két szék között a padlóra ült. Viszont nekem sem sikerült senkivel összejönnöm, még komolyabb próbálkozásig sem jutottam el.
Márciusban következett a versenyek második nagy hulláma, ekkor volt a fizikaverseny 2. fordulója, amin sikerült bejutnom az országos döntőbe (bár ez mindössze egyetlen ponton múlt), és ami miatt nem mentem el egy négynapos matekversenyre. Kémiából mindkét verseny 2. fordulóján 1. helyezést értem el, az egyiken megyei, a másikon regionális szinten, és mindkettőn bekerültem az országos döntőbe is. Matekból egy versenyen megyei 1. és országos 8. lettem, és kiderült, hogy a tantárgy legrangosabb versenyének döntőjébe is bejutottam, bár ez is egy hajszálon múlott. Ezeken kívül megnyertem még egy városi matekversenyt is.
Márciusban nagy nehezen találkoztam P. O.-val is, sőt a találkozón smárolásig is jutottunk. K. D.-val közben kibékültem.
Március 29-én több, mint egy év után, és 1 nappal az összeveszésünk egy éves évfordulója előtt, sikerült találkoznom F. L.-val. Szokás szerint ismét nagyon jól elbeszélgettünk a kutyaséta közben, amire az igen rossz idő ellenére jött el, és felajánlotta azt is, hogy segít kibékülni N. G.-val. Végre jól kezdtek el alakulni a dolgok.
Áprilisban végre ki is békültünk N. G.-val. Nem tudom, ebben szerepet játszott-e F. L. segítsége, és ha igen, akkor milyen mértékben, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy így már ez az akadály is elhárult.
Áprilisban 18. helyezést értem el évfolyamom legrangosabb matematikaversenyének országos döntőjén.
Szintén ebben a hónapban megszakadt a kapcsolatunk B. D.-val. Ennek okát azóta sem tudom, valószínúleg nem tetszett neki, hogy nem jöttem vele össze és talált olyat, aki hajlandó volt erre. Először csak chatről vett le, majd le is tiltott. Örülök, hogy ezzel vége szakadt a vele való kapcsolatomnak.
Mivel ekkoriban, már a F. L.-val való találkozásunk óta nem éreztem helyénvalónak, ha közben P. O.-val is barátkozok, ezért minden kapcsolatot megszüntettem vele. Ezt főként a tavalyi ügy miatti szolidaritásból tettem, másik részben pedig tartottam attól, hogy esetleg árt a kapcsolatunknak, ha jóban vagyok P. O.-val. Bár lehet, hogy magasról tettek volna a dologra.
Májusra már nagyon el voltam fáradva, ám a döntők fizikából, majd kémiából csak ekkor jöttek. Fizikából országos 25., kémiából pedig 9. és 19. helyezést értem el két különböző versenyen. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy míg fizikából egyetlen gimnáziumi kategória volt, addig kémiából a tagozatosak tőlem külön indultak. Kémiából viszont egy abszolút elsőséget is begyűjtöttem a mérési fordulón, amiért különdíjban részesültem, és egy nyári kémiatábort is nyertem.
Május végén felrakták a fogszabályzómat a felső fogsoromra, amit szeptemberben az alsó fogsorom követett.
Közben ismét kibékültünk P. O.-val és találkoztunk is. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Májusra ugyanis eljutottam arra a pontra, ahova az előtte való 3 évben még sokkal rosszabb helyzetekben sem: gyakorlatilag feladtam a küzdelmet azért, hogy még bármit is sikerüljön helyreállítani a barátságunkból (vagy esetleg annál több is legyen) F. L.-val, mivel hiába békültünk ki elvileg vele is és N. G.-val is, a találkozásokra irányuló próbálkozásaim március vége óta kivétel nélkül sikertelenül végződtek. Úgy éreztem tehát, hogy bár megbékéltek, mivel eltelt sok idő, azonban ők már nem akarnak semmit. A terveim pedig kudarcba fulladtak.
Június elsején sem a "kiváló" terveimnek köszönhettem, hogy a helyzet egy szempillantás alatt megváltozott: ezen a napon, az osztálykirándulásból hazaérve, este még elvittem sétálni a kutyámat. Éppen a 3 évvel ezelőtti törzshelyünkön, egy fánál jártam, és szomorúan emlékeztem az együtt töltött pillanatokra, amikor a kutyám elrohant, egyenesen F. L.-hoz és a N.-ikrekhez. Ők is éppen kutyát sétáltatni indultak, így velük tartottam. Ezzel a véletlennel többet haladt előre a kapcsolatunk, mint az elmúlt 3 évi terveim hozadékaként összesen. A séta végére ugyanis olyannyira jóba lettünk, hogy elhatároztuk (és nem elhatároztam - milyen fontosak is ezek az igei személyragok...), találkozunk még újra. Így is lett és az iskola végéig meredeken ívelt felfelé a barátságunk.
Azonban szembe kellett néznem egy nagy problémával: nem volt kulcsom apum házához, a kutya pedig nála volt, így csak akkor tudtam kutyát sétáltatni, ha valaki otthon volt. Bár apum nem akart kulcsot adni, végül sikerült meggyőzni, igaz, csak a kertbe tudtam bemenni, de nekem ez is elég volt.
Azonban P. O.-val májusban elég magas szintre léptünk, amit nem lehetett június elsejével sem semmissé tenni. Így (szerintem F. L.-ék tudta nélkül) továbbra is jóban voltunk P. O.-val.
Közben az évvégi bizonyítványom kitűnőre sikerült és egy díjat is átvehettem a Pedagógiai Intézettől. A kémiatábor is jól sikerült, sok új dolgot tanulhattam meg és sok új barátra is leltem, bár sajnos, egyikükkel sem lakunk egy városban. Egy cikket is írtam a táborról, bár nem tudok arról, hogy megjelent volna.
A nyáron megismertem F. L. unokatestvérét is, F. L.-t. Augusztus végén F. L. mondta, hogy nem megy vele a barátnője moziba, én pedig kapva kaptam az alkalmom és elmentem. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, jobb, ha nem nyomulok, mivel ez a barátságunk tönkremeneteléhez vezethetne. Így viszont lehet, hogy elszalasztottam a lehetőséget.
A nyár folyamán nem voltam nyaralni, mivel az eddigi évek rossz tapasztalata miatt nem akartam tesómmal elmenni. Voltam viszont még angoltáborban is, bár az nem volt olyan jó, mint a kémia-.
Nyáron meglátogattam a nagyszüleimet is hosszabb időre, elmentem ahhoz a tanárhoz, aki a kedvenc matematikaversenyem megyei szervezője, és még a döntőn ismerkedtünk meg.
A nyár vége felé az interneten megismertem L. R.-t, akinek nem éppen megfelelő családi háttere van. Sokat beszéltünk a problmáiról, majd pedig ősszel találkoztunk is kétszer.
Szeptembertől egy iskolába járunk F. L.-val, a kapcsolatunk pedig még tovább fejlődik, egyre többet találkozunk, egyre többet beszélünk, egyre jobban megértjük egymást. F. L. kezdeményezésére kitaláljuk, hogy majd az ősszel gyűjtünk faleveleket és azokból készítünk posztert. Emellett szervezünk a kutyasétáltatáson kívül is közös programokat, bár a "hatásfok" (vagy inkább "teljesítmény"?) elég gyenge, sok kezdeményezésemet visszautasítja.
A kémiatanárom ötletére benevezek 10. osztályosként a kémia OKTV-re, ezért osztályozó vizsgát is kell tennem az egész éves tananyagból. A novemberi 1. fordulón sikerül bejutnom a 2. fordulóba, ahova csupán országos szinten 60 diákot hívtak be.
Egy séta alkalmával feljön a téma: ki tetszik nekem. Sajnos nem terveztem el előre, hogy ha ezt megkérdezi, mit mondok, így beszélek össze-vissza, F. L. pedig végül rájön, hogy az ő osztályukból tetszik valaki, akinek tudom a nevét.
Október közepén a gólyabálon táncolunk is F. L.-val, egész hosszan. Ám jobbnak látom nem elmondani neki, hogy mit érzek.
Ezután azonban gyökeres fordulat következik be sajnos a kettőnk közti kapcsolatban. A már rég óta egyértelműen felfelé ívelő kapcsolatunk eléri maximumát, és romlásba dől. Ennek okát nem tudom, lehetséges, hogy rájött, hogy tetszik nekem, emiatt lett távolságtartóbb, de az is lehet, hogy az a baja, hogy nem nyomultam rá, ahogy lehetséges, hogy új fiú került be a képbe, bár talán a legvalószínűbb az, hogy ezek közül egyik sem. Ami viszont tény: a következő időkben egyre kevesebbet találkozunk (bár a korábbi sötétedés miatt kevesebb is a kutyasétáltatás, de ennél nagyobb arányban csökken a vele való találkozások száma). Az őszi szünetben nagy nehezen sikerül összehozni a levélgyűjtést, de F. L. ekkor is siet haza, majd pedig néhány hét múlva lemondja a megbeszélt képkészítést is. Nagy meglepetésemre azonban 3 hét elteltével ő kezdeményezi újra, ő szól, hogy ráér. Szerencsére csak az egyik kép elkészítéséhez elég a ragasztó (egyébként direkt nem vettem csak egyet), így még egyszer kell találkozni. Elhívom moziba, de nemet mond. Mindeközben egy fiúval, H. B.-tal egyre jobban kijön.
Októberben megnyertünk egy országos élelmiszertudományi csapatversenyt, a nyereményünk pedig többek között egy táblagép is volt személyenként.
P. O.-val közben a F. L.-val való mozizásunktól egyből felfüggesztettem mindenféle kapcsolatot, hogy tiszta lelkiismerettel összejöhessek F. L.-val, ha netán úgy alakulna.
De nem alakult így, és az év vége felé közeledve sajnos egyre kevesebbet találkoztunk. Közben kiderült, hogy P. O.-nak új pasija lett, ezért kibékültem vele, mivel úgy gondoltam, hogy így már biztosan nem fog nyomulni. Azonban nem lett igazam, mivel kidobta a pasiját. A következő héten már velem volt, bár csak próbafeltételes kapcsolatban. Újra reménytelennek érzem a kapcsolatunkat F. L.-val.
Azonban vagyok akkora ökör, hogy különféle alkalmakra (karácsony, születésnap, névnap) még ajándékot is veszek. Mivel úgy van, hogy jön hozzánk F. L., nem viszem el neki az iskolába, ám ő lemondja a képkészítést, majd kezdődik a szünet, amikor csak egyszer találkozunk kutyasétáltatás közben, ahova nem szoktam hurcolni az ajándékait. 3 héttel később meg már nem akarom átadni, így úgy döntök, hogy januárban megkapja egy másik alkalomra. A karácsonyi ajándékozást pedig úgy, ahogy volt, töröltem, nem kapnak a N.-ikrek sem.
Karácsonyra a szüleimtől sítábort kaptam, a többi rokontól pedig ruhákat, pénzt, könyveket, síbakancsot, stb-t. Én könyveket és karácsonyi díszeket adtam.
Szilveszterkor úgy volt, hogy P. O.-val fogjuk tölteni azt, viszont ő ezelőtt egy nappal, kitalálta, hogy Szilveszter este találkozzunk az anyjával, mert ő nem tudja vele megbeszélni, hogy máshogy elengedje. Én ebbe nem mentem bele, mivel ez nem is az én feladatom, ráadásul P. O. még arra a kompromisszumra sem volt hajlandó, hogy egy órával korábban találkozzunk, mivel csak addig jártak a buszok. 31-én összevesztünk, így P. O. nem jött. Ekkorra már minden ismerősömnek volt programja, így senki sem tudott eljönni, engem pedig nem hívtak, bulizni nem volt kedvem elmenni, így egyedül voltam itthon. Elég rosszul végződött az év.
Az év embere: Sz. M.
Az év új ismerősei: L. R. (ő az egyetlen, akivel komolyabb kapcsolat alakult ki)
Az év csalódása: B. D. (szerencsére ezen apró csalódásnál nem volt nagyobb)
Az év hibája: erre majd a jövő ad választ
Az év sikere: kibékülés F. L.-val
Az év versenyeredménye: döntőkbe jutás 3 tárgyból, kémia OKTV-n tizedikesként 2. fordulóba jutás