ÉVÉRTÉKELŐ, 2014
Az év pocsékul indult, a hangulatom nagyon rossz volt a pocsék Szilveszter miatt.
F. L.-val kapcsolatunk elérte a mélypontját: nem találkoztunk egyáltalán az iskolán kvül, hiába próbálkoztam. A névnapomon egyetlen mondattal nem köszöntött fel, pedig én 3 héttel korábban őt felköszöntöttem. A módszereimen nem változtattam, nem tudom, hogy mi okozta ezt a változást.
P. O.-val is romlott a kapcsolatunk. Másfél év után először nem voltam biztos a dolgomban, nem tudtam értelmezni a viselkedését. Lassan, de biztosan alábbhagyott a lelkesedése és a hite, hogy valaha is visszaszerez. Elmaradtak a barátnők, akiket régebben rendszeresen megkért, hogy beszéljenek az ő érdekében, és nem is keresett már ínnyit, könnyebben össze is veszett velem. Éreztem, hogy hamarosan vége szakad azoknak az időknek, amikor a csajozási sikertelenségeim után mindig vissza tudtam térni P. O.-hoz egy kis kavarásra. Tudtam, hogy ez a folyamat megállíthatatlan rendes kapcsolat nélkül, amit nem akartam. Viszont késleltetni tudtam a folyamatot: nagyobb engedményeket kellett adnom, izgalmasabbá kellett tennem a találkozásainkat. Ennek érdekében még a járásba is belementem úgy, hogy azt ne rakjuk ki Facebookra (így alig tudta valaki).
Januárban elmentem a sítáborba is az iskolával. Összességében jó élmény volt, jót síeltem, megismertem néhány embert. A szobatársam nem volt a legjobb (de a legrosszabb sem), néha idegesített. Az egyik osztály diákelnökjelöltje (aki később sajnos nyert) pedig igen nagyképű volt. F. L. nem jött el a táborba.
Az év elején sokat készültem a versenyekre is, aminek meg is lett az eredménye: a kedvenc matekversenyemen a tavalyi második helyezésem után újra megyei első lettem, és így bejutottam a döntőbe, ahol 13. lettem. A kémia OKTV-n nagy meglepetésemre döntőbe jutottam. Egy másik kémiaversenyen területi nyertesként a döntőben 6. lettem. Egy rangos kémiaversenyre nem tudtam elmenni (pedig az előző forduló eredménye szerint nagy eséllyel megnyertem volna a megyei fordulót is, és így a döntőbe kerültem volna), mivel az egybesett egy külföldi matekversennyel, ahol dicséretes lettem. Két másik matekversenyen is megyei első lettem. Fizikából szintén megyei elsőként döntőbe jutottam, ahol 20. lettem, az egyik osztálytársam mögött, ami intő jel volt számomra. Egy megyei fizikaversenyen harmadik lettem, ezt elrontottam. Összességében elégedett voltam az eredményeimmel.
A P. O.-nál bekövetkezett változásokat jól mutatta az is, hogy ő szakított velem egy kisebb veszekedés során, elég könnyen. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. A dolgot enyhítette, hogy egy héttel később már újra össze akart velem jönni. A tekintélyem visszaállítása érdekében ebbe ugyan nem mentem bele, de a barátság extrákkal kapcsolatunk folytatóditt.
A szülinapomon sem F. L., sem a N.-ikrek még csak Facebookon sem köszöntöttek fel, pedig mindannyiuknak vettem ajándékot az ő szülinapjaikon. Ez olyannyira rosszul esett, és sok mindent megmutatott, hogy elhatároztam: egyiküket sem keresem mindaddig, amíg ők nem keresnek. Ez egyikőjük esetben sem következett be az év végéig sem (F. L.-val az iskolában mindig köszönünk, nagy ritkán, ha például a buszon összefutunk, beszélünk pár szót).
A versenyek befejezése után kénytelen voltam ráállni a nyelvvizsgára, így nem pihenhettem még ekkor sem. Szerencsére a fáradozásomat siker koronázta: megfeleltem B2 szinten mind az írásbeli, mind a szóbeli nyelvvizsgán. Azonban a nyelvvizsga után még mindig nem jöhetett egyből a teljes pihenés, mivel három délelőtt még fizikaszakkört tartott a tanárunk a vakáció első hetében.
Júniusban odáig jutottunk, hogy ismét összejöttünk P. O.-val a sok kavarás után.
Elkezdődött a pihenés (már ami nekem pihenés), elmentem egy balatoni matektáborba, ahol sok matekos emberrel ismerkedtem meg. Nappal jót fürödtünk, matekoztunk, este jókat kártyáztunk, filmeztünk. Érdekes volt a tábor, jövőre is elmegyek. Még a tábor alatt P. O. újra szakított velem, mivel szerinte nem írtam neki eleget a táborból.
Sikerrel pályáztam a Magyar Tudományos Akadémia kémiatáborába is, ahol az Akadémia jóvoltából ingyenesen vehettem részt. A hét folyamán minden nap laborokban dolgozhattam a témavezetőm segítségével. Az én témám a rétegszilikát polimer nanokompozitok előállítása és vizsgálata volt, a témában nagyon sok érdekességet és gyakorlati hasznosságot sajátíthattam el. A társaság még jobb volt, mint a matektáborban. Minden nap a laborlátogatások után programokat szerveztek nekünk, így például voltunk a budai várban, hajókiránduláson, kirándultunk a Jánios-hegyen, kosaraztunk és fociztunk a témavezetőinkkel. A táborvezető nagyon odaadóabn gondoskodott rólunk a hét folyamán, mindenben segített. A szobatársak jók voltak. Megismerkedtem itt egy csajjal, P. A.-val, akivel egy városban tanulunk. Azóta sokat beszéltünk.
Ezt követte a Magyar Kémikusok Egyesületének kémiatábora. amin már tavaly is részt vettem. A programok most nem voltak olyan sűrűk, így kicsit több szabadidőnk maradt (azért így se sok, pl. első nap úgy kellett ellógni boltba, mert nem volt innivalónk). A korom miatt idén csapatvezető lettem, és a tavalyi utolsó helyünk után idén nagyon ciki lett volna, ha megint utolsók leszünk a prezentációk versenyében. Ezt többször mondtam is a csapatomnak, és kezdetben többségében együttműködők is voltak (kivéve egy fiút, aki nem foglalkozott az egésszel, de odaadta nekünk a laptopját). Amikor a tábor vége felé több lett már a munka, akkor csúcsosodott ki az ellentétünk az egyik csapattaggal. Már előtte is többször mondta nekünk nagyképűen, hogy az apja cégvezető, és ő is cégvezető lesz, de eddig türtőztettem magam. Aztán amikor utolsó este odavágta, hogy direkt késett a közös munkából, akkor elszakadt nálam a cérna. Szó szót követett, végül úgy összevesztünk, és kijelentette, hogy a korom miatt nekem ez már az utolsó táborom, ha most utolsó leszek, többet nem javíthatok, ő viszont még igen. Másnap a saját szövegét nagyon össze-vissza mondta el, legnagyobb hibája az volt, hogy elmondta: a komposztálás során nemesgázok szabadulnak fel. Terve nem sikerült, a bírálók látták a többi tag igyekezetét, így 0,8 %-kal lemaradva 2.-ak lettünk. A szobatársaim itt voltak a legjobbak, majdnem minden este kártyáztunk, és jókat beszélgettünk. A tábor is érdekes volt, a legjobb az a nap volt, amikor gyógyszergyárlátogatáson voltunk, és betekintést nyertünk a gyógyszergyártás rejtelmeibe.
A nyár folyamán már nyaralni nem voltam, csak a nagyszüleimet látogattam meg. Megtörtént az első találkozásunk Sz. K.-val is (és a barátnőjével is).
A nyár végén találkoztunk az MTA-ban táborozók közül néhány emberrel és meglátogattuk az Akadémiát, és a táborvezetőnket is. Jó volt velük újra találkozni.
P. O. a szakítást megint megbánta, és annak reményében, hogy ötödjére is összejöjjünk, még abba is belement kétszer is, hogy megdugjam. Viszont a két kidobása után járást nem akartam, így megharagudott, és nem beszéltünk szeptemberig. Akkor magamban beláttam, hogy szemétség volt vele szemben az, amit a két év folyamán elkövettem: a végtelenített próbaidők, a kavarások úgy, hogy tudtam, hogy semmit nem akarok tőle, és a nyári két dugás is úgy, hogy utána nem jöttem vele össze. Hiába, hogy ő is szemét volt velem, ez azon nem változtat, hogy én is az voltam vele.
Szeptemberben egyszer rámírt, amikor kicsit beittam, így elkezdett köztünk vibrálni a levegő, megbeszéltünk októberre egy találkozót is. Itt kilátásban volt egy újabb dugás, ám a találkozót aznap lemondta, én meg összevesztem vele.
A nyár végén, amikor újra megbeszéltünk egy találkozót Sz. K.-val, ő lemondta azzal az indokkal, hogy inkább másokkal találkozik abban az időpontban. Ez nekem elég rosszul esett, így elhatároztam, hogy addig nem keresem, ameddig ő nem keres. Ő viszont másfél hónappal később rámírt Facebookon, így a sértődöttségem elszállt, újra jókat dumáltunk. Az őszi szünetben a találkozó viszont újra nem jött össze, de ettől továbbra is beszélgettünk. Azonban a találkozó a téli szünetben se jött össze, pedig ősszel azt mondta, hogy majd télen találkozunk. Mivel ismét úgy érzem, hogy egyoldalú a barátságunk, elhatároztam, hogy nem keresem addig, ameddig ő nem keres. Nem értem őt, hiszen találkozni nem akar, nagyon ritkán ír rám Facebookon is, amikor viszont én írok rá, többször is hangsúlyozza, hogy milyen jó, hogy vagyok, és milyen rossz lenne, ha nem ismerkedtünk volna meg.
L. R.-val az év folyamán többször is találkoztunk, ám a nyár végén mindig csak halogatta a talit, és a hozzáállása is teljesen megváltozott. Éreztem, hogy már nem biztos, hogy szívesen beszél velem, ezért eldöntöttem, hogy nem írok neki addig, ameddig ő nem ír nekem. Mivel ez 4 hónap alatt sem következett be, letöröltem az ismerőseim közül. Számára csak addig voltam érdekes, ameddig a nagy magányában nem ismerte a falusiakat és én voltam az egyetlen, akivel értelmesen beszélhetett, találkozhatott. Miután többek közt az én segítségemnek köszönhetően is kijött a depressziójából, már nem érdekeltem.
Ősszel szenzációs hír fogadott az iskolában: az iskola jelölt engem a város legkiválóbb diákjának járó címre, a város közgyűlése pedig nekem is ítélte a díjat, annak ellenére is, hogy semmilyen kötődésem nincs a Fideszhez, sőt baloldali beállítottságú vagyok. A díjat október 23-án vehettem át, ami számomra nagy megtiszteltetés volt. Ettől azonban a politikai meggyőződésem nem változott, olyannyira nem, hogy a díjátadás utáni héten voltam a pesti netadó elleni tüntetésen és a városunkban rendezett netadó és korrupció elleni tüntetésen is.
Szintén október 23-án, a P. O.-val való első összejövésünk 3. évfordulóján örtént, hogy haza felé tartva a buszon egy ismeretlen öregasszony azt mondta, hogy karácsonyra lesz csajom. Csodák csodájára aznap bejelölt egy csaj Facebookon, akivel beszélni kezdtünk. Pár héttel később találkoztunk, és összejöttünk. Nagyon rendes csajnak tűnt, azonban nem sokkal a kapcsolat kezdete után teljesen megváltozott: ha találkozni hívtam, mindig volt valami (gyakran nagyon gyenge) ürügye arra, hogy miért ne találkozzunk. 3 hét alatt 1-szer találkoztunk iskolán kívül, és ez szerintem mindent elmond a kapcsolatunkról. Még karácsony előtt elmondta, hogy könnyebb lenne külön, én ezt szakításként értelmeztem, véget ért tehát a kapcsolatunk. Ő ezután próbált kérni, hogy jöjjünk újra össze, de én ebbe nem mentem bele.
Októberben levették rólam a fogszabályzót, ezáltal hirtelen nagyot nőtt az önbizalmam, és jobban mertem kezdeményezni a lányoknál. Viszont egyből visszautasításokkal indítottam, például K. J. is visszautaított, akivel ráadásul egy szakkörre járunk, sőt egy csapatban, egymásért is versenyzünk. A visszautasítások hatására újra kavarni próbáltam P. O.-val, de tévesen mértem fel a helyzetet. Eljött az idő, amikor minden megváltozott: végeszakadt annak a hosszú időszaknak, amikor bármit megtehettem vele. Elküldött tehát a francba, így összevesztünk. Később írt, hogy legyünk mégis barátok.
Ez másfél hónapig működött is, ám akkor elkezdett velem flegmázni, én pedig ezt nem tűrtem, ő nem volt hajlandó változtatni, így azóta nem beszélünk.
A versenyek többnyire jól alakultak az ősszel: a kémia- és a fizika OKTV-n már biztosan bekerültem a 2. fordulóba, és matekból is van erre esélyem. Kémiából a már említett csapatverseny országos döntőjébe jutottunk.
Az utolsó héten a kémiaszertárban dogát írt egy csaj, amikor csak én voltam bent vele. Mivel jól is nézett ki, nem is tudott semmit, megsajnáltam, és segítettem neki magamtól. A vége az lett, ohgy szinte a teljes dolgozatát én diktáltam le. Azonban mikor már a szakítás után megkerestem, egyből megmondta nem bunkó formában, hogy nem akar velem ismerkedni. Kis gondolkozás után úgy döntöttem, hogy hallgatok a segítségemről, és nem teszem azt semmissé így sem, hogy a segítségem után visszautasított.
A karácsonyt a családdal töltöttem, kaptam sok jó ajándékot.
A Szilvesztert tavaly után újra magamban töltöm, ugyanis a csajommal szakítottunk, a haverok pedig nem értek rá.
Az év embere: G. U. J.
Az év új ismerősei: P. A.
Az év csalódása: F. L. és a barátságunk
Az év hibája: P. O. kihasználása
A 2013-as év hibája: nem próbálkoztam be erőteljesebben F. L.-nál (valószínűleg tönkrement volna a barátságunk, de így meg biztosan tönkrement)
Az év sikere: barátnő szerzése
Az év versenyeredménye: kémia OKTV döntőbe jutás, matekból országos 10. hely, egy másik döntőn (itt határon túliak is vannak) 13. hely, kémia 6. hely