Fura történések, fura szerelmek
Az elmúlt 2 hétben fura dolgok történtek a csajok terén, bár a cím második felében szereplő "szerelmek" szót azért túlzásnak érzem.
Másnap reggel nagyon boldog voltam, hogy megbocsátott F. L. Talán emiatt is történt az, hogy mikor B. B. megkért arra, hogy oldjam fel P. O.-t (már vagy két hete mondja), egyből igent mondtam. Viszont P. O.-nak is megmondtam utána, hogy csak B. B. és a jó kedvem miatt lett feloldva. Hétvégén fél év után írtam N. R.-nak is, akitől 8 hónapja a segítséget vártam, viszont nem kaptam (érthető is, hiszen N. G. az ikertestvére, velem pedig 2 éve összeveszett). Vele egyébként pont akkor békültünk ki, mikor F. L. és N. G. okkal megharagudott rám. Most meg akartam volna kérdezni tőle, hogy az ikertestvére haragszik-e még rám, de mire idáig eljutottam volna, mennie kellett.
Kedden újra korrepetáltam V. I.-t, aki ekkor elmondta, hogy összejött a már említett huszonéves férfival. Bár ezt csak úgy kell érteni, hogy 4 hónapja, mikor találkoztak "volt valami". Mivel azt elmondta, hogy nem akar vele lefeküdni, így gondolom nyilván smároltak. Szerinte ez a férfi őt még 11 éves korában kinézte, mint csajt, akiből jó nő lesz. Én ezt már pedofíliának tartom.
A héten elkezdtem megvásárolni a karácsonyi ajándékokat (eddig csak a könyvutalványomat vásároltam le). Kisebb ajándéktárgyakat vettem, illetve osztálypénzből névnapi ajándékot az egyik tanárnak, valamint (az én pénzemből) C. N.-nak, akit kihúztam, mint megajándékozandó személyt karácsony alkalmából (vagyis egyik osztálytársam húzta, akinek van csaja, viszont tudja, hogy én szívesen összejönnék C. N.-val, így cserélt velem, de erről C. N. nem tud).
P. O.-t viszont még mindig nem tiltottam le, mert csodák csodájára még nem volt olyan szava, amit bizonyíthatóan hazugságnak vehetnék, sőt rokonaimnak se írogat tudomásom szerint, valamint K. D. új profilképe (amin már nem szerepel P. O.) is arra utal, hogy már nem barátkoznak. Pénteken viszont kicsit összebalhéztunk, mert ígérete ellenére nem szólt a konyhásnőnek, hogy nem megyek enni (eredetileg együtt ettünk volna). Ezt viszont valóban túlreagáltam, bár sajnos így kell, mert P. O. egyszer már visszaélt azzal, hogy elnéző voltam vele szemben. Viszont azért ennyitől nem tiltottam le, így továbbra is beszélünk. Vasárnap találkozni is akart, így eléggé kiakadt, mikor mondtam, hogy nem jó, mert V. I.-hoz megyek.
Szintén pénteken, mikor hazaértem az iskolából, anyum közölte, hogy menjek el tesómról beszélgetni a pszichiáterével, aki majd elmagyarázza nekem, hogy milyen problémái vannak. Tudtam, hogy, ha nem megyek el, utána hallgathatom, így inkább rááldoztam azt a 40 percet. Kiderült, hogy apum is volt bent nála délben, szintén tesóm ügyében. Nem tudom, hogy van-e köze kettőnk időpontjának egymáshoz. A pszichiáter szerint tesómnak folytatnia kéne a futást (mivel az szinte az egyetlen dolog, amiben sikereket ért el - 12 évesen lefutotta a félmaratont).
V. I. anyja nem hajlandó ingyen elfogadni a korrepetálást, így mindenáron pénzt akar adni érte. Ez viszont azt is magával vonja, hogy tanáriasabban kell csinálnom (értem ezalatt, hogy nem engedem közbe V. I.-t számítógépezni vagy Facebookozni). Kedden és szerdán együtt ettünk P. O.-val, aki újra járni akar. Pénteken találkozni is fogunk, majd ott eldől, hogy mi lesz, de egy biztos, hogy most nem fogjuk újrakezdeni, hiszen ehhez azárt 1-2 hétnél hosszabb hazugság nélküli időtartam kell, és zavar P. O. elhízása is.
Az elmúlt napokban érdekes álmaim voltak. Az egyikben P. O. szerepelt, az azt követő napon V. I., akivel smároltunk, és rájött, hogy kicsit sok egy 21 évessel összejönni. Harmadnap F. L.-val és N. G.-val voltunk F. L.-ék házában (ahol még sosem voltam), és beszélgettünk, jóba voltunk.
Pénteken megtötént a találkozás P. O.-val, ami teljesen máshogy sült el, mint megbeszéltük. Azért találkoztunk szerda helyett pénteken, mert akkor állítólag senki se lesz otthon, ehhez képest a testvére és annak barátnője is otthon volt. Mivel P. O. azt mondta az anyjának, hogy fizikázni jövök, így egyből megkérdeztem, mit fogunk tanulni, majd pedig azt el is mondtam neki, persze ő mást akart csinálni... Én fél óra alatt gyorsan ledaráltam az anygot, majd indultam haza. Azaz indultam volna, ha nem fog le, de le fogott, és le akart lesmárolni, amit nem engedtem. Alig tudtam felvenni a kabátomat, véletlenül orrba is vágtam (hiába kértem, menjen arrébb). Aztán eljutottam az ajtóig, amit kinyitottam, ekkor P. O. engedett (hiszen otthon volt a testvére), így eljöttem. Nem sikerült tehát P. O. terve, hogy újra összejöjjünk.
Tegnap felköszöntöttem F. L.-t, majd rá is írtam. Nagyon kedves volt. Elpanaszoltam neki, hogy N. G. nem igazol vissza, tehát ő biztos még mindig haragszik, erre felajánlotta, hogy majd beszél neki az érdekemben. Azt se hittem volna, hogy megbékél, azt meg főleg nem, hogy még ő fog segíteni N. G.-nál. Ő az, akiben még soha sem csalódtam, aki még soha sem csapott be, akire, mint barát (már amikor éppen nem cseszem el...), mindig számíthatok. És sajnos pont vele, és a barátnőjével voltam olyan.
Szerdán felhívott apum, hogy a munkahelyén szerveznek egy utat Bécsbe, ahova megy K. E. is, akivel még az ország legrangosabb matekversenyének döntőjén találkoztam. Megbeszéltük, hogy én is megyek, és apum kifizeti. Szombat hajnalban indultunk, anyum kicsit panaszkodott a korán kelés miatt, azt akarta, hogy inkább apum vigyen, de, mikor mondtam, hogy jön 4:10-kor helyi járat, akkor inkább mégis kivitt. A kirándulásra jött K. E. barátnője, B. D. is. Az odaút végére egész jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy B. B. távoli rokona, és kiderült, hogy B. B. ennek (és a köztük lévő 5 év korkülönbségnek) ellenére össze akart vele jönni (azt mondta, hogy, ha nem lenne csaja, puszi helyett lesmárolta volna). Emellett egyéb érdekességek is kiderültek B. B.-ról. Bécsben először a Schönnbrunn-t néztük meg (ahol már voltam régi iskolámmal másfél éve), aztán sétáltunk a belvárosban. Érdekes volt az adventi Bécs, csak sajnos esett az eső, az apumnak vett csoki papírja is átázott (a csoki nem, mert fólia is volt rajta). Ittunk puncsot is, aminek a csészéjét is elhoztuk. Eközben egyre jobban elbeszélgettünk B. D.-val. A visszaúton át is ültem mellé, hogy középen legyek, mivel kártyázni tanítottam a lányokat. Egy idő után már csak ketten kártyáztunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, ahogy röhögtünk egymás lapjain, főleg a +2-eseken. Mire hazaértünk, már fogtuk egymás kezét is. Csak egy gond van ezzel, a (szerintem) túl nagy korkülönbség. Nem tudom, lesz-e ennek folytatása, és, ha igen, akkor mi.
Ugyanilyen kérdéses a P. O.-val való folytatás is, hiszen abból is bármi lehet. A helyzet az, hogy vele az a baj, hogy hazudott nekem és az, hogy elhízott, míg B. D.-val a korkülönbség szól a járás ellen. (K. J.-t és Facebook-os társait inkább nem is emlegetem.)
Tegnap délután olyan dolog történt, ami miatt most bűntudatom van. P. O. erősködésére találkoztunk. A találkozónak egy feltételt szabtam: azt, hogy P. O. ne nyomuljon. Bele is egyezett. Az elején így is volt, majd néztük a kézilabda-bronzmeccset. Viszont közben elkezdett csiklandozni poénból. Ez nem is nagyon zavart, mert eleinte kellő távolságtartással végezte. Viszont utána egyre közelebb jött, majd lesmárolt. Utána abbahagytuk, majd néztük tovább a meccset. Viszont a csiklandozás és ez még többször megismétlődött. Utólag már okos az ember, a csiklandozásba se kellett volna belemenni, hiszen így túl közel kerültünk egymáshoz (fizikailag értem), illetve egyes testrészekhez. Én is hibás vagyok a történtekben, hiszen jobban kellett volna ellenkeznem, ezzel szemben ezt egyre kevésbé tettem a vége felé haladva. A meccs után megbeszéltük, hogy nem kezdjük újra (ez eddig is így volt), és, hogy erről nem szólunk senkinek (bár hiába is teszi, úgyis letagadom, még neki is Facebookon, nehogy bizonyítéknak használja a beszélgetésünket). Viszont ettől függetlenül rosszul érzem magam, mert - bár valószínűleg nem fogunk összejönni B. D.-val a korkülönbség miatt - szemét dolog volt ez vele szemben, miközben én róla semmi rosszatt nem tudnék mondani. Sajnálom.
Folytatás: http://csb.ewk.hu/a-becsi-ut-kovetkezmenyei-b-d-val-es-k-e-rel