Cs. B. blog

 

2011. 2. félév

Nyáron, még június végén elindultunk apummal nyaralni Horvátországba a tengerpartra. Nagyon jó volt, viszont itt is végig F. L.-n járt az eszem. Azon, hogy nem jó, hogy ilyen keveset találkozunk, és többet kellene, mert ez sehova nem vezet. Elméletben nagyon jó vagyok, de gyakorlatban...

Pár héttel később anyummal is elmentünk a Balatonhoz, ott is nagyon jó volt.

A nyáron hiába próbáltam összehozni találkozókat, egyet sem sikerült... Nagyon szomorú voltam emiatt. Nyár végén lájkoltam F. L. adatlapján egy olyan kiírást, amelyet azoknak kellett lájkolni, akikre számíthat. Ezután pár nappal megjelölt egy képen. Nagyon jól esett. Mivel nyáron nem láttam sosem chaten, azt hittem, letiltott, hiszen más adatlapján láttam. Mára kiderült, hogy a Facebookja bénázik mással is.

Augusztus végén egy lány, P. O. kiírt egy kérdést az új matektanáráról, aki engem már 3 éve tanított. Válaszoltam rá, amit aztán levélben megköszönt. Elkezdtünk chatelni mindenről. Pár héttel később elhívtam moziba, ő érdekes módon ráért, de nekem még mindig F. L. tetszett. Aztán ez októberben változott és járni kezdtünk. Eleinte minden jó volt, ráért majdnem minden nap. Viszont egy baj volt: gyakran hazudott, amire csak utólag jöttem rá. 2 hónap múlva már alig tartotta be az ígéreteit, hazudozott, és meg akarta szabni az életemet. Tanárok kértek, hogy tanuljak vele, de ő sosem figyelt rám. A római számokat se tudta (3. osztály) és tőlem várták, hogy ennél sokkal nehezebb dolgokra is tanítsam meg, ez persze nem sikerült. De én így is szerettem, mindig is hangoztattam, hogy nem csak az ész a fontos (bár azért egy minimumot el kell érni). Karácsony előtt műtötték a lábát, én minden nap bementem hozzá a kórházba. Szülei jófejek voltak.

P. O. osztálytársai viszont azt gondolták, hogy én elveszem tőlük P. O.-t. Egy fiú nekem jött az iskolaudvaron (jóval kisebb), utána persze elrohant, én meg utána. Nagyobb barátja (B. Cs.) védte meg, szerencsére a tanárok szétszedtek minket. Nem fordult még velem ilyen elő (példás a magatartásom). Azt mondták, hogy délután elkapnak. Szerencsére még menni kellett a kémiatanáromhoz, hogy feladatokat adjon későbbi versenyekre. 20 percet kellett várni, de kivételesen örültem a várakozásnak. B. Cs-ék azt hitték, hogy már elmentem, így ők is elmentek. Másnap is azt hittem, hogy szerencsém van, mert elengedtek az utolsó óráról a kémiaverseny miatt, így hazamehettem, viszont B. Cs-ék is ellógtak (ő másik osztályba jár, de még órája volt). Az utca végéről utánunk kiabáltak (P. O.-val voltam), de úgy tettem, mintha nem hallanám, de P. O. meghallotta, én meg nem akartam gyávának látszani előtte, pedig ők öten voltak fiúk, míg én egyedül. Megvártuk őket. Belénk kötöttek. Meg akartak verni. Szerencsére tudtam húzni az időt beszélgetéssel. Persze fenyegetőztek, hogy térdeljek le előttük stb. Természetesen nem tettem meg, főként P. O. előtt nem. Egyre idegesebbek lettek és P. O. nem tett semmit (hívnia kellett volna a rendőrséget). Ám ekkor nagy szerencse történt: megjelent a tavalyi fizikatanárom. Életemben nem örültem még ennyire tanárnak. Ha ő nem jön, valószínűleg megvertek volna (ötük ellen nem sok esélyem volt), már csak a tekintélyük miatt is. Viszont amint felbukkant a tanár, gyorsan elrohantak. Szerencsére a tanárnak is arra vezetett az útja, mint nekem, így nem tudtak utánunk jönni. Hazaértem. A kémiaversenyre félve mentem el, mivel tudták, hogy oda megyek, de nem voltak ott. Kértem P. O.-t, hogy ne szóljon az igazgatónak, viszont ő másnap megtette ezt, szerencsére B. Cs-ék elhitték, hogy nem én szóltam, aznap ki is békültünk.

Idén kezdődtek a felvételik a középiskolákba. Az általuk rendezett versenyekkel nagy előnyre lehetett szert tenni, ezért sok versenyen indultam: egyik iskolában kémiából 3., matekból 4., fizikából 1. lettem, egy másikban fizikából és kémiából is első. Egy harmadikban matekból 2., fizikából 3. lettem. Egy matek csapatversenyen 4.-ek lettünk, pedig szinte csak én dolgoztam (F. L. hetedikes csapata első lett). A díjátadókon azt mondták, hogy felvesznek mindhárom középiskolába, amik közül kettőnek el is mentem a nyílt napjára, majd az egyik (direkt nem írom le a nevét, mert névtelenül akarom írni a blogot) matek-fizika-informatika szakát választottam, és azt jelöltem meg első helyen.

Folytatás: http://csb.ewk.hu/2012-01-03

 

Asztali nézet