Az új barátnő
Az elhatározásomnak megfelelően (aminek lényege: több csaj - több esély, azaz minél több csajnál bepróbálkozni). Szokás szerint Sz. K.-val dumáltunk egymás pasi-, és csajügyeiről, amikor úgy hozta ki a helyzet, hogy valami fogadalmat akart tenni arra az esetre, ha egy éven belül egyikünknek se sikerül pasit vagy csajt találnia. Ezek után egy dolog következhetett: ebben az esetben összejövünk. Ezek után szépen finoman, de egyértelműen, rendkívül normális módon (ilyen normális visszautasítással még nem találkoztam) visszautasított, aztán meg is beszéltük a dolgot. Elmondtam, hogy ne képzeljen többet bele ebbe az ügybe, mint amennyi valójában van: sima, átlagos "tetszés" volt, nem pedig valami nagy szerelem (ez igaz is, nem csak a visszautasítás utáni csalódottság szól belőlem). Úgy tűnt, hogy lány létére meg is értette.
Az interneten megismerkedtem egy másik csajjal, és gondoltam, hogy ha már így lendületben vagyok, nála is bepróbálkozik, elhívom találkozni. Lendületből jött a második visszautasítás.
K. J. már régebb óta tetszett, egyre többet beszéltünk élőben és Facebookon is, így elérkezettnek láttam az időt, hogy elhívjam egy randira. Jött a harmadik visszautasítás. Ez amiatt külön rossz, hogy vele a későbbiekben is együtt fogunk kémiaszakköre járni, sőt egy kémiaversenyben közös csapatban indulunk (most először nem akarok bejutni egy döntőbe).
Ezután következett az, ami következni szokott: újabb P. O.-fejezet. Még a visszautasítás estéjén ráírtam P. O.-ra, mert kiderült, hogy egyedül leszek otthon, és gondoltam, jó lenne egy kis vigasztalódás. Ő nem így gondolta, elmondott mindennek, és megmondta, hogy kopjak le, ezt meg is tettem. Ezek után másnap reggel képes volt rámírni és bocsánatot kérni az előző napi stílusáért, majd lényegében ugyanazt elmondta normális hangnemben. Ezt tudomásul vettem, de zavart, hogy Facebookozás közben végig az ő arcát kellett néznem: a régebbi sok beszélgetésünk miatt ugyanis a rendszer automatikusan legfelülre sorolta a chatelők listáján. Csak chatről levenni sunyi lépésnek találtam volna, a letiltást túl radikálisnak találtam, ezért kitöröltem az ismerősök közül. Nagy meglepetésemre ezt következő nap sérelmezte, pedig én csak az ismeretségi listámból töröltem, ő pedig azt mondta, hogy az életéből akar kitörölni. Ekkor még egy fokot javult a hangneme, de a normális kapcsolatnak (nem párkapcsolat, hanem olyan kapcsolat, ahol nincs gyűlölködés) nem látta értelmét, én meg nem erőltettem, hagytam. Az ezt követő napon újra beszéltünk, megkérdeztem, hogy miért tette ezt szóvá. Azonban ezek után az a pasi került szóba, aki éppen tetszik neki (állítólag), a hangneme megint leromlott, megmondta, hogy hagyjam már, én erre beolvastam neki finom hangnemben, de durva tartalommal, majd többet nem beszéltünk. A következő héten ismét rámírt egy egyértelmű ürüggyel (megkérdezte, hogy valóban engem látott-e tüntetni az internetadó és a korrupció ellen. Tehát arra kérdezett rá, amit a saját szemével látott, ráadásul a politika se érdekli), aztán pedig békülni akart. A stílusa nagyon feljavult, megegyeztünk, hogy barátok leszünk. Úgy tűnik, hogy tényleg képben van az a pasi, mert sokat és részletesen beszél róla, viszont nála sose lehet tudni. Majd megpróbálok összehozni egy talit: ha nyomul, akkor csak féltékennyé akart megint tenni, ha nem nyomul, akkor igazat mondott. Ami viszont tény: Facebookon nem nyomul, sőt érezteti, hogy már az a másik pasi a legfontosabb a számára.
Az október 23-i ünnepségen átvehettem a város kiváló diákjának járó kitüntetést, amihez egy díszoklevél, egy üveg plakett, egy könyv, és 42000 Ft (50 000 Ft - 16 % SZJA) járt. A könyvben szerepelt a város olimpiai bajnok sportolója, aki dedikálta is azt. Az ünnepségre több rokon és több tanár is eljött.
Egyik nap haza felé tartva a buszon furcsa dolog történt: egy kb 50 éves nő kérdezte meg tőlem az időt, majd elkezdett magáról beszélni. Elmondta, hogy ilyenkor (hideg, szeles idő és sötét volt) érzi a szellemeket, de szerencsére nem hallja őket, és ha imádkozik elmennek. Elmondta azt is, hogy nem szereti a negatív, energiavámpír embereket, majd elkezdett dicsérni, hogy belőlem szerinte mennyire árad a jóindulat és az energia. Már a buszon ülve megkérdezte, hogy van-e barátnőm, amire nemmel feleltem, erre ő azt válaszolta, hogy karácsonyra lesz. Csak néztem. Ezután még elmondta, hogy volt állásinterjún, de nem vették fel, majd leszálltam.
Vasárnap nagy örömmel néztem az internetadó elleni tüntetést és azt, hogy végre felháborodott a nép a kormány szemétségein (bővebb véleményemet nem fejtem ki, ez nem egy politikai blog). Hétfőn kiderült, hogy kedden 6 órakor újabb tüntetés lesz, én pedig ugyanezen a napon 3-tól 6-ig voltam a BME-n fizikaszakkörön, tehát Pestre utaztam. Azonban sajnos nem jött senki ismerős a tüntetésre, még az se, aki vasárnap volt, és osztálytársamék is a szakkör után egyből indultak haza autóval és felajánlották, hogy engem is visznek, így aztán úgy döntöttem, hogy nem megyek a tüntetésre. Azonban osztálytársamékkal külön mentünk, mert nekik más dolguk is volt előtte, tehát oda felé busszal mentem. Már azon ültem, amikor hívtak, hogy lerobbantak, és nem érnek oda a szakkörre sem, és hazaérni sem tudnak. Ekkor úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek a szakkör után tüntetni, úgyis mindegy, hanyas busszal megyek haza. Nem bántam meg, nagyon felemelő érzés volt végre kimondani a véleményem és érezni azt, hogy sok ember gondolkodik hasonlóan.
Csütörtökön aztán a mi vidéki városunkban is tartottak tüntetést, néhány osztálytársammal oda is elmentem, de az gyenge volt.
Ezután még a szünetben meglátogattam a nagyszüleimet is.
A szünet alatt bejelölt egy csaj (Sz. A.) Facebookon, sőt, miután visszaigazoltam, egyből belájkolta a profilképemet is, és azután, hogy visszalájkoltam az övét, ezt újabbak követték, ezért a nagy lelkesedése miatt ráírtam. Egész jól elbeszélgettünk, és kicsit kezdett úgy tűnni, mintha érdekelném, bár a kezdetekben még felemás volt a dolog természetesen. Aztán egy kis szerencsétlenkedés után sikerült megtalálnom az iskolában is, ott is beszéltünk. Most már csak két dolog lehetséges: vagy én tetszek neki vagy pedig szívat, ugyanis egyértelmű célzásokat tett Facebookon. (Például kiírta Facebbokra, hogy 3 embertől kapott üzenetet, és aki tetszik neki, az ekkor csak egy szmájlit írt vissza - én pont egy szmájlit írtam vissza. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy sejtenem kell, hogy kire célzott.) Belsőre nagyon bejön.
Amióta K. J.-t randira hívtam, nem találkoztunk kémiaszakkörön (az egyikre ő nem jött el, állítólag elfelejtette, a másikra én előre bejelentettem, hogy nem tudok menni, azon ott volt), viszont érdekes módon többször rámírt, elvileg a versenyről akart csak kérdezni (csupa olyan információt, amit a verseny honlapján is megnézhet, vagy a tanárunkat is megkérdezheti), és utána is folytatódott a beszélgetés (nem úgy, hogy én kérdezgettem vég nélkül, ő meg tőmondatokban válaszolt). Nem értem őt. A versenyen meglepően keveset tudott hozzátenni a csapathoz, a példák 60 %-át egyedül oldottam meg, pedig 3-an voltunk.
Lehet, hogy ő se akar bejutni?
Voltam ismét a matekos tehetséggondozó hétvégén, most először egyedül az iskolából. Sajnos tehát az a csaj sem jött, akivel a múltkor egész jól eldumálgattunk, és még jól is néz ki.
A kémia és a fizika OKTV első fordulója elég jól sikerült, mindkettőn 85-86 %-os eredményem van.
Ahogy beszélgettünk Sz. A.-tal, teljesen egyértelművé vált, hogy ő össze akarna jönni velem. Valamiért ezt reménytelennek érezte, és letörölt az ismerősei közül, amit én számon is kértem is rajta. Ekkor elmondta, hogy jobb így, mert köztünk a barátság úgy sem fog működni, ő mást akart, nem barátságot. Ezután újra ismerősük lettünk, és elhívtam kettesben is, sulin kívül találkozni. Ezen a találkozón jól elbeszélgettünk, és a végén, amikor megöleltük egymást, csók lett belőle. Összejöttünk.
A következő randi is jól sikerült.
Honnan jön a fejezet címe? Nem főként a városi kitüntetésből (bár az is külön érdekes, hogy pont egy napra esett a következő dologgal). Miután összejöttünk, gondolkozni kezdtem: valamikor az őszi szünet elején mondta a buszon az ismeretlen asszony, hogy karácsonyra lesz barátnőm, és ekkortájt jelölt be és kezdtünk el beszélni Sz. A.-tal is. Facebookon visszakerestem a pontos időpontokat (beszélgetés kezdete, illetve az az időpont, amikor a "ma" időhatározóval írtam le a buszos esetet). Nagy meglepetésemre a két időpont ugyanarra a napra esett: október 23-án fél hétkor mondta a buszon az ismeretlen asszony, hogy karácsonyra lesz barátnőm, és miután hazaértem, szokás szerint leültem gépezni: ekkor jelölt be Sz. A. és kezdtünk el beszélgetni. Vajon véletlen, hogy ennyire egybe esik a két időpont. Lassan 3 éve buszozok szinte minden nap, átlagban körül-belül napi 2-3-szor. Ha a nyarakat le is vonom, ez akkor is ezres nagyságrendű utazást jelent, tehát 1 az ezerhez körül van annak az esélye, hogy véletlenül essen össze a két eset (és akkor még nem számoltam azzal a lehetőséggel, hogy akkor is bejelölhetett volna a csaj, amelyik nap nem is buszoztam - micsoda összefüggések. Sőt, azt se vettem hozzá, hogy mennyi annak az esélye, hogy mindez egy nemzeti ünnepünkön, egybe esve a P. O.-val való összejövésünk harmadik évfordulójával történik. Ez már 1/100 000-es vagy még kisebb nagyságrend). Eddig nem hittem az ilyen emberen túli dolgokban. Nagy jelentőségű nap volt október 23-a.
Sajnos Sz. A. hazament az iskola bálja helyett, így oda csak haverokkal mehettem. Ezért aztán a végzősök tánca után inkább elmentünk a kocsmába (nekik nincs barátnőjük, én meg minek maradtam volna ott, ahol inni nem lehet, táncolni nincs kivel, mivel nem akarok másik csajt, ráadásul ha akarnék, akkor se ez lenne a megfelelő terep, ahol szemmel tarthatnak a csajom barátnői), ahol jót ittunk, biliárdoztunk. Történt is néhány vicces eset: az osztály egyik legjobb fizikusa és én azon vitatkoztunk, hogy az 1 az 1-gyel vagy 2-vel egyenlő (én voltam a józanabb, én mondtam az 1-et). Ahogy ezen már lassan fél órája vitatkoztunk (lehet, hogy több), vitapartnerem lekommunistázott és lesztálinistázott (szó sem volt a szocialista, kommunista rendszerekről). Innentől 1-2 óráig ezen háborogtam, bármelyik ismerőssel találkoztunk, ezen háborogtam nekik, az osztálytársamnak pedig "visszavágtam": lefasisztáztam, lerasszistáztam, lenáciztam, leantiszemitáztam.
K. E.-t is meglátogattam mostanában, akivel jót beszélgettünk.
A hétvégén ráírtam M. E.-re Facebookon. Kiderült, hogy ő az egyik legjobb haverja Sz. A. egyik expasijának. Azt mondta, hogy Sz. A. csak dugni akart a pasival, és kidobta (3 hónap után dobta ki). Ezen túl csak annyi negatívat sikerült róla összehozniuk, hogy sértődékeny. Egyébként meg azt se bánom, ha csak dugni akar, abban is benne lennék, tehát teljesen mindegy, hogy ha esetleg így van, akkor mikor mondja meg. Viszont számomra nem így tűnik a dolog, bár annyi igaz, hogy könnyen megkapható volt kapcsolatra is.