Cs. B. blog

 

F. L. vajon mit akar?

Megnyertünk az iskolai csapattal egy országos élelmiszertudományi tanulmányi versenyt, amiért fejenként 3 zsák élelmet és egy táblagépet nyertünk. A dolog pikantériája az, hogy az élelmek közt találtunk egy csokoládét, amelynek minőség megőrzési ideje hónapok óta lejárt, miközben a verseny egyik fő témája a fogyasztóvédelem volt.

Az elmúlt napokon történtek ellenére találkozni akartam F. L.-val, hogy KETTESBEN meg tudjuk végre beszélni a dolgokat, de ez "természetesen" nem jött össze. Suliba menet viszont szerencsésen összetalálkoztunk a buszmegállóban (a délutáni tanítás miatt előbb megebédeltem, így egy megállóban szálltunk fel), viszont ott volt az egyik osztálytársa is, így aztán most sem beszéltük meg a dolgokat, ahogy a következő napokban sem, mivel nem jött ki, vasárnap pedig N. G. is ott volt, és hamar haza is mentek (most volt először olyan, hogy nem fordultam vissza velük én is a kutyával).

Vasárnap este (mint mindig) elgondolkodtam F. L.-ról: rájöttem, hogy hiába nem mondtam el, hogy tetszik, és hiába kéne most örülnöm, hogy "jól" döntöttem, hiszen úgy tűnik, hogy nem jövök be neki, nem érzem jól magam. Így viszont felesleges volt a kombinálás, az, hogy a barátságunk fenntartásáért nem mondom el, hogy tetszik, hiszen - bár nem mondtam el - most ugyanabba az irányba tartunk, amitől tartottam abban az esetben, ha elmondanám. Most tehát be sem próbálkoztam, de a barátság sincs egészen rendben. Nagy elhatározást tettem: elmondom neki az igazat. Ez nagyban különbözik az eddigi rovidéletű elhatározásaimtól, hiszen akkor azért jutottam erre, mert azt hittem, bejövök neki, míg most úgy gondolom, hogy nem jövök be, de emellett is azt akarom, hogy a későbbiekben ne érezhessem úgy, hogy nem tettem meg mindent érte. Azonban néha ez is kevés. Furcsa paradoxon, hogy az elmúlt héten tettem érte szinte a legtöbb jót (bejutattam a sítáborba, bár ezt ő valószínűleg nem tudja, és megspróoltam neki 10000 forintot, visszautasítottam miatta excsajom közeledését), mégis semmit nem kapok vissza. Sőt, a semminek (azaz, ha semmi nem változna) örülnék, hiszen még rosszabb a helyzet, mint volt.

A múlt heti sorozatos sikertelenségek miatt már nem is akartam F. L. felé menni kutyát sétáltatni, de aztán (szokás szerint) meggondoltam magam, sőt be is csengettem. Ki is jött a kutyájával. Csakhogy nem hozzám jött, hanem a már emlegetett humoros osztálytársához, H. B.-hoz ment, és ezt a szemembe is mondta, én persze felvettem a műmosolyt, mint mindig.

Az egész úgy kezdődött, hogy azt mondta, nem jön ki, mivel H. B.-hoz megy. Ezek után becsengettem a tőle 3-4 háznyira lakó N.-ikrekhez is (de ők is voltak már), majd mentem vissza, ki a határba. Azonban pont ott jött F. L. velem szemben a kutyájával. Feltettem hát a kérdést, hogy a kutyát miért viszi H. B.-hoz, mire azt felelte, hogy nem igazán kedveli őt H. B. anyja (szerencsére, így legalább kevesebbet lesz náluk), így csak pár szót váltanak, aztán elengedi a kutyát. Így viszont felmerült a kérdés (magamban, tehát ezt már nem tettem fel neki), hogy, ha igazából a kutyát sétáltatja, csak közben vált pár szót H. B.-tal, akkor nekem miért mondta, hogy nem jön ki? Talán nem akar velem lenni, vagy csak nem akarta, hogy halljam a beszélgetésüket? Vagy nem is volt valódi az indok, és nem is ment H. B.-hoz, csak le akar rázni, és valójában csak a kutyát sétáltatta? De akkor miért szembejött velem, miért nem a határba ment kifelé? Úgy gondolta, hogy ott velem találkozik, amit nem akart, de nem számított arra, hogy még a N.-ikrekhez is becsengetek? De ha nem akart velem találkozni, akkor miért indult egyből azután, hogy én kihívtam, tehát amikor még tudta, hogy a közelben vagyok? Ezek szerint mégsem akart szándékosan elkerülni, és igazat mondott, csak nem akarja, hogy hallgassam a beszélgetésüket? De miért akarnak hétfő délután élőben csak pár szót váltani, amikor minden nap találkoznak az iskolában, mivel osztálytársak, ráadásul interneten keresztül is megkérdezhetett volna tőle dolgokat? Ha ilyen fontos ez a délutáni rövid szóváltás F. L.-nak, akkor tetszik neki H. B? Ha ez így van, akkor viszont miért jó, ha elmondom neki, hogy tetszik? Vagy jobb, ha el se mondom, és nem is foglalkozok vele? Netán próbáljam megőrizni a barátságot, miközben az elmúlt hét történései alapján F. L. nem kér belőlem? Lehet, hogy jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba és elmondani, hogy tetszik F. L., hiszen már úgyis rájöhetett? De rájött egyáltalán? És ha igen, akkor érdekli? A választ egyik kérdésre sem tudom.

Angolórán a tanévben már negyedszerre feleltem, ismét ötösre. Az eddigiekkel ellentétben, most én is jónak éreztem a felelésemet, azt nem tudom, mi okból, de most felszabadultan, izgulás nélkül tudtam felelni, sőt még gondolkodnom se kellett, minden eszembejutott.

Mivel egyszer sikerülnie kell a találkozásnak, elhatároztam, hogy minden nap fogok próbálkozni a kutyasétáltatással. Ma kétszer is voltam a kutyával, sikertelenül, bár csak egyszer csengettem be. Emellett tudom figyelni, hogy F. L. fent van-e Skypeon, amiből arra tudok következtetni, hogy otthon van-e.

Találkoztunk a már említett lánnyal, akit a gyakorikerdesek.hu-n ismertem meg még augusztusban, és eleinte félt a találkozástól, mivel magántanulóként kevés emberrel érintkezik. L. R.-val jót beszélgettünk, összebarátkoztunk élőben is. A F. L.-s ügyről is tud. Nagyra értékelendő, hogy bejött kerékpárral 25 km-ről (és haza is ment, bár jöhetett volna busszal is), sőt úgy sikerült elintéznie a találkozást, hogy az anyja a kapcsolatai ellen cselekszik minden alkalommal.

Két hét után sikerült a találkozás F. L.-val, és felhoztam az általa kitalált levélgyűjtést is, és most újra a közeli faluba akarna menni. Mivel a kutyáját is hozni akarja, így vonattal, ami viszont hétvégente csak egyszer jár mindkét irányban, így kb. 9 órát lennénk együtt (ennyi idő van az oda és vissza járó vonatok között). Ezz sajnos beárnyékolja az, hogy egy új ötlete szerint N. G.-t is hozni akarja, amiről hiába próbáltam lebeszélni annak érdekében, hogy kettesben legyünk, és esetleg elmondhassam, hogy tetszik és megpróbálhassak vele összejönni. Remélem, hogy N. G. nem akar majd jönni, vagy nem fog ráérni.

Végül F. L. nem tett le N. G. meghívásáról, de mondtam, hogy majd én meghívom, ez pedig úgy történt, hogy semmiképp se jöjjön (a levélgyűjtés előtti késő este írtam neki Facebookon, hogy jöhetne ő vagy a testvére, N. R., F. L.-ról nem tettem említést, ahogy a találkozás időpontjáról és helyéről sem. A túráig szándékosan be sem léptem a profilomba, így hiába is kérdezte volna meg ezeket válaszban, ha akart volna jönni. Bár tavaly, mikor haragudott, leírtam neki a telefonszámomat bizonyos okokból, ő épp ezért valószínűleg nem mentette el, és nem is emlékszik, hogy megadtam, de én tudok erre hivatkozni, és arra, hogy így telefonon megkérdezhette volna). Végül is F. L. is hívta, de nem vette fel neki a telefont, így nem jött (valószínűleg nem is ért volna rá, mivel majdnem mindig mennek valahova a családjukkal). Így aztán kettesben mentünk, de csak rövid időre (hiába örültem, hogy naponta egy vonat megy, és az oda-vissza induló vonatok között több, mint 8 óra van, busszal pedig nem tudtunk volna menni, mert a kutyáját is akarta hozni), mivel nem hozta a kutyáját, így busszal mehettünk haza. A séta alatt kiderült, hogy nem tetszik neki H. B. és szerinte ez fordítva sem igaz (bár, ha abból indulunk ki, hogy lehetséges, hogy rólam is ezt hiszi vagy hitte sokáig, akkor ez nem jelent semmit), így kissé megnyugodtam. Azonban helyeslően bólintott, amikor azt mondtam, hogy jobb is, ha ő sem tetszik H. B.-nak, mivel az tönkretenné a barátságukat. Ha viszont ő nem akarna azzal a fiúval barátkozni, akit elutasított, akkor nem tanácsos nekem sem elmondanom, így nem is tettem meg ezt. Reményeim szerint most már nem tart viszont anyagiasnak (tavaly, az összeveszésünk után elmondta, hogy annak tart), mivel kifizettem neki a vonatjegyét és a kajáját is (bár az elég olcsó volt, mivel csak egy almát akart venni a boltból). Megkért arra is, hogy segítsek neki matekból (múltkor eléggé megsértett, mikor felajánlottam neki, de ő H. B. bátyjához ment helyettem).

Ugyanezen a napon meglátogattam az egyik barátomat (Z. Z.) a falujában, és ott is aludtam. Este vele és egy másik osztálytársammal, valamint az ő barátnőikkel (barát szó szerint értendő) elmentünk a faluba, jót dumáltunk. Emellett mindkét nap voltunk 3-an túrázni a közeli erdőben, és pizzát is sütöttünk, kártyáztunk. Z. Z. viszont hívásom ellenére nem akar hozzánk jönni, ezt azzal indokolja, hogy otthon szeret aludni. Bár engem megint hívott, már kellemetlennek tartom, hogy mindig én megyek, ő pedig sose jön hozzánk (bár direkt a szülei előtt is hívtam, hogy ők is hallják, hogy mi is szívesen látjuk). Ő egyéként azon kevés emberek közé tartozik, akik tudnak a F. L.-ügyről.

Ezután apumnál voltam, ahonnan most én vonatoztam ki, hogy találkozzunk L. R.-val (bár nem mentem el teljesen hozzájuk, egy faluval előbb találkzotunk, nehogy megtudja az anyja), akivel barátságnál többet nem akarok. Ismét jól elbeszélgettünk, ő is tud a F. L.-ügyről. Apum a találkozó alatt betonozott, amihez én felajánlottam a segítségemet még előző nap, de azt válaszolta, nincs rám szüksége. Ennek ellenére hazaérkezésem után körülbelül fél óráig hallgathattam a becsmérlését amiatt, hogy nem maradtam vele betonoznim, szerinte direkt beszerveztem a találkozoót, hogy kimaradjak a munkából, miközben nyáron többször segítettem neki a házbontásban. Ami viszont jobban felháborított, az az, hogy szerinte nem vagyok elég rendes F. L.-hoz. Ezt az állítását arra alapozza, hogy reggel, mielőtt indultam L. R.-hoz, megkérdezte, mit szólt F. L., hogy más lányokkal találkozok (ő is szokott más fiúkkal), én pedig azt válaszoltam, hogy semmit, mivel még nem tudja (az 5 nappal ezelőtti levélgyűjtés óta nem beszéltem vele, akkor viszont még nem tudtam, hogy találkozunk L. R.-val). F. L. tud az előző találkozásunkról is, annak ellenére, hogy mivel sajnos nem járunk, nem tartozok neki elszámolással ilyen téren, viszont ő is gyakran beszámol, ha más fiúkkal (vagy lányokkal, de az nem szokott annyira érdekelni) találkozik. Valószínűleg ezt a találkozónkat is meg fogja tudni, ahogy az eddigieket is.

Sokáig úgy volt, hogy most, az őszi szünetben, amikor megyek a nagyszüleimhez, találkozok a hozzájuk viszonylag közel lakó Sz. K.-val, de ezt ő lemondta, emiatt nem is írtam neki azóta, bár ő rákérdezett, hogy haragszok-e, mire azt válaszoltam, hogy nem, de sokkal tovább nem haladt a beszélgetés.

P. O.-val rendkívül durván összevesztünk, bár ez engem nem igazán izgat. Ő viszont mindezek ellenére azt kérte tőlem, hogy készítsem fel a fizika szóbelijére (viccbe illő, hogy ő fizikatagozatra akar menni...), amiért pénzt is ígért, bár még az ezer forintos tartozását sem adta meg, azzal az ürüggyel, hogy nem akar látni (érdekes módon, most mégis akar? Ha pedig nem akarna, akkor a "becsüelete" hogyan nem diktálja azt, hogy valamilyen más módon - bedobhatja a postaládába, elküldheti valakivel, befizetheti a nevem alatt lévő bankszámlára a bankfiókban - tegye ezt meg?). A kérése után ismét összevesztünk, így a felkészítésre nem kerül sor (egyébként se került volna nagy valószínűséggel, mivel annyit nem fizetett volna, hogy nekem ez megérje).

K. E.-t megkérdeztem, hogy eljön-e meglátogatni a tavalyi matekverseny döntőjére (ahol egyébként megismertük egymást) minket kísérő tanárnőt, de nem ért rá (én már voltam nála nyáron). Viszont szóba hozta B. D.-t, és belinkelt egy képet, ami viszont nekem nem jelent meg (a képen állítólag B. D. van két fiúval, K. E. ezt annak szemléltetésére linkelte be, hogy miért nem lesz B. D. kapcsolata hosszúéletű). Mivel B. D.-ról volt szó, azt hittem, az ő adatlapján van, így ott akartam megkeresni, de nagy meglepetésemre, nem találtam B. D.-t az ismerőseim között. Ekkor még csak azt hittem, hogy törölt az ismerősei közül, de a keresőben sem találtam, így megnéztem, tudnék-e neki üzenni. Mivel nem tudtam volna (ha akartam volna), így egyértelmű, hogy miután pár hónapja minden előzmény nélkül chatről levett, most ugyanígy letiltott. Ennek okát nem tudhatom, sejtésem szerint most már amiatt nem érdeklem, hogy talált más fiút, aki jár vele, miután én nem jöttem vele össze, amikor ő 11 éves volt, én pedig 15.

Sajnos eddig nem került sor a leveles poszter elkészítésére, ahogy újabb kutyasétáltatásra és a matekozásra sem F. L.-val.

Folytatás: http://csb.ewk.hu/hullamvolgyek-f-l-val